Búvárkodás: a merülés csodája
Szaniszló Csaba irányítja a Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és barlangimentő Közszolgálata keretében 2012-ben megalakult székelyudvarhelyi búvár szakosztályt
Fotó: Veres Nándor
Együtt lebegni egy bohóchallal vagy egy rájával, korallzátonyokat megcsodálni, évtizedek óta a tenger mélyén pihenő hajó raktárába bekukkantani – álomszerű ez, de akár valósággá is válhat, ha az ember fia, lánya megtanul búvárkodni. Szaniszló Csaba székelyudvarhelyi búvároktatóval a merülés szépségeiről és lehetőségeiről beszélgettünk.
D. Balázs Ildikó
2019. október 25., 17:162019. október 25., 17:16
2019. november 01., 10:552019. november 01., 10:55
Egy búvár nem kacsatalppal, hanem uszonnyal úszik, nem úszószemüveget, hanem maszkot használ, és nem oxigénpalackkal a hátán merül le a mélybe, hanem levegőpalackkal – alapfogalmak, amelyeket egy kezdő búvárnak már illik tudni. Nyilván ennél sokkal több mindent meg kell tanulni, ha valaki arra vállalkozik, hogy testközelből megismerkedjen a tenger élővilágával, de erőfeszítéseit majd kárpótolja a látvány.
Valóra vált gyerekkori álom
A székelyudvarhelyi Szaniszló Csaba Marosvásárhelyen tette meg, jobban mondva úszta meg az első búvárlépéseket, de tanulta a búvárkodást Magyarországon és Egyiptomban is. Mára az instructor trainer képesítésig jutott, ami azt jelenti, hogy búvároktatókat is oktathat. Ő pedig szívesen adja át tudását, és igyekszik minél több embert „megfertőzni” a búvárkodással. „Gyerekkori álmom volt, aztán 2009-ben, amikor Egyiptomban kipróbáltam a légzőkészülés búvárkodást, na onnantól indult ez az egész folyamat.
Amikor lemerülünk, mindent elfelejtünk. Megnyomjuk a reset gombot, és csak nézelődünk. Ráják, delfinek, bohóchalak, minden ott van körülöttünk, együtt lebegünk a vízben” – magyarázza lelkesen. Merült ő már a Földközi-tengerben, az Adrián, az Atlanti-óceánban, hiszen rendszeresen szervez búvártúrákat is. Ha teheti, nem hagy ki évet, hogy le ne merüljön Egyiptom partjainál.
Embert, tárgyat is keresnek
Szaniszló Csaba azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a hobbijuk valamilyen szinten a munkájukat is képezi. Ő irányítja ugyanis a Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata keretében 2012-ben megalakult székelyudvarhelyi búvár szakosztályt. Ő képezte ki társait is, jelenleg hatan önkénteskednek. Őket akkor riasztják, ha baj van, ha eltűnt ember vagy tárgy keresésére kell indulni. Igen, ez a búvárkodás kevésbé kellemes része. De ők így segíthetnek.
Egy medencében is lehet jó élményeket kapni - mondja a székelyudvarhelyi búvároktató
Fotó: Veres Nándor
„Úgy gondolom, most már elég nívós csapatom van. Olyan vizekbe is merültünk, ahol semmit sem láttunk. Volt példa rá, hogy a zetelaki víztározóban egy személy után kutattunk, semmit nem láttunk, azt sem tudtuk, milyen mélységben vagyunk, mennyi levegőnk van, tapogatózva kerestünk. Megtaláltuk. Ezek olyan helyzetek, amelyeket meg kell oldani. Akik a tó partján összeszorult szívvel várakoznak, azoknak ez nagy segítség” – fűzi hozzá.
Búvárkodni csak okosan
Hogy veszélyes-e a búvárkodás? Az is lehet – jegyzi meg –, de ésszel kell csinálni. Egy búvár csak addig a mélységig merülhet le, ameddig a képzési szintje engedi. Egy kezdő búvár 18 méter mélyre mehet, a haladó búvár akár 39 méterig.
