Búvárkodás: a merülés csodája

Amikor lemerülünk, mindent elfelejtünk. Megnyomjuk a reset gombot, és csak nézelődünk. Ráják, delfinek, bohóchalak, minden ott van körülöttünk, együtt lebegünk a vízben” – magyarázza lelkesen. Merült ő már a Földközi-tengerben, az Adrián, az Atlanti-óceánban, hiszen rendszeresen szervez búvártúrákat is. Ha teheti, nem hagy ki évet, hogy le ne merüljön Egyiptom partjainál.

Embert, tárgyat is keresnek

Szaniszló Csaba azon szerencsés emberek közé tartozik, akiknek a hobbijuk valamilyen szinten a munkájukat is képezi. Ő irányítja ugyanis a Hargita Megye Tanácsának Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálata keretében 2012-ben megalakult székelyudvarhelyi búvár szakosztályt. Ő képezte ki társait is, jelenleg hatan önkénteskednek. Őket akkor riasztják, ha baj van, ha eltűnt ember vagy tárgy keresésére kell indulni. Igen, ez a búvárkodás kevésbé kellemes része. De ők így segíthetnek.

Ennél mélyebbre már akkor érdemes menni, ha valaki hajóroncsot szeretne nézni. Emlékezetes merülései Egyiptomhoz köthetők, ott az élővilág mellett nagyon látványosak a mélyben rekedt hajóroncsok is. Mint kiderült, számára talán a Thistlegorm roncsának megtekintése volt a legemlékezetesebb. A hajót 1941 őszén süllyesztették el a német szövetségesek, ma is látványos rajta a sok hadianyag, a motorkerékpár, a tankok, vasúti kocsi, autók. „Gyönyörű hajó, de ahhoz, hogy valaki ide lemerüljön, már haladó búvárnak kell lennie, hiszen 38 méter mélységbe kell lemenni. Körbe lehet járni a kapitányi hidat, be lehet menni a raktárrészbe.”

Uszodai búvárok, a csodabogarak

„Az lenne a legjobb, ha tengerpart mellett laknánk, a hegyekben kicsit nehezebb búvárkodni” – mondja nevetve. A közeli tavakban a merülés engedélyköteles, így egy székely annyit tehet, hogy az uszodában kipróbálja, megtanulja, majd elmegy olyan vidékre, ahol élvezheti is a látványt, az érzést. „Ilyenkor az uszodában kicsit csodabogárként tekintenek ránk.

Az intró merülések esetében a maximális mélység 7 méter, az időtartam pedig 20 perc. Lent rohan az idő, jóformán kettőt nem is hajtott az uszonnyal és máris kell kijönni. Én azt mondom, egy medencében is lehet jó élményeket kapni, sőt már a fülünk miatt is érdemes ott egyszer kipróbálni. A víz nyomására ugyanis a dobhártyánk kezd befelé nyomódni, ezért kell egyenlíteni, azaz mozdítani az állon vagy belefújni a maszkba. Ha valaki mélyebbre merül és nem figyel arra, hogy mit tesz, akár be is szakadhat a dobhártyája. Na de ha lemerülünk egy kétméteres mélységbe az uszodában, már ott is mély csend van, semmit nem hallunk” – magyarázza.

Persze ez csak a szárazföldön érezhető. A búvárok a mélyben kézjelekkel kommunikálnak, megvannak az egyezményes jelek, amelyeket szintén a tanfolyamok során kell elsajátítani.

Bárki megtanulhat búvárkodni, csak vízfóbiája ne legyen, és legalább alapszinten tudjon úszni – mondja Szaniszló Csaba. Az első merülést pedig minden bizonnyal követi még több, mert aki már lebegett a tenger mélyén, az visszakívánkozik.