
Egyre nagyobb a felhajtás a ballagások körül
Fotó: Gálna Zoltán
A ballagási időszak egyik nagy kérdése az ajándék, amely sok családban fejtörést okoz. Napjainkban megváltoztak az ajándékozási szokások is. Arra voltunk kíváncsiak, hogy divat-e még az idézettel ellátott könyv, a kávéskészlet, vagy ma már mindenki inkább pénzt kap. És mennyi az annyi, ha már borítékról van szó?
2018. május 24., 16:322018. május 24., 16:32
Jól tudjuk, ma már az óvodából is szokás ballagni, majd a negyedik osztály, a nyolcadik osztály végén is rendszerint van búcsúztató, s bár később az egyetemtől is elbúcsúzunk, mégis még mindig a középiskolai ballagás a legfontosabb. Akkor lép a felnőttkor küszöbére a gyermek, van, aki akkor hagyja el végleg az iskolapadot.
a külföldön élő nagybácsi, a második unokatestvér mellett a jó szomszéd és a barátok is hivatalosak lehetnek a kicsengetési ebédre. A meghívottak pedig nyilván nem érkeznek üres kézzel. De milyen manapság a kicsengetési ajándék? Minek örül egy 18 éves fiatal? S mennyit szokás adni, ha már pénzt viszünk?
Még mindig a középiskolai ballagás a legnagyobb esemény
Fotó: Pál Árpád
A 21 éves erdőcsinádi Brigi két éve ballagott, de még tisztán emlékszik, kitől milyen ajándékot kapott. Szerinte elsősorban az határozza meg, hogy mit kap a ballagó, hogy fiú vagy lány, valamint, hogy kitől kapja az ajándékot. Brigi kicsengetésén összesen ötvenen voltak, délután ebédre várták a rokonokat a helyi ifjúsági házba, este pedig a fiatalokkal, a barátokkal volt buli. A fiatal lány kézzelfogható ajándékot is kapott jócskán: könyvek, pohár- és edénykészletek mellett, például képkeretet kapott közös képekkel a barátoktól. Úgy véli, ezek az ajándékok azért jók, mert valamilyen emlékhez kötődnek, s évek múltán is tudni fogja, hogy azzal ki lepte meg. Brigi szerint
Természetesen a fiatal erdőcsinádi lány is kapott pénzt: családtagoktól, rokonoktól 200 lej és 600 lej közötti összegeket kapott, össze is gyűlt a végén 5-6000 leje, amiből sofőrvizsgázott majd, a maradékot pedig félretette az egyetemre. A legkedvesebb ajándéka egy gyűrű volt, amellyel a szerelme lepte meg.
Virágból sem az egyszerű csokor dívik. Minél nagyobb, különlegesebb, annál jobb
Fotó: Gálna Zoltán
Egy évvel ezelőtt a marosvásárhelyi pedagógiai gimnáziumban végzett Zita, a most húszéves lány cserepesvirág-készlete szaporodott meg igazán akkor, ugyanis nagyon sokat kapott, azzal az üzenettel, hogy ez „örökre megmarad”. Ezenkívül ajándékba dísztárgyakat, könyveket, kozmetikumokat kapott a barátoktól, de nem volt ritka az sem, hogy pénzt adtak a fiatalok is, minimum 50, maximum 200 lejt kapott ilyen esetekben. A családtagok, rokonok mélyebben a zsebükbe nyúltak, átlag 500 lej volt a lánynak adott ajándék, de
Zita az összegyűlt összegből kifizette a vendéglőt, és egy új telefont vásárolt magának, de még így sem fogyott el az összeg.
A 26 éves Noémi hét évvel ezelőtt végzett, az ajándékozási szokások már akkor is hasonlók voltak. A fiatal lány kézzelfogható ajándékot is kapott: két arany nyaklánc, egy aranygyűrű tulajdonosa lett, de bibliát, ezüst ékszertartót, pohárszettet és kávéfőzőt is rejtettek akkor az ajándéktasakok. Természetesen pénzajándékban is része volt, úgyhogy a végén körülbelül 10 ezer leje maradt meg, amiből sofőrsulit, egyetemet fizetett, de egy új számítógép is kikerült a nem kis végösszegből.
