
Átmásolása után kivágják a mintát
Fotó: Gábos Albin
Érdeklődve hajoltak a szabásminta fölé a hölgyek, miközben Máthé Anna a minta technikai tudnivalóit magyarázta. Nemrégiben jött létre Csíkszeredában az a varrókör, amelynek célja, hogy a régi kalákák mintájára legyen egy hely, ahol a lányok, nők összegyűlnek, varrni és szabásmintát készíteni tanulnak, és közben kikapcsolódnak, beszélgetnek.
2019. március 29., 16:302019. március 29., 16:30
Máthé Anna Krisztina mesteris hallgató divattervező szakon, és a diplomadolgozatát a jelenlegi divatipar átalakításáról és megreformálásáról írja. „Két alapötlet van erre, az egyik az újrahasznosítás, a zero waste, a másik pedig a slow fashion, ami arról szól, hogy helyi alapanyagokból kis műhelyekben dolgoznak emberek. Én ezzel a másodikkal szeretnék leginkább foglalkozni, és az volt az ötletem, hogy megcsinálom a kortárs népviseletet, és olyan varrókört hozok létre, ami a régi fonóknak a mintájára működik.”
Néhány szabásminta, és máris lehet nekifogni
Fotó: Gábos Albin
A Facebookon hirdette meg a varróklub lehetőségét, és két csoport is kialakult, egyik hétfő délután, a másik csoport tagjai kedd délután ülnek össze különböző technikákat, vagy éppen a varrás, a szabásminta-olvasás alapjait elsajátítani. Amikor mi meglátogattuk, akkor volt, aki épp a saját próbababáját készítette el, és volt, aki a női ing szabásmintáját tanulmányozta, rajzolta át, miközben Anna magyarázta, hogy mit kell nézni egy szabásmintán, melyik vonal, szín, számozás mit jelent.
Ezúttal a női ing készítését tanulták
Fotó: Gábos Albin
„Az az elképzelés, hogy majd el fogunk kezdeni olyan technikákat tanulni egymástól, amelyeket nem ismerünk. Van egy lány például, aki nemezel, Turi Emese, és nagyon reménykedek benne, hogy meg fogja mutatni nekünk a nemezelést, és itt van András Franciska, aki varrógéppel hímez.
Én varrni tanítok, mert ezt tudom, megtanítom őket varrni, szabásmintát készíteni. Jó lenne, ha mindig lenne ilyen csoport Csíkszeredában, amelynek a tagjai összejárnak délutánonként, és együtt hímeznek, varrnak.”
Saját próbababákat is készítettek
Fotó: Gábos Albin
A csoportban vannak úgynevezett kezdők is, akik azért jelentkeztek, mert jó ötletnek tartottak egy ilyen foglalkozást, vagy mert ők maguk szeretnék tudni, miként tudják a ruháikat átalakítani. A hétfői és a keddi alkalom is nyitott, bármikor lehet csatlakozni a csoportokhoz.
Közösen tanulmányozzák a szabásmintákat
Fotó: Gábos Albin
„Van egy csomó össze-vissza tudásom ebben a témában, és gondoltam, hogy összegzem ezeket. Harmadévesként az elméleti tudásom megvan, de nem mindenben kapunk támogatást, ami a gyakorlatot illeti, ezért nagyon jó ötletnek tartom, hogy létrejött egy ilyen varróklub. És az csak hab a tortán, hogy itt van helyben” – osztotta meg velünk az egyik résztvevő, V. Kiss Magdolna.
Máthé Anna Krisztina Kolozsváron tanulta meg mindazt a varrásról, amit most átad a nőtársainak
Fotó: Gábos Albin
Máthé Anna elmondta, nagyon szeretné, ha a fiatalok megtanulnának varrni. Főként, hogy Csíkszeredában rengeteg turkáló van, jó lenne, ha mindenki a turkált cuccait át tudná alakítani magának, vagy fel tudná újítani. Hozzátette, sajnos ma már az iskolában nem tanítanak varrást, sokan emlékezhetnek, hogy ezelőtt harminc évvel még voltak kézimunkaórák. Ma már ez sincs, és alapszinten sem tudnak varrni a fiatalok.
Mit hogyan? Lehetőségek tárháza
Fotó: Gábos Albin
„Amióta tudok varrni, a barátnőim olyan »problémákkal« hívnak fel, hogy leszakadt a kabátjukról egy gomb, és vissza tudom-e varrni. Ez olyan szomorú, hogy tényleg ott vagyunk, hogy egy gomb felvarrása is gondot jelent már. Az a vágyam, hogy legyen a városban egy olyan hely, ahol van három varrógép, és be lehet járni varrni, egy hely, ahol tanulni lehet ilyen dolgokat. Azt is tudom, hogy sokaknak nehéz betuszkolni a programjukba, hogy saját maguknak varrjanak ruhákat, de heti egyszer három óra talán belefér. És az, hogy van egy ilyen hely, ahol együtt tudjuk csinálni, ösztönzi az embereket.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!