Búvárkodás: a merülés csodája
Szaniszló Csaba irányítja a Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és barlangimentő Közszolgálata keretében 2012-ben megalakult székelyudvarhelyi búvár szakosztályt
Fotó: Veres Nándor
Együtt lebegni egy bohóchallal vagy egy rájával, korallzátonyokat megcsodálni, évtizedek óta a tenger mélyén pihenő hajó raktárába bekukkantani – álomszerű ez, de akár valósággá is válhat, ha az ember fia, lánya megtanul búvárkodni. Szaniszló Csaba székelyudvarhelyi búvároktatóval a merülés szépségeiről és lehetőségeiről beszélgettünk.
D. Balázs Ildikó
2019. október 25., 17:162019. október 25., 17:16
Egy búvár nem kacsatalppal, hanem uszonnyal úszik, nem úszószemüveget, hanem maszkot használ, és nem oxigénpalackkal a hátán merül le a mélybe, hanem levegőpalackkal – alapfogalmak, amelyeket egy kezdő búvárnak már illik tudni. Nyilván ennél sokkal több mindent meg kell tanulni, ha valaki arra vállalkozik, hogy testközelből megismerkedjen a tenger élővilágával, de erőfeszítéseit majd kárpótolja a látvány.
Valóra vált gyerekkori álom
A székelyudvarhelyi Szaniszló Csaba Marosvásárhelyen tette meg, jobban mondva úszta meg az első búvárlépéseket, de tanulta a búvárkodást Magyarországon és Egyiptomban is. Mára az instructor trainer képesítésig jutott, ami azt jelenti, hogy búvároktatókat is oktathat. Ő pedig szívesen adja át tudását, és igyekszik minél több embert „megfertőzni” a búvárkodással. „Gyerekkori álmom volt, aztán 2009-ben, amikor Egyiptomban kipróbáltam a légzőkészülés búvárkodást, na onnantól indult ez az egész folyamat.
Amikor lemerülünk, mindent elfelejtünk. Megnyomjuk a reset gombot, és csak nézelődünk. Ráják, delfinek, bohóchalak, minden ott van körülöttünk, együtt lebegünk a vízben” – magyarázza lelkesen. Merült ő már a Földközi-tengerben, az Adrián, az Atlanti-óceánban, hiszen rendszeresen szervez búvártúrákat is. Ha teheti, nem hagy ki évet, hogy le ne merüljön Egyiptom partjainál.
Embert, tárgyat is keresnek
Szaniszló Csaba azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a hobbijuk valamilyen szinten a munkájukat is képezi. Ő irányítja ugyanis a Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata keretében 2012-ben megalakult székelyudvarhelyi búvár szakosztályt. Ő képezte ki társait is, jelenleg hatan önkénteskednek. Őket akkor riasztják, ha baj van, ha eltűnt ember vagy tárgy keresésére kell indulni. Igen, ez a búvárkodás kevésbé kellemes része. De ők így segíthetnek.
Egy medencében is lehet jó élményeket kapni - mondja a székelyudvarhelyi búvároktató
Fotó: Veres Nándor
„Úgy gondolom, most már elég nívós csapatom van. Olyan vizekbe is merültünk, ahol semmit sem láttunk. Volt példa rá, hogy a zetelaki víztározóban egy személy után kutattunk, semmit nem láttunk, azt sem tudtuk, milyen mélységben vagyunk, mennyi levegőnk van, tapogatózva kerestünk. Megtaláltuk. Ezek olyan helyzetek, amelyeket meg kell oldani. Akik a tó partján összeszorult szívvel várakoznak, azoknak ez nagy segítség” – fűzi hozzá.
Búvárkodni csak okosan
Hogy veszélyes-e a búvárkodás? Az is lehet – jegyzi meg –, de ésszel kell csinálni. Egy búvár csak addig a mélységig merülhet le, ameddig a képzési szintje engedi. Egy kezdő búvár 18 méter mélyre mehet, a haladó búvár akár 39 méterig.
Ennél mélyebbre már akkor érdemes menni, ha valaki hajóroncsot szeretne nézni. Emlékezetes merülései Egyiptomhoz köthetők, ott az élővilág mellett nagyon látványosak a mélyben rekedt hajóroncsok is. Mint kiderült, számára talán a Thistlegorm roncsának megtekintése volt a legemlékezetesebb. A hajót 1941 őszén süllyesztették el a német szövetségesek, ma is látványos rajta a sok hadianyag, a motorkerékpár, a tankok, vasúti kocsi, autók. „Gyönyörű hajó, de ahhoz, hogy valaki ide lemerüljön, már haladó búvárnak kell lennie, hiszen 38 méter mélységbe kell lemenni. Körbe lehet járni a kapitányi hidat, be lehet menni a raktárrészbe.”