Szilárd idén ballagott, az ő esete azért különleges, mert bár csíkszeredai, Győrben érettségizett, ugyanis ott hokizik. Össze tudja hasonlítani a két ország szokásait, sőt úgy látja, itthon sokkal nagyobb felhajtást csinálnak a kicsengetésből, mint Magyarországon, ott elintézik egy kisebb ebéddel, az ajándékokat sem viszik túlzásba. Szilárd amúgy Győrben a május eleji ballagása után csak egy ebédet tartott a szüleivel, az igazi ballagása majd az érettségi után lesz Csíkszeredában, az itteni rokonokkal, barátokkal.
Ideadják a rokonok a pénzt, s azt mondják majd, hogy vegyek magamnak, amit akarok, ami olyan szempontból nem is baj, mert tényleg nem lehet tudni, ki mit szeretne. Az a szokás nálunk, hogy kifizetik a menüt, s még adnak valamennyit, hogy maradjon belőle. 500-600 lejt szokott adni egy család” – mondja a 19 éves fiú.
Vajon mit rejtenek az ajándéktasakok?
Fotó: Gálna Zoltán
A marosvásárhelyi Erika és családja három kicsengetésre is hivatalos idén. Bár Erika nem őszinte híve a pénzajándéknak, elismeri, hogy nehéz olyan ajándékot választani, amelynek biztosan örül majd az ünnepelt. Éppen ezért, ők úgy döntöttek, hogy ajándékutalványt adnak 150 lej értékben a ballagóknak, ezekben az esetekben nem is vesznek részt a kicsengetési ebéden. A legtöbbe idén számukra a keresztfiuk ballagása kerül, akinek 100 eurót fognak ajándékozni, természetesen ez esetben az ünnepséget sem hagyják ki.
Az az igazság, hogy ebből a szempontból már szinte nem is számít, hogy esküvőre, ballagási ebédre vagy épp keresztelőre, konfirmálásra hivatalos az ember, az éttermi menü szinte ugyanannyiba kerül. Éppen ezért az ajándékösszegek is magasabbak ilyenkor” – vélekedik Erika. Az pedig már családtól függ, hogy az éttermi számlát a friss végzős ajándékösszegéből vagy a szülők zsebéből állják majd.
Ballagásra nem érkeznek üres kézzel
Fotó: Gálna Zoltán
A háromgyermekes Magdolnáéknál évek óta téma a kicsengetés és annak megszervezése, hiszen két évvel ezelőtt fia ballagott el, idén pedig a lánya hagyja el az iskolapadot. Ők szerencsére házban laknak, nagy udvarral rendelkeznek, így két évvel ezelőtt is otthon szervezték meg az ünnepséget, és idén is ezt választották. „Több éttermet lefoglaltunk, aztán mégis az itthonmaradás mellett döntöttünk. Ez kicsit nehezebb nekem, de jó nagy udvarunk van, elfér mindenki” – mondja Magdolna, aki úgy érzi, több mint harminc évvel ezelőtti ballagásához képest sok minden megváltozott. „Akkoriban számomra a legnagyobb ajándék az volt, hogy a barátnőm szedett egy öl mezei virágot nekem, most meg ilyen koszorút, olyan doboz virágot, meg akkora csokrokat adnak a ballagóknak, nem győzik egymást túllicitálni a rokonok. Ajándékba is annak idején én leginkább könyvet kaptam, s hogy örültem neki. Akkoriban jelent meg egy Reményik-kötet, azt háromszor is megkaptam, de nem bántam” – neveti el a családanya, aki úgy látja, hogy
ha ajándék, minél többe kerüljön, ha meg pénz, minél több legyen a nullás a végén.
Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!