Tizenegy évet élt Temesváron, néhány hete pedig hazaköltözött szülőfalujába, Csíkszentsimonba. Na de nem ezért kerestem meg Butoi Katát, hanem hogy megcsodálhassam a kézzel festett, egyedi dekorlámpáit, amelyekről igazán elmondhatjuk, hogy széles skálán mozognak: a vintage, kastélyba illő hangulattól egészen a minimalista stílusig. Tartsanak velem!
2021. július 20., 18:332021. július 20., 18:33
Butoi Kata és dekorlámpái
Fotó: Veres Nándor
Tizenegy évet élt Temesváron, néhány hete pedig hazaköltözött szülőfalujába, Csíkszentsimonba. Na de nem ezért kerestem meg Butoi Katát, hanem hogy megcsodálhassam a kézzel festett, egyedi dekorlámpáit, amelyekről igazán elmondhatjuk, hogy széles skálán mozognak: a vintage, kastélyba illő hangulattól egészen a minimalista stílusig. Tartsanak velem!
2021. július 20., 18:332021. július 20., 18:33
Nagyszülei csíkszentsimoni, régi házába invitál Kata. Még nincs idehaza kialakítva igazán az otthona, helykeresésben van, ezért hogy méltó helyen megcsodálhassuk készleten lévő lámpáit, egy varázslatos hangulatú szobát rendez be fogadásunkra. Mutatja is a fotót, ami bizonyítja, hogy egy nappal korábban még híre-hamva sem volt annak a szobabelsőnek. Most felújított bútorok, hangulatos álló- és éjjeli lámpák teszik otthonossá a szobát, mintha egy örökkévalóság óta így élnének benne.
Kata dekorlámpa-készítési hobbija, a DecorKa hat évre nyúlik vissza. „Antik, régi lámpák felújításával kezdtem, aztán áttértem új, modern lámpák festésére is, hogy mindenki kedvenc darabra találhasson nálam. A vintage, kastélyba illő hangulattól a minimalistáig minden lehetséges, de a kész alkotások mellett rendelésre is sok lámpa készült már. A padlótól a mennyezetig bárhová elképzelhető egy kis egyedi hangulat, fény vagy praktikus megvilágítás” – magyarázza Kata, miközben megcsodálom a festett lámpákat.
Középiskolai tanulmányait is Csíkszeredában, a Nagy István Művészeti Középiskolában végezte, ahonnan egyenes út vezetett a Temesvári Nyugati Egyetem textil-dizájn szakára. Mint a beszélgetés során kiderül, az egyetemi időszak utolsó éve volt talán a legmeghatározóbb Kata életében. Ekkor bukkant ugyanis egy olyan munkára, amely a későbbiekben hobbivá nőtte ki magát. „Mindig kreatívak voltunk a nővéremmel, gyöngyfűzéssel, bogozással foglalkoztunk, agyaggyöngyöket készítettünk. Az egyetem utolsó évében dolgozni kezdtem menedzserasszisztensként egy régi bútorok felújítására, forgalmazására szakosodott üzletben. Festett lámpák is voltak itt, az üzlet ugyanis kapcsolatban állt egy művésszel, aki a lámpákat készítette számunkra, ám egy idő után megszakadt a kapcsolat. Jöttek a kliensek, rendelték a lámpákat, és nem volt, aki megfesse. Ekkor kért fel az üzlet tulajdonosa, aki tudta, hogy művészeti egyetemet végeztem, hogy fessek lámpákat. Így indultam el ezen az úton. Ma is szemem előtt van az első lámpám, amit én festettem, egy kisebb darab volt, pálmafákkal díszítettem. Négy év után otthagytam az üzletet, később masszőrként dolgoztam, de hobbim, a lámpaernyőfestés egy percig sem merült feledésbe” – eleveníti fel a fiatal lány.
És Kata azóta is festi, díszíti a lámpaernyőket, azt mondja, sokat fejlődött az első, pálmafás lámpa készítése óta. Jelenleg több vonalon is fut a lámpadekoráció projektje. Egyrészt vannak az antik darabok, amelyeket régiségkereskedőktől tud beszerezni. Ez esetben felújítja a lámpatestet, általában ez a kiindulópont, innen inspirálódik a lámpaernyő festésekor is. „Van olyan lámpa, amelyiknek hangsúlyosabb, kidolgozottabb a lába, ilyenkor az ernyő egyszerűbb díszítést kap. Másik vonal a minimalista vonal. Kész, új, egyszerű lámpákat vásárolok, és azok ernyőjét díszítem, így mindenki találhat lakása számára megfelelő darabot. Temesváron például nagyon keresték a színes virágmintás lámpákat” – magyarázza. Aztán vannak olyan lámpák, amelyeket ő készít egy asztalos segítségével. Mutat is egy fenyőfából készült lábat, ami az ő elképzelése szerint készült el, ő tervezte, festette a lámpatestet és a lámpaernyőt is. Olyan lámpái is vannak, amelyeket teljes mértékben ő készít. Ezek tulajdonképen egyszerű facsutakok, amelyek közepét megfúrja, áramot vezet beléjük, és megfelelő lámpaernyőt vásárol hozzájuk. Ez az egyszerű és nagyszerű kategória, ebből nincs készleten, ugyanis rögtön viszik, ahogy elkészül.
Megálmodja, megtervezi, megfesti
Fotó: Veres Nándor
Különböző színű ernyőket szokott vásárolni – meséli –, és ezekre festi rá akrilfestékkel a megálmodott mintát. De van eset, amikor ezüst- vagy aranyfóliát használ, ilyenkor tulajdonképpen a mintát ragasztóval festi meg, és arra helyezi rá a díszes fóliát.
És ha már végigcsodáltunk minden lámpát, a hazaköltözésről is szó esik. Igazából a járványhelyzet hozta meg Kata életében ezt a gyökeres változást – derül ki. „Hazajöttem a karantén alatt arra az időre, amíg lecsendesedik a járvány, azaz tavaly májustól augusztusig voltam itthon. Nagyon megtetszett, idehaza sok minden megváltozott, s persze én is sokat változtam. Mégiscsak itt vannak a gyökereim, szeretem idehaza. Elég sokat gondolkodtam a hazatérésen, végül úgy döntöttem, hogy meglépem, mert ha nem, erős hiányérzettel maradok. Végül is amit most csinálok, azzal bárhol foglalkozhatok, egy kis erőfeszítéssel idehaza is kialakíthatom az ügyfeleim körét. Voltam már egy alkalommal a csíkszeredai bolhapiacon is, édesapámat elkísértem, ő is nagyon szeret a régiségek között nézelődni. Itthon már lassan felújítottam mindent a nagyszülők bútorából, megújultak az asztalok, székek, szekrények. Ezt is a temesvári üzletben tanultam, igazából ott jöttem rá, hogy mennyire
– meséli csillogó tekintettel. Erősen kötődik a nagyszülői házhoz is, a gyerekkori emlékek mellett a tavalyi esztendő is felelevenedik, itt dolgozott egész nyáron a lámpákkal, itt csiszolt, festett, pihent. „Nagymama biztosan látja, és tetszik neki, amit itt lát” – jegyzi meg mosolyogva.
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
szóljon hozzá!