
Szaniszló Csaba irányítja a Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és barlangimentő Közszolgálata keretében 2012-ben megalakult székelyudvarhelyi búvár szakosztályt
Fotó: Veres Nándor
Együtt lebegni egy bohóchallal vagy egy rájával, korallzátonyokat megcsodálni, évtizedek óta a tenger mélyén pihenő hajó raktárába bekukkantani – álomszerű ez, de akár valósággá is válhat, ha az ember fia, lánya megtanul búvárkodni. Szaniszló Csaba székelyudvarhelyi búvároktatóval a merülés szépségeiről és lehetőségeiről beszélgettünk.
2019. október 25., 17:162019. október 25., 17:16
Egy búvár nem kacsatalppal, hanem uszonnyal úszik, nem úszószemüveget, hanem maszkot használ, és nem oxigénpalackkal a hátán merül le a mélybe, hanem levegőpalackkal – alapfogalmak, amelyeket egy kezdő búvárnak már illik tudni. Nyilván ennél sokkal több mindent meg kell tanulni, ha valaki arra vállalkozik, hogy testközelből megismerkedjen a tenger élővilágával, de erőfeszítéseit majd kárpótolja a látvány.
A székelyudvarhelyi Szaniszló Csaba Marosvásárhelyen tette meg, jobban mondva úszta meg az első búvárlépéseket, de tanulta a búvárkodást Magyarországon és Egyiptomban is. Mára az instructor trainer képesítésig jutott, ami azt jelenti, hogy búvároktatókat is oktathat. Ő pedig szívesen adja át tudását, és igyekszik minél több embert „megfertőzni” a búvárkodással. „Gyerekkori álmom volt, aztán 2009-ben, amikor Egyiptomban kipróbáltam a légzőkészülés búvárkodást, na onnantól indult ez az egész folyamat.
Amikor lemerülünk, mindent elfelejtünk. Megnyomjuk a reset gombot, és csak nézelődünk. Ráják, delfinek, bohóchalak, minden ott van körülöttünk, együtt lebegünk a vízben” – magyarázza lelkesen. Merült ő már a Földközi-tengerben, az Adrián, az Atlanti-óceánban, hiszen rendszeresen szervez búvártúrákat is. Ha teheti, nem hagy ki évet, hogy le ne merüljön Egyiptom partjainál.
Szaniszló Csaba azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a hobbijuk valamilyen szinten a munkájukat is képezi. Ő irányítja ugyanis a Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata keretében 2012-ben megalakult székelyudvarhelyi búvár szakosztályt. Ő képezte ki társait is, jelenleg hatan önkénteskednek. Őket akkor riasztják, ha baj van, ha eltűnt ember vagy tárgy keresésére kell indulni. Igen, ez a búvárkodás kevésbé kellemes része. De ők így segíthetnek.
Egy medencében is lehet jó élményeket kapni - mondja a székelyudvarhelyi búvároktató
Fotó: Veres Nándor
„Úgy gondolom, most már elég nívós csapatom van. Olyan vizekbe is merültünk, ahol semmit sem láttunk. Volt példa rá, hogy a zetelaki víztározóban egy személy után kutattunk, semmit nem láttunk, azt sem tudtuk, milyen mélységben vagyunk, mennyi levegőnk van, tapogatózva kerestünk. Megtaláltuk. Ezek olyan helyzetek, amelyeket meg kell oldani. Akik a tó partján összeszorult szívvel várakoznak, azoknak ez nagy segítség” – fűzi hozzá.
Hogy veszélyes-e a búvárkodás? Az is lehet – jegyzi meg –, de ésszel kell csinálni. Egy búvár csak addig a mélységig merülhet le, ameddig a képzési szintje engedi. Egy kezdő búvár 18 méter mélyre mehet, a haladó búvár akár 39 méterig.
Ennél mélyebbre már akkor érdemes menni, ha valaki hajóroncsot szeretne nézni. Emlékezetes merülései Egyiptomhoz köthetők, ott az élővilág mellett nagyon látványosak a mélyben rekedt hajóroncsok is. Mint kiderült, számára talán a Thistlegorm roncsának megtekintése volt a legemlékezetesebb. A hajót 1941 őszén süllyesztették el a német szövetségesek, ma is látványos rajta a sok hadianyag, a motorkerékpár, a tankok, vasúti kocsi, autók. „Gyönyörű hajó, de ahhoz, hogy valaki ide lemerüljön, már haladó búvárnak kell lennie, hiszen 38 méter mélységbe kell lemenni. Körbe lehet járni a kapitányi hidat, be lehet menni a raktárrészbe.”
