
Keresztes Zsolt úgy érzi, azáltal, hogy oly sokan segítettek rajta, adósa maradt a székelyföldieknek
Fotó: Veres Nándor
Úgy emeli a hatvan kilót, ahogy én soha. Jó, persze, hozzám képest egy fiatal ember, de van egy nagy hátránya: egyetlen combizma feszül emeléskor, egyetlen lábra helyezi a súlyt és az egyensúlyt. Keresztes Zsoltot, azaz Kercsót, ahogy mondani szokás, meglegyintette a halál szele, de sokkal erősebb lett tőle. Fizikailag és mentálisan egyaránt.
2018. november 16., 12:012018. november 16., 12:01
2018. november 20., 14:152018. november 20., 14:15
Sokan ismerhetik Keresztes Zsolt történetét, hiszen több százan fogtak össze nemrég annak érdekében, hogy a rákbetegség miatt fél lábát elvesztő székelyföldi fiatalember életminőségét javítandó egy közel nyolcvanezer euró értékű, csúcskategóriás protézist vásárolhasson magának.
Úgy érzi, azáltal, hogy oly sokan segítettek rajta, adósa maradt a székelyföldieknek, éppen ezért az általa létrehozott Másfél Láb Egyesületnek (One and a Half Leg) csak az első projektje volt a „hiperszuper robotlábra” való gyűjtés.
Egy kézdivásárhelyi erőteremben találkozunk vele, ahol fiatalosan és erőtől duzzadva emelgeti a súlyokat, lógatja magát a kötélen. Nem kell azonban fitneszszakértőnek lenni ahhoz, hogy lássa az ember, mekkora emberfeletti elhatározásra van szükség ahhoz, hogy ezeket az épek számára is nehéz gyakorlatokat el tudja végezni.
A napokban csúcskategóriás protézisre cseréli a járást segítő eszközét
Fotó: Veres Nándor
Ha autós hasonlattal akarunk élni, akkor az eddigi protézise egy 2006-os Dacia Logan volt, amire gyűjtöttek és amiért nemsokára Bukarestbe kell utazzon, egy Porsche lesz, magyarázza később Kercsó, amikor beülünk egy kávézóba beszélgetni. Németországból érkezik szakember, hogy összeszerelje és egyénre szabottan beprogramozza az eszközt. Három napig foglalkozik Zsolttal, aki tulajdonképpen újra el kell sajátítsa a járást az új lábával. Ha ezzel meglesz, végre felemelt fejjel járhat majd Kézdivásárhely kockaköves utcáin, s ezt most nem képletesen kell érteni.
vagyis Kercsónak folyamatosan szemmel kellett tartania az előtte levő legkisebb egyenetlenségeket, akadályokat is, hogy az eszközre helyezett súly megfelelő legyen, s ne legyen orra esés belőle. „Amikor városnapok vannak, s megyek körbe a főtéren, tuti biztos, hogy legalább egyszer eltaknyolom magam” – mondja a fiatal. A „robotláb” egyik előnye, hogy ezeket a korrekciókat egy processzor végzi majd. De nem csak ez. Segítségével reméli, olyan sportteljesítményekre lehet majd képes, amelyeket az épek is megirigyelhetnek majd tőle.
Mielőtt beteg lett volna, az átlagos huszonéves fiatalok életében ejtőzött, meséli. Élt bele a nagyvilágba, nem foglalkoztatta különösebben a jövő. Egy napon aztán egy csomót fedezett fel a lábában. Nem nagyon akarták komolyan venni panaszát az orvosok, az életerős, akkor 25 éves fiatalról nehezen tudták elhinni, hogy daganata lehet. Még Angliában is – ahová végül betegségével elment – először jeges borogatást és ibuprofenes kenőcsöt ajánlottak neki. Nem hagyta magát, és végül elvégezték a szükséges vizsgálatokat.
Onnantól kezdve már nem volt visszaút, mivel éppen ott volt állása, bekerült a világ legjobb állami finanszírozású egészségügyi rendszerébe, a lehető legjobb kezekbe. Hosszan meséli, hogyan működik ott ez a rendszer, persze elkerülhetetlen a párhuzam a hazai, cseppet sem szívderítő állapotokkal. Mázlistának tartja magát, hogy éppen Angliában kaphatta meg a hat magas dózisú kemoterápiát, ahol háromhetente a kezelésekre a kórház által küldött autó szállította be és haza, a kezelések között pedig ápolójával együtt egy háromcsillagos szállodában pihenhetett – és tervezhette a jövőt. Egy angliai protéziskészítő központban ismerkedett meg a „hiperszuper robotláb” nyújtotta lehetőségekkel is, akkor határozta el: azon lesz, hogy szerezzen magának egyet.
Betegsége ébresztette arra rá Keresztes Zsoltot, hogy kezdenie kell valamit a testével
Fotó: Veres Nándor
Érzett valaha félelmet? – kérdeztem. Hisz több mint két hónap állt rendelkezésére arra, hogy felkészüljön: el fogja veszíteni a lábát. Dönthetett volna úgy is, hogy bénán, de megmarad a végtag. A rákészülés során azonban sokat olvasott, s belátta, hogy jobb egy használható protézis, mint egy használhatatlan láb. A családjában a kétségbeesést hamar felváltotta a humor, meg ha fekete is. Így tartottak a lábnak búcsúpartit, a féllábúságról való cseppet sem polkorrekt poénkodások pedig azóta is napirenden vannak.
Ez az egyik dolog, ami segített, hogy tudtak az egészen nevetni, nem görcsöltek rajta sokat, emlékezik. Először csak ő, de aztán a többiek is felvették a ritmust. Ugyanezzel a humorral tudja túltenni magát azon is, ahogy a külvilág reagál állapotára. De nem a társadalmat hibáztatja: hiszi, hogy a sérült kell megfelelően kezelje ezeket a helyzetet.
Fotó: Veres Nándor
A megpróbáltatások ellenére úgy érzi, neki szüksége volt erre. Ráébredt arra, hogy milyen értékes a test, az egészség, egyáltalán az élet. Erre próbálja a környezetének a figyelmét is felhívni: többre vagyunk hivatottak, minthogy csak úgy megússzuk az életet, hogy csak elteljen valahogy. S valóban: ha megismerjük ezt az optimista, életvidám fiatalembert, szégyellni fogjuk magunkat minden elvesztegetett napért.
A cikket először a Székelyhon napilapok hétvégi mellékletenként megjelenő, nyomtatott Ligetben közöltük.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.
szóljon hozzá!