Műanyagzabáló molyok és kukacok: díjazott projekt a nyárikonyhából

„A kísérletekkel főként a rovarok biodegradációját vizsgálom, vagyis azt, hogy a műanyagokat mennyire képesek lebontani, és azt, hogy ebben milyen lehetőségek vannak, hogyan lehetne felhasználni, akár iparilag is. Van itt egy hőkamrám, ami azért szükséges, mert ugyan az állatok a hidegben is nőnek, de a harmincfokos hőmérséklet az ideális. Főleg a rovaroknál a hőmérséklet nagyban befolyásolja a növekedést, például tizenöt Celsius-fokon egy fél év is eltelhet, amíg átmennek a cikluson, és nekünk minél hamarabb kell nőjenek” – magyarázta, amikor beléptünk a kis „laboratóriumba”, amelybe többnyire a szabadidejét tölti, hiszen minden nap kell dokumentálni a kísérletek folyamatát.

Mint mondja, a természettudományos kutatási témák mindig is érdekelték, tavaly nyáron lépett kapcsolatba az Erdélyi Innovációs Műhely tagjaival, és tőlük kapott bátorítást arra, hogy ő maga is kutatásba kezdjen. Beszerezte a szükséges eszközöket, és ősszel el is kezdte a kísérleteket.

„Többféle kísérletet végeztem, legtöbb még kezdeti fázisban van, és mint látható, nem egy csúcstechnológiás labor ez. Próbáltam néhány hernyót nemesíteni, hogy jobban rászoktassam őket a műanyagra. Vannak itt viaszmolyok és lisztbogarak is. A viaszmolyok is képesek lebontani a polisztirolt, a lisztkukacok viszont jobban. Az állatok is képesek lebontani a műanyagot, viszont itt nem annyira az állatok, hanem a bennük élő bélbaktériumok végzik inkább a műanyagbontást. Azt is megpróbáltam, hogy a lárvák béltartalmát átvigyem a viaszmolyokba, és így hátha ők is jobban tudják bontani a polisztirolt. Volt is valamilyen kezdetleges eredmény, és még megpróbálom több egyednél is. Ezek már rég itt vannak, látható, hogy eléggé feldarálták a műanyagot. Ez is eredmény, azt jelenti, hogy működőképes ez az elképzelés” – mutatja az egyik üvegedény tartalmát.

Hozzáteszi, a viaszmolyoknál probléma szokott lenni, hogy amikor nagyon nem tetszik nekik a környezet, amelyben épp élnek, akkor hamarabb bebábozódnak, és így nem fogyasztják a műanyagot. „Próbáltam a selyemmirigyüket kívülről csonkítani, és azt figyeltem meg, hogy így később bábozódnak be. Most olyan kísérletbe fogok, amelyben biológiai eljárás során igyekszem késleltetni a bebábozódást, hogy az ipari használatban is lehessen ezt az eljárást alkalmazni. Vannak itt még nemesítést megcélzó kísérleteim is, amelyek során azt vizsgálom, hogy amelyik egyed jobban bont, azt megpróbálom továbbvinni, hátha az utódaik is öröklik valamilyen szinten. Mindent pontosan dokumentálni kell. Egy másik kísérletnek nemrég kezdtem neki, ugyanis a bogaraknak is szükségük van fehérjékre, tápanyagokra, például ezeket a méhviaszból be tudják szerezni. Ezért valamilyen tápanyagot viszek be a műanyag mellé, amivel ezt tudják pótolni, és nem annyira káros nekik. Viszont, ha beleteszek egy tápanyagdarabot, egyszer megeszik a tápanyagot, és a műanyag megmarad” – avat be a sok türelmet igénylő kíséreteibe.

És hogy mi lendíti előre a sok türelmet és kitartást igénylő munka során? Egyrészt az, amikor látható eredményt kap egy kísérlet nyomán, akkor érzi, hogy ezt érdemes folytatni. Másrészt, ha biztatást kap másoktól. „Ezt legfőképp ez a verseny és a közönségdíj hozta meg számomra, amikor

„Az is hatással volt rám, hogy tavaly nyáron fedeztek fel egy tengeri fajt, egy bolharákot, amely szintén bontja a műanyagot. A kezdetekkor ezzel is kísérleteztem, majd feladtam, maradt a viaszmoly, majd bejött a lisztkukac is a képbe. Maga a kitervelés is hosszú folyamat volt. A legfőbb cél mindezzel az lenne, hogy a műanyagszemetet le lehetne bontani ipari mértékben is. A cikkekben olvastam, van néhány műanyagtípus, amit nem hasznosítanak újra, mert egyáltalán nem jövedelmez, technológiailag sem éri meg, mert például a műanyag károsodik ezalatt, és nem olyan jó minőségű. És látszik, hogy a polisztirolt ezek jól le tudják bontani. Ha tovább lehetne mindezt fejleszteni, akkor az újrahasznosítás rését be lehetne tömni. A polietilénnel is így van, a viaszmolyok főként ezt bontják, ennél is hasonló a helyzet, hogy kicsit nehézkes az újrahasznosítása, és akkor próbálkoznánk biológiailag lebomló alternatívákkal. Ez lenne a fő cél, hogy valamilyen módon használni lehessen ezt a technológiát is a többiekkel karöltve.