Egy csokiműhely titkai: édes kísérletezés

Munkájuknak megvan a gyümölcse, lelkesen mutatják az elmúlt időszak terméseit. Megkóstolhatjuk a karácsonyi, narancsos csokikrémet, elkészült a mogyorós, valamint a narancslikőrös trüffel, a pralinék fahéjas, tonkababos, vaníliás, gesztenyés és kávés-narancslikőrös krémmel vannak töltve, és ott van az igazi nagy meglepetésük, a tejben felolvadó csoki, pálcikán.

Amikor csak a mennyezet nem csokis

Sándor Erika közben csokit temperál, ő éppen a beoltásos módszert használja, a felmelegített csokihoz csokidarabokat adagol, és így olvasztja. Kavargat, és közben megjegyzi, maga sem hitte, amikor korábban azt tanították, hogy a csokikészítés milyen piszkos munka. „Senki sem gondolná, hogy csokival foglalkozni mivel jár, mindamellett, hogy maszatosak leszünk, körülöttünk minden csokis, állandóan törölgetni kell” – mondja nevetve.

Erikának egyébként, ha nem csokit temperál, hokimeccseken hallhatjuk a hangját, ő a Vákár Lajos Műjégpálya hangosbemondója. Korábban csak ő rendelkezett cukrász végzettséggel a csapatból, ő egy álláshirdetés nyomán csatlakozott Eszterhez és Zsolthoz. Kiderül, amíg a lányok a műhelyben kavargatnak, csokit temperálnak és klasszikus párizsi krémet, azaz ganázskrémet készítenek, addig Zsolt tervezéssel, reklámkampánnyal, marketinggel foglalkozik. És persze kóstol. Egyszóval jól kiegészítik egymást.

„Mindenkinek megvan az erőssége, Erikának fontosak a pontos számok, a mérések, ő néha kicsit visszaránt a földre, mert nekem néha szárnyal a fantáziám, én még raknék egy kis fűszert ide-oda. A sok papírmunka miatt egy adott pillanatban elment a kedvem az egésztől. Aztán elmentünk mindhárman egy csokikészítő képzésre, és ahogy kevergettük, kavargattuk a csokoládét, fokozatosan visszatért a kedvem, újra megerősödött bennem, hogy én ezt akarom csinálni, és igenis lesz a papírmunkának és értelme” – meséli Eszter. Neki a narancslikőrös kávés csokoládé a kedvence, Erika a mogyorós trüffelre esküszik, Zsolt számára a tonkababos csokoládé mindent visz. Ő közben mutatja is a fűszeres illatú különleges tonkababot. Azt mondja, szívesen ment ő is a képzésre, hasznosnak találta, hiszen mégiscsak jó, ha többet tud a csokik világáról.

Fontos a jó alapanyag

Csak kiváló minőségi alapanyaggal dolgoznak – hangsúlyozzák – azt olvasztják, temperálják a megfelelő állag elérése érdekében, majd elkészül a ganázskrém, amelyet fűszereznek, és ezzel töltik a csokoládékat. És ez még nem minden. Arról már Zsolt mesél, és mutatja is a gépeket, hogy még mi mindenre képesek a műhelyben. Nem csak bonbon készül itt, beszereztek ugyanis például egy 3D-s nyomtatót, így személyre szabott mintákkal is a megrendelők kedvébe tudnak járni. Természetesen ezek is kézműves csokival készülnek majd.

A lányok kacagva ismerik el, a csokoládékészítés bizony nem egy alakkímélő foglalatosság, sokszor tán jobb, ha bele sem gondolnak a kalóriákba. „Eleinte mindent kóstolgattunk, most már megelégszünk azzal a kevéssel, ami a lapáton marad. De szívesen kóstolunk. A csokikrémet is rengeteget ízlelgettük, tulajdonképpen már csak az állagán kellett dolgozni, de mi minden kavarásnál megkóstoltuk. A szüleim is várják, hogy mikor lesz már olyan termék, amely külalakra nem megfelelő, mert azt ők kapják. Itt a környékbeli irodákban dolgozóktól is sokszor kértünk segítséget, volt, amikor arra számítottak hűtőt kell cipelni, de nem, csokit kellett kóstolni” –- jegyzi meg nevetve Eszter. A hűtőszekrényben – mutatja – már a krémek várakoznak a másnapi csokiöntésre, általában úgy szervezik a munkát, hogy heti két nap öntenek csokoládét.

„Imádom. Ez tényleg más, mint a korábbi munkám, a gyógypedagógia, amit szintén szeretek, és hosszú távon az az elképzelésem, hogy majd mindkettővel foglalkozok” – jegyzi meg csillogó szemekkel Eszter. A kis csapatnak rengeteg terve van. Eszter például gyermekfoglalkozásokat szeretne, természetesen csokit sem hagyva ki a dologból, de további ízkombinációkon is dolgoznak.