„Az lenne a legjobb, ha tengerpart mellett laknánk, a hegyekben kicsit nehezebb búvárkodni” – mondja nevetve. A közeli tavakban a merülés engedélyköteles, így egy székely annyit tehet, hogy az uszodában kipróbálja, megtanulja, majd elmegy olyan vidékre, ahol élvezheti is a látványt, az érzést. „Ilyenkor az uszodában kicsit csodabogárként tekintenek ránk.
Az intró merülések esetében a maximális mélység 7 méter, az időtartam pedig 20 perc. Lent rohan az idő, jóformán kettőt nem is hajtott az uszonnyal és máris kell kijönni. Én azt mondom, egy medencében is lehet jó élményeket kapni, sőt már a fülünk miatt is érdemes ott egyszer kipróbálni. A víz nyomására ugyanis a dobhártyánk kezd befelé nyomódni, ezért kell egyenlíteni, azaz mozdítani az állon vagy belefújni a maszkba. Ha valaki mélyebbre merül és nem figyel arra, hogy mit tesz, akár be is szakadhat a dobhártyája. Na de ha lemerülünk egy kétméteres mélységbe az uszodában, már ott is mély csend van, semmit nem hallunk” – magyarázza.
Egy búvár csak addig a mélységig merülhet le, ameddig azt, a képzési szintje engedi
Fotó: Veres Nándor
A búvárkodás bizony nehéz – a szó szoros értelmében. Legalábbis addig biztosan, amíg az ember nem merül le. Addig ugyanis a felszerelést cipelni kell. A felszereléshez tartozik a különböző vastagságú neoprén ruha, ennek vastagságát az határozza meg, hogy hol történik a merülés. Az Adrián például, amelynek vize 22-23 fokos, jó szolgálatot tesz a hét milliméteres vastagságú, a 28-30 fokos Vörös-tengerben pedig elegendő a 3–5 milliméteres vastagságú is. Aztán ott van a csuklya, a maszk, a légzőautomata, a palack, a csizma, az uszony és az ólom, amely a merülést segíti. Az nagyon fontos, hogy levegő nélkül ne maradjon a búvár, egy kis nanométerrel ellenőrizheti a palackban lévő nyomást.
Persze ez csak a szárazföldön érezhető. A búvárok a mélyben kézjelekkel kommunikálnak, megvannak az egyezményes jelek, amelyeket szintén a tanfolyamok során kell elsajátítani.
Bárki megtanulhat búvárkodni, csak vízfóbiája ne legyen, és legalább alapszinten tudjon úszni – mondja Szaniszló Csaba. Az első merülést pedig minden bizonnyal követi még több, mert aki már lebegett a tenger mélyén, az visszakívánkozik.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. október 25-én.
Ez a napi menü azoknak szól, akik szeretnek jól enni, de nem akarnak egész nap a konyhában sürgölődni. Gyors, mégis átgondolt fogások, amelyek simán megállják a helyüket egy hétköznapon, de nem hatnak „diétásnak”.
Mit eszik egy zenekar, ha turnéra indul? A Titánnál gulyás rotyog, retró szendvics kerül a tányérra, és néha szalonna menti meg a napot. Turnékonyhás interjúnkban ételről, szokásokról és túlélési praktikákról mesélnek a zenekar tagjai.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Nagyon finom, gyorsan elkészíthető rétes. Ugyanezt meg lehet csinálni túró helyett káposztával, de készülhet tökös-mákosan, valamint almás-mákosan is.
Amikor a hétvégi menüt tervezzük, ezt a fogást ne hagyjuk ki – némi időt igényel ugyan az elkészítése, de nem bonyolult. Lélekmelengető étel a hideg napokra.
Számos erdélyi író, költő, tudós, művész, kutató kerek születési évfordulójára emlékezünk 2026-ban. Az emlékezés pedig alkalmat nyújt arra is, hogy életművükkel, hagyatékukkal behatóbban foglalkozzunk.
A katolikus hagyomány szerint a karácsonyfát vízkeresztkor, január 6-án bontják le. De milyen sorsa lehet ezután a háztartásban? Erre vonatkozóan hoztunk most néhány ötletet.
Történészekből és irodalomkutatókból álló tényfeltáró bizottság alakult a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány és a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) között létrejött szakmai együttműködési megállapodás eredményeként.
„Méretes, szürke vásznakat is fessél”,
szóltam a mesterhez, „annyira szürkét,
amitől azok a színes kis foltok merészen
elütnek, és úgy világítanak ki a háttérből,
mintha megtalált szavakkal szólnának
hozzánk”,
A farsangi fánk diétás változata, finomított liszt helyett teljes kiőrlésű liszttel, finomított cukor helyett egészségesebb édesítőszerrel, tehéntej helyett növényi tejjel készül. Nem olyan, mint a klasszikus farsangi fánk, de ez is nagyon finom.
szóljon hozzá!