Uszodai búvárok, a csodabogarak
„Az lenne a legjobb, ha tengerpart mellett laknánk, a hegyekben kicsit nehezebb búvárkodni” – mondja nevetve. A közeli tavakban a merülés engedélyköteles, így egy székely annyit tehet, hogy az uszodában kipróbálja, megtanulja, majd elmegy olyan vidékre, ahol élvezheti is a látványt, az érzést. „Ilyenkor az uszodában kicsit csodabogárként tekintenek ránk.
Az intró merülések esetében a maximális mélység 7 méter, az időtartam pedig 20 perc. Lent rohan az idő, jóformán kettőt nem is hajtott az uszonnyal és máris kell kijönni. Én azt mondom, egy medencében is lehet jó élményeket kapni, sőt már a fülünk miatt is érdemes ott egyszer kipróbálni. A víz nyomására ugyanis a dobhártyánk kezd befelé nyomódni, ezért kell egyenlíteni, azaz mozdítani az állon vagy belefújni a maszkba. Ha valaki mélyebbre merül és nem figyel arra, hogy mit tesz, akár be is szakadhat a dobhártyája. Na de ha lemerülünk egy kétméteres mélységbe az uszodában, már ott is mély csend van, semmit nem hallunk” – magyarázza.
Egy búvár csak addig a mélységig merülhet le, ameddig azt, a képzési szintje engedi
Fotó: Veres Nándor
A búvárkodás bizony nehéz – a szó szoros értelmében. Legalábbis addig biztosan, amíg az ember nem merül le. Addig ugyanis a felszerelést cipelni kell. A felszereléshez tartozik a különböző vastagságú neoprén ruha, ennek vastagságát az határozza meg, hogy hol történik a merülés. Az Adrián például, amelynek vize 22-23 fokos, jó szolgálatot tesz a hét milliméteres vastagságú, a 28-30 fokos Vörös-tengerben pedig elegendő a 3–5 milliméteres vastagságú is. Aztán ott van a csuklya, a maszk, a légzőautomata, a palack, a csizma, az uszony és az ólom, amely a merülést segíti. Az nagyon fontos, hogy levegő nélkül ne maradjon a búvár, egy kis nanométerrel ellenőrizheti a palackban lévő nyomást.
Persze ez csak a szárazföldön érezhető. A búvárok a mélyben kézjelekkel kommunikálnak, megvannak az egyezményes jelek, amelyeket szintén a tanfolyamok során kell elsajátítani.
Bárki megtanulhat búvárkodni, csak vízfóbiája ne legyen, és legalább alapszinten tudjon úszni – mondja Szaniszló Csaba. Az első merülést pedig minden bizonnyal követi még több, mert aki már lebegett a tenger mélyén, az visszakívánkozik.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. október 25-én.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
A Bálint-napi rózsacsokor útja
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
A Bálint-napi rózsacsokor útja
Székely Menyasszony: negyven év után beteljesült álom
Nem hiszel a csodákban? Akkor ismerd meg Zsuzsi és Levente történetét, akik életük romjain újra egymásra találtak, és végül valóra váltották tinédzserkori álmukat.
Székely Menyasszony: negyven év után beteljesült álom
Békességben megöregedni – hetven év együtt, szeretetben
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
Békességben megöregedni – hetven év együtt, szeretetben
Mi a jó kolbász titka? – videó
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
Mi a jó kolbász titka? – videó
Székely Menyasszony: egyéni történetekből közös élmény
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
Székely Menyasszony: egyéni történetekből közös élmény
A tavasz első hírnökei
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
A tavasz első hírnökei
Múzeumi sztorik: szánkózás régi időkben
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
Múzeumi sztorik: szánkózás régi időkben
Digitális lábnyom: amit ma posztolunk, holnap is velük marad
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
Digitális lábnyom: amit ma posztolunk, holnap is velük marad
Egy pohár frissesség a könyv mellé
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Egy pohár frissesség a könyv mellé
Láthatóság és együttműködés: létrehoznák a kisebbségi színházak európai hálózatát
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Láthatóság és együttműködés: létrehoznák a kisebbségi színházak európai hálózatát
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!