Válság a tejiparban: sokszor a moslékban végzi a többletmennyiség

Nagyon is jogosak a gazdák panaszai, ugyanis a tavalyi 2,4 lejes literenkénti felvásárlási ár 30-40 százalékkal csökkent, sőt, előfordulnak 1 lej alatti árak is – számszerűsítette a drasztikus árzuhanást Romfeld Zsolt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője.

Persze, ez nem egyszerű dolog, és hosszan kell mérlegelni azt, hogy milyen irányban folytatják. Most a hízlalás és az utódok megtartása van folyamatban, így a tejelő tehenek alá is borjakat raknak, és a húsértékesítés felé mozdult el a tejtermelő gazdatársadalom” – fogalmazott.

Az ipari mezőgazdaságból származó tejeknek, amelyek akár más EU-tagállamokból is érkezhetnek a feldolgozókhoz, más az ára is.

Hargita megyében a legnagyobb tejtermelő gazdaságokban nagyjából 250 fejőstehenet tartanak, de EU-s szinten még ezek is kistermelőknek számítanak. Ha még ezek sem bírnak megmaradni a piaci versenyben, akkor gazdasági számításokat kell végezni és döntést hozni a folytatás irányáról, megelőzni a nagyobb problémákat – ezt tanácsolják minden érintettnek – mondta Romfeld Zsolt.

A piac elsősorban nem minőséget kér

Itt a havasi legelők által kínált lehetőségeket kell kihasználni, de ez gazdasági értelemben szinte lehetetlen. A minőséget tekintve versenyképes az itteni tej, ám a piac sajnos nem ezt kéri.

A biominősítés jó dolog, és Hargita megye esetében jó minőségű termékekről beszélhetünk, ám a minősítési költségek nem térülnek meg. Ugyan

– válaszolta kérdésünkre a mezőgazdasági igazgatóság vezetője.

A leghatékonyabban és a legpiacképesebben kell termelni, minimalizálni a költségeket, maximalizálni a termelést, a jövedelmet és a minőséget. Optimalizálni kell, de még így is nagy kihívások előtt állnak a tejtermelők Hargita megyében – mondta a lehetséges kiúttal kapcsolatban. Ráadásul e tekintetben nincs egységes megoldás,

Az elemzésben az igazgatóság és más szervezetek is tudnak segíteni a gazdáknak, de tapasztalatuk szerint az érintettek többsége már túl későn kér segítséget.

Az optimalizálás a kisgazdaságokban – amiből sok van Hargita megyében – a legnehezebb, ugyanis azok esetében arányaiban nagyok a tejbegyűjtési költségek, hiszen ők arányaiban kis mennyiségű tejet értékesítenek.

Eközben a termékeik előállítása nagyon megdrágult, hiszen emelkedett a gáz és az elektromos áram ára is – ezek pedig alapvető energiaforrások a tejfeldolgozóknál –, de nőttek a munkabérek és más költségek is. Ha mindezek hatását és az eladások visszaesését számításba veszik, nem meglepő, hogy

– részletezte a tejimport okait a megyei élelmiszer-biztonsági igazgatóság vezetője.

„Egy tejgyárnak nem mindegy, hogy hoz 20 ezer liter tejet, aminek tudja, hogy mennyi a zsírtartalma, csírasejtszáma, vagy állandóan kell mérje azt. Ha egy nagy farmról bevesz több ezer liter tejet, akkor is csak egy-egy mérést, egy minőségi és egy mikrobiológiai mérést kell végezzen.” Ezzel szemben ugyanazt a mennyiséget csak több tejcsarnokból tudja összegyűjteni, csarnokonként 10-15 gazdától, ami ugyanennyi tejpróbát jelent, pontosabban

– magyarázta. A kisgazdaságokból tehát költséges begyűjteni a tejet, a minőségi és mikrobiológiai próbák mutatói is nagyobb ingadozást mutatnak – noha a fizikai, kémiai tulajdonságai jók ezeknek a tejeknek –, és gyakran a mennyiség sem állandó, például azért, mert

Emiatt a gyárak a közepes és nagytermelőket részesítik előnyben, a kistermelőkről pedig lemondanak. Ezért is van hátrányosabb helyzetben Hargita megye az ország más részeihez képest, és ezért volt István Róbert szerint nagy pofoncsapás a megye számára a csíkszeredai tejgyár bezárása, ugyanis

– véli István Róbert. Azt is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem a húsmarhák száma csökkent, hanem a tejelő teheneké. A nehézségek ugyanakkor abban is megmutatkoznak, hogy miközben korábban

– tudtuk meg a megyei főállatorvostól.

Ezt a tendenciát ma már egy másik probléma is gyorsítja, a munkaerőhiány. Ez miatt a juhállomány és az esztenák száma is olyan drasztikusan csökken, hogy

– mondta István Róbert. Nincs ugyanis aki megfejje az állatokat naponta háromszor, kint aludjon az esztenán, és alkalmanként „még a medvével is megverekedjen”. Ezért egyre inkább jellemző, hogy „a bárányokat bent hagyják a juhok alatt”, ott, ahol még egyáltalán tartanak juhokat.

Szerencsére – folytatta István Róbert – vannak olyan gazdaságok, ahol előrelátók voltak, és amikor lehívták az uniós pénzeket, pályáztak kis feldolgozók létrehozásához szükséges finanszírozásra is, így a megmaradó tejmennyiséget fel tudják dolgozni. „Egy sajtot minimum egy évet lehet érlelni. Ez olyan, mintha a tejet hosszú távra befektetné.

– mondta. Ez jelenthetné a túlélés lehetőségét most a közepes és nagygazdaságok számára.

„Ott voltak a pályázati lehetőségek…”

A kisgazdaságok helyzetére is van jobb megoldás, mint az önállóan történő küszködés. Számos településen ugyanis szarvasmarhatartó egyesületek működnek, amelyek

A gondot viszont az jelenti a nagyobb gazdaságok és gazdatömörülések esetében is, hogy fejlesztések hiányában nem tudják feldolgozni a nehezen eladható tejmennyiségeket.

De vannak a megyében is, például a szépvízi Csengő tejfeldolgozó, vagy a keresztúri tejgyár. Igaz, vannak nehéz időszakok, amikor nekik is nehéz, de működnek. És vannak jobb időszakok, amikor behozzák a kiesést, és a gazdák tudják, hogy miért termelnek. Ezek élő példák, és ezeket kellene követni. Nem azt csinálni, hogy összeállunk húszan, csinálunk egy tejcsarnokot, és várjuk, hogy valaki elviszi-e a tejet. Mert ha jön is valaki, azt mondja, hogy ad érte 60 banit, és ha jó, jó, ha nem, akkor viszontlátásra. És erről tudtunk már tíz éve is,

– nehezményezte a helyzetet a megyei főállatorvos.

A közepes méretű gazdaságok önállósodott része vasteheneket működtet a városokban, de most már falvakban is. A nagygazdaságok részaránya csak mintegy 30 százalékos a tejtermelők körében. Tíz tejfeldolgozó működik Hargita megyében, ezek közül négy nagyobb, három-három pedig közepes és kicsi, és amint azt István Róberttől megtudtuk, utóbbiaknak nincs akkora kapacitása, hogy meg tudjanak „menteni” egy-egy térséget, azaz át tudják venni a tejet azoktól a kisgazdaságoktól, amelyekről a nagy felvásárlók már nem viszik el a tejet.