
Egy igazi, klasszikus, 9-es középcsatár és mozdulata: Fernando Torres lövi a 2008-as Eb-döntő egyetlen gólját Philip Lahm (16-os számmal) és Jens Lehmann között
Fotó: Katona Zoltán: Párizstól Bécsig – A labdarúgó Európa-bajnokságok
Hogyan számozzák a keretek mezeit egy-egy világ- vagy Európa-bajnokságon? Miért viselt Marco van Basten 12-est a 9-es helyett az 1988-as Eb-n? A mezek számozása több évtizede szükséges a futballpályákon, ám némelyik számnak különleges története is van. Mezszámérdekességek és apróságok a Székelyhon Erdélyi Sport mellékletében.
2021. július 06., 08:452021. július 06., 08:45
A futballban a mezek számozása még a húszas években jelent meg, de csak a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején lett rendszeresítve a kluboknál és a válogatottaknál.
A kapustól kezdődően, jobbról balra számoztak, a kis számokat a védők kapták: az 1-est kapta a kapuvédő, a 2-est a jobbhátvéd, a 3-ast a bal-, a 4-est a középhátvéd. Az 5-ös és 6-os pozíciók (és számok) az ún. fedezetek voltak, majd következett a támadósor: a jobbszélső 7-es, a jobbösszekötő 8-as, a középcsatár 9-es, a balösszekötő 10-es, a balszélső 11-es számmal lépett pályára. Ez a klasszikus mezszámozás, amely azonban már az ötvenes évek elején felborult, mert például a magyar aranycsapat 9-ese, Hidegkuti Nándor rendszerint kicsit visszavontan, inkább középpályásként játszott, illetve a 6-os számú Zakariás József is inkább volt hátvéd, mint középpályás.
Az 1996-os német–cseh finálé hőse, a 20-as számú mezben, csereként beállt Oliver Bierhoff két gólt szerezve döntötte el a mérkőzést
Fotó: Katona Zoltán: Párizstól Bécsig – A labdarúgó Európa-bajnokságok
1958-ban a mindössze 17 éves Pelé a svédországi vébére utazó brazil keretben véletlenül lett 10-es, viszont a megnyert tornát követően nemcsak ő, hanem mezszáma is nagy népszerűségre tett szert, akkor már kialakult, hogy a 10-es mezt általában a csapat középső, irányító vagy bal oldali középpályása hordja, aki általában az együttes idős, tapasztalt embere, sokszor csapatkapitánya is. A teljes cikk a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében jelent meg.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!