
Egy csikós ügyességének mértéke valamikor a karikás ostor használatában való jártasságában is mérhető volt
Fotó: 123RF
Egy csikós ügyességének mértéke valamikor a karikás ostor használatában való jártasságában is mérhető volt. Ma már azonban kevésbé ismerik ezt a “munkaeszközt”, amely valamikor több célt is szolgált. Két egyforma nincs, ugyanis sokszor örömüket és bánatukat is belevésték a karikás ostor nyelébe. Minderről egy hajdúnánási csárdában hallottunk.
2018. augusztus 13., 15:362018. augusztus 13., 15:36
Ha valaki betér a hajdúnánási Diófa csárdába, rögtön feltűnhet számára, hogy a tulajdonos valamiféle gyűjtő lehet, aki át szeretné örökíteni a régi tárgyakat az utókornak. A több mint száz orosz karóra, Sokol rádió mellett az egykori alföldi paraszti élet számos eszköze megtalálható, bicskatartók, körmölő bicskák, kasza üllők, szarvasmarha szarvából készült fintokok, amelyekbe annak idején a kaszakövet hordozták, kürtök, csizmák és kulacsok. Ebben a gyűjteményben kapott helyet hatvankét darab karikás ostor is.
– magyarázta Nagy Miklós, miközben leemelt a gerendára akasztott darabokból egy-egy ostort, kulacsot. A tulajdonos tíz éve gyűjti a régi tárgyakat, mesélte, volt olyan eset, hogy valaki vendégként tért be a csárdába, meglátta a gyűjteményt és szólt neki, hogy neki is vannak a családi örökségében ilyen tárgyak és szívesen eladja, mert tudja, hogy a csárdában jó helyen lesznek.
Nagy Miklós a karikás ostorok közt
Fotó: Péter Beáta
Buczkó József muzeológus, a hajdúnánási Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója is rámutatott, hogy a gyűjtőnek köszönhetően nem kallódnak el ezek a paraszti világot idéző tárgyak. „A csikósoknak, akik a ménesre vigyáztak, ez volt a fegyverük és egyben a címerük. A vállukra tekerve hordták. Ezzel terelték a jószágot, de azon túl túzokot is tudtak fogni, vagy ütni vele. A karikás ostor nagyon jó volt a védekezésre, vagy verekedésre, ezzel tudták egymást jól elagyabugyálni” – meséli a múzeológus, aki szerint
Ha a juhászoknak a pásztorbot a jelképük, akkor a csikósoknak a karikás.
A csikósok és betyárok rettegett fegyvere nevét az ostor több ágból álló nyaki részét összekapcsoló réz- vagy vaskarikáról kapta. Idővel aztán ezek a karikák elmaradtak, felváltotta őket a bőrből készült fül. A teleknek nevezett rész köti össze a karikás két fő részét – az ostort és a nyelet. Magát az ostort kenderre font bőrből készítették a csikósok. A bőrt kikészítették, hasogatták, fonták hat, nyolc, tizenkét, vagy éppen harminckét ágúra, attól függően, hogy milyen vastagra szerették volna fonni. A legszebb fonásnak a kígyóhátinak nevezettet tartották, de volt még zabszem, kocka, vagy rozmaringfonás is. Mindenik karikás egyedi a maga nemében. A nyeléhez való fát sokszor érlelték, vagy épp erre a célra nevelgették a fácskát, amelyet aztán kifaragtak, de volt, hogy csontberakást is készítettek. Általában a maguk környezetéből vették a díszítés témáját: a legény ölelgeti a babáját, a csikós tereli a jószágot, vagy éppen a kutyáját mintázta meg. Egy ostor két-három hosszú. Ez azért volt szükséges, mert ha ütött, vagy fogott vele a csikós, azt lóhátról el kellett érje. A jószágot többnyire nem ütötték, inkább az ostorcsattogtatással terelték.
– magyarázta a szakember.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
szóljon hozzá!