
Ezer levendulabokor díszeleg Gombor Csaba telkein
Fotó: Veres Nándor
Ha balra nézünk, gondosan megkapált káposztát, petrezselymet, hagymát látunk, ha jobbra tekintünk, a szavunk is eláll az ámulattól. A csíkcsicsói határban, a lakóházak mögött lilába borul egy jókora parcella. Az illat fenséges, a látvány magával ragad. A falu kántorának levendulaültetvényén jártunk.
2021. július 19., 19:222021. július 19., 19:22
Csíkban kuriózumszámba megy a levendula termesztése, hiszen ez a vidék nem éppen a mediterrán éghajlatáról híres, s mégis egyre több kertben jelenik meg e kedvelt dísz-, fűszer- és gyógynövény. Gombos Csaba és felesége múlt évben gondolt egy merészet, és levendulát telepített két üresen álló telkükre, a Csíkszeredától mintegy öt kilométerre fekvő községben.
„Nem akartuk, hogy a két telek üresen álljon, s bár én szeretem a gyümölcsfákat, arra gondoltunk, ha később építkezésre használnánk a telkeket, nehezebb lenne a fákat kivágni. Így döntöttünk a levendula mellett. Sokat jártam Angliában és Franciaországban, ott láttam nagyon szép levendulaültetvényeket, mindketten szeretjük is, így került végül egy pályázatnak köszönhetően Csicsó határába a levendula. A pályázatíró kiszámolta, hogy a nyolc és fél, illetve a hét és fél áras területre mennyi levendula fér el. Azt mondta, ezer tő, hát mi nem akartunk ezer tövet, de ennyi lett. Rengeteg munka volt vele” – meséli Gombos Csaba, a település kántora. A nyolc és fél áras területen hatszáz bokor, a hét és fél árason pedig négyszáz bokor díszeleg.
Látszik, jó kezekben van az ültetvény, gondoskodnak a tövekről, szépen fejlődnek, immár egytől egyig mind virágba borultak. „A levendulaszeretet ehhez nem volt elég” – jegyzi meg poénosan Csaba. Kellett hozzá sokat olvasni, tanulni, és mint mondja, szerencséjük is volt, mert kerültek jó szaktanácsadók is más levendulásokból. „Nem voltak önzők, hogy nem osztották volna meg tapasztalataikat. Azt is elmondták, ha most ültetnének levendulát, talajtakaró geofóliát használnának. Mi így tettünk, és ezzel megúsztuk a kapálást” – magyarázza.
Gombor Csaba kántor. Egyik hobbija a levendula termesztése
Fotó: Veres Nándor
Igaz, a fólia beszerzésének költsége nem volt beleszámítva a pályázatba, így ezt már önköltségen szerezték be, s munkából sem volt hiány, mert a fóliát fel-, majd ki kellett vágni, és a levendulát beleültetni a résekbe. Előnye, hogy nem kell kapálni, csak gyomlálni évente háromszor-négyszer, illetve füvet nyírni a sorok között. A levendulatöveket tavaly áprilisban telepítették, s bár úgy tartják, hogy hároméves korukra érik el teljes pompájukat, ezek az egyéves kis bokrok máris nagyon szépen fejlődtek.
„Ehhez nem elég csak a munka, az erőfeszítés.
– magyarázza vendéglátóm, amint végigsétálunk a levenduláson. Délután látnak hozzá a levendulaszürethez, ők csokrokban értékesítik a friss virágot. Ahhoz, hogy olajat préseljenek ki – jegyzi meg –, túl kicsi a terület, jóval több virágra, na meg speciális berendezésre is szükség lenne. Ugyanakkor meg is szárítják a csokrokat, ezekből készül a négygyermekes család számára szörp, illatos kis párna, szappan, krém. „Ha szép csokrot akarunk, egyforma kell legyen a szálak hosszúsága, és sarlóval kellene vágni. Tavaly ollóval vágtuk, idén már a sarlót is kipróbáljuk. Ahol traktorral nyírják, az eleve metszi is a bokrot. Kézi munkával sokkal több dolog van vele. Ez a levendula kétszer-háromszor virágzik, lehet, nem lesz ennyire bőséges a következő virágzása, de ha elvirágzik ősszel, nyessük a bokrot, megadva neki ezt a szép kerek formát. A visszavágást kora tavasszal kell kezdeni, nem kell sajnálni, jól vissza kell vágni. Sokan abba a hibába esnek, hogy a levendulát sokat ápolják. Nem kell ápolni, nem kell öntözni, minél szárazabb helyen, akár köves területen is jól érzi magát. Neki száraz talaj és meleg, napsütés kell” – tudjuk meg.
Ez a levendula kétszer-háromszor virágzik
Fotó: Veres Nándor
Kétfajta orvosi levendula illata csábítja a méheket és a nézelődőket a csíkcsicsói levendulásba: az Essence Purple típusúnak kékes lila, nagyon illatos virága van, illetve a Hidcote Blue típusúnak sötét lila színű, szintén illatos a virága. „Több típusa van a levendulának, vannak vékony szárúak, azokkal vigyázni kell. Mi beültettünk abból száz tövet, és nyolcvan rögtön kifagyott, nem bírta meg a mínusz tíz fokot, mégiscsak Csíkban vagyunk. A szakirodalom szerint bírja a levendula a mínusz harminc fokot is, de én ezt nem nagyon hiszem. Biztonságból télre felföldeltem, alul a gyökereket védtem, majd tavasszal lehúztam a gyökerekről a földet. Sok munka volt vele, de túlélték a telet” – jegyzi meg. Számára ez egy hobbi a sok közül – mondja nevetve –, éppen ezért nagyobb ültetvény már nem is kell. De itt tevékenykedni felér egy aromaterápiával.
„A legfontosabb a kántori hivatás, a többi csak hobbi, abból is van több, például a versenybridzs vagy az idegenvezetés. Amit két kézzel meg tudok művelni, csak arra vállalkozok. Márciustól késő őszig a munkából ez elég, s otthon is van tennivaló, nem akarunk nagyban gazdálkodni, de jólesik látni, hogy a munkának megvan a gyümölcse” – magyarázza Csaba.
„Amit két kézzel meg tudok , csak arra vállalkozok”
Fotó: Veres Nándor
A szomszédos parcellán az egyik szomszéd gondozza a zöldségeket. Meg-megpihen, mosolyogva figyeli, ahogy csodálkozva körbejárjuk a levendulást. „Ugye milyen szép? Én eddig ilyent csak fényképen láttam. Aki erre jár, annak mind megakad a szeme rajta, megáll, s meg is csodálja. Jó itt nekünk, mi sokszor az udvaron is érezzük az illatát” – büszkélkedik.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!