Ennél mélyebbre már akkor érdemes menni, ha valaki hajóroncsot szeretne nézni. Emlékezetes merülései Egyiptomhoz köthetők, ott az élővilág mellett nagyon látványosak a mélyben rekedt hajóroncsok is. Mint kiderült, számára talán a Thistlegorm roncsának megtekintése volt a legemlékezetesebb. A hajót 1941 őszén süllyesztették el a német szövetségesek, ma is látványos rajta a sok hadianyag, a motorkerékpár, a tankok, vasúti kocsi, autók. „Gyönyörű hajó, de ahhoz, hogy valaki ide lemerüljön, már haladó búvárnak kell lennie, hiszen 38 méter mélységbe kell lemenni. Körbe lehet járni a kapitányi hidat, be lehet menni a raktárrészbe.”
Uszodai búvárok, a csodabogarak
„Az lenne a legjobb, ha tengerpart mellett laknánk, a hegyekben kicsit nehezebb búvárkodni” – mondja nevetve. A közeli tavakban a merülés engedélyköteles, így egy székely annyit tehet, hogy az uszodában kipróbálja, megtanulja, majd elmegy olyan vidékre, ahol élvezheti is a látványt, az érzést. „Ilyenkor az uszodában kicsit csodabogárként tekintenek ránk.
Az intró merülések esetében a maximális mélység 7 méter, az időtartam pedig 20 perc. Lent rohan az idő, jóformán kettőt nem is hajtott az uszonnyal és máris kell kijönni. Én azt mondom, egy medencében is lehet jó élményeket kapni, sőt már a fülünk miatt is érdemes ott egyszer kipróbálni. A víz nyomására ugyanis a dobhártyánk kezd befelé nyomódni, ezért kell egyenlíteni, azaz mozdítani az állon vagy belefújni a maszkba. Ha valaki mélyebbre merül és nem figyel arra, hogy mit tesz, akár be is szakadhat a dobhártyája. Na de ha lemerülünk egy kétméteres mélységbe az uszodában, már ott is mély csend van, semmit nem hallunk” – magyarázza.
Egy búvár csak addig a mélységig merülhet le, ameddig azt, a képzési szintje engedi
Fotó: Veres Nándor
A búvárkodás bizony nehéz – a szó szoros értelmében. Legalábbis addig biztosan, amíg az ember nem merül le. Addig ugyanis a felszerelést cipelni kell. A felszereléshez tartozik a különböző vastagságú neoprén ruha, ennek vastagságát az határozza meg, hogy hol történik a merülés. Az Adrián például, amelynek vize 22-23 fokos, jó szolgálatot tesz a hét milliméteres vastagságú, a 28-30 fokos Vörös-tengerben pedig elegendő a 3–5 milliméteres vastagságú is. Aztán ott van a csuklya, a maszk, a légzőautomata, a palack, a csizma, az uszony és az ólom, amely a merülést segíti. Az nagyon fontos, hogy levegő nélkül ne maradjon a búvár, egy kis nanométerrel ellenőrizheti a palackban lévő nyomást.
Persze ez csak a szárazföldön érezhető. A búvárok a mélyben kézjelekkel kommunikálnak, megvannak az egyezményes jelek, amelyeket szintén a tanfolyamok során kell elsajátítani.
Bárki megtanulhat búvárkodni, csak vízfóbiája ne legyen, és legalább alapszinten tudjon úszni – mondja Szaniszló Csaba. Az első merülést pedig minden bizonnyal követi még több, mert aki már lebegett a tenger mélyén, az visszakívánkozik.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. október 25-én.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
Székelyhon
Balesettel indult a szombat a Cekend-tetőn
Székelyhon
Balesettel indult a szombat a Cekend-tetőn
A rovat további cikkei
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Jazzre hangolódik Csíkszereda: világsztárokkal, helyi tehetségekkel és új reményekkel érkezik a 16. Csíki Jazz
A költségvetési nehézségek ellenére idén is megrendezik a Csíki Jazz Nemzetközi Jazzfesztivált. A fesztivál világszínvonalú fellépőkkel, sokszínű programmal és a közösség összefogásával bizonyítja: a jazznek Csíkszeredában is otthona van.
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!