Levendulás. Egy kántor illatos hobbija

Igaz, a fólia beszerzésének költsége nem volt beleszámítva a pályázatba, így ezt már önköltségen szerezték be, s munkából sem volt hiány, mert a fóliát fel-, majd ki kellett vágni, és a levendulát beleültetni a résekbe. Előnye, hogy nem kell kapálni, csak gyomlálni évente háromszor-négyszer, illetve füvet nyírni a sorok között. A levendulatöveket tavaly áprilisban telepítették, s bár úgy tartják, hogy hároméves korukra érik el teljes pompájukat, ezek az egyéves kis bokrok máris nagyon szépen fejlődtek.

A levendulát nem kell túlgondozni

„Ehhez nem elég csak a munka, az erőfeszítés.

Kétfajta orvosi levendula illata csábítja a méheket és a nézelődőket a csíkcsicsói levendulásba: az Essence Purple típusúnak kékes lila, nagyon illatos virága van, illetve a Hidcote Blue típusúnak sötét lila színű, szintén illatos a virága. „Több típusa van a levendulának, vannak vékony szárúak, azokkal vigyázni kell. Mi beültettünk abból száz tövet, és nyolcvan rögtön kifagyott, nem bírta meg a mínusz tíz fokot, mégiscsak Csíkban vagyunk. A szakirodalom szerint bírja a levendula a mínusz harminc fokot is, de én ezt nem nagyon hiszem. Biztonságból télre felföldeltem, alul a gyökereket védtem, majd tavasszal lehúztam a gyökerekről a földet. Sok munka volt vele, de túlélték a telet” – jegyzi meg. Számára ez egy hobbi a sok közül – mondja nevetve –, éppen ezért nagyobb ültetvény már nem is kell. De itt tevékenykedni felér egy aromaterápiával.

„A legfontosabb a kántori hivatás, a többi csak hobbi, abból is van több, például a versenybridzs vagy az idegenvezetés. Amit két kézzel meg tudok művelni, csak arra vállalkozok. Márciustól késő őszig a munkából ez elég, s otthon is van tennivaló, nem akarunk nagyban gazdálkodni, de jólesik látni, hogy a munkának megvan a gyümölcse” – magyarázza Csaba.

A szomszédos parcellán az egyik szomszéd gondozza a zöldségeket. Meg-megpihen, mosolyogva figyeli, ahogy csodálkozva körbejárjuk a levendulást. „Ugye milyen szép? Én eddig ilyent csak fényképen láttam. Aki erre jár, annak mind megakad a szeme rajta, megáll, s meg is csodálja. Jó itt nekünk, mi sokszor az udvaron is érezzük az illatát” – büszkélkedik.