Az űrutazástól a farmernadrágig. Avagy hogyan kapcsolódik a zene és a tudomány?

Mindebből ihletődve Nagy Péter és zenész barátai is egyfajta játékra vállalkoztak: az előadás folyamán azokat a kapcsolódási pontokat keresték, amelyek a kedvenc zenészek, a legendás dalok, valamint a tudomány és kultúránk között fellelhető.

Amikor Jimmy Carter üzent az ufóknak

„Ez egy távoli kicsiny világ ajándéka, hangjaink, képeink, zenéink, gondolataink és érzéseink gyűjteménye. Megpróbáljuk túlélni saját korunkat, így talán megéljük az önök korát” – üzente Jimmy Carter, az Amerikai Egyesült Államok elnöke azon a lemezen, amelyet 1977-ben a Voyager-2 hordozórakétára erősítettek. A szondák útját úgy tervezték meg, hogy mind a négy óriásbolygó, a Jupiter, a Szaturnusz, a Neptunusz és az Uránusz mellett is elhaladtak. Az időkapszulaként elhelyezett arany bakeliteken pedig az akkori tudósok megpróbálták az emberiség legnagyobb értékeit összesűríteni képek és hangok formájában – vezette fel az első témát Nagy Péter. „Építmények, csodálatos művészi teljesítmények, az ember biológiájáról vannak információk feltéve, sőt Jimmy Carter üzent is a kis ufóknak, mert a Voyagereket úgy tervezték meg, hogy talán egyszer egy idegen civilizáció elfogja őket és akkor tudni fognak rólunk, hogy kik vagyunk, miket csinálunk és hol lakunk. Carter természetesen angolul üzent, mert minden normális sci-fi rajongó tudja, hogy az univerzumban mindenhol beszélnek angolul” – mutatott rá viccesen. Elhangzott, Carl Sagant kérték fel, hogy a zenéinkről is állítson össze egy kilencven perces válogatást, ebbe Beethoventől a pigmeus lányok beavatási dalán keresztül Chuck Berry zenéjéig kerültek fel hanganyagok. A válogató szerette volna, ha a Beatles Here comes the Sun című dala is felkerül, de

És ha már az űrben „jártunk”, 1968-at említette az előadó, amikor is december 24-én az emberiség történelmében először három ember karácsonyi üzenetét közvetítették az űrből. Az előadó elmondta, sokak szemében az Apolló-8 volt a legfontosabb holdprogram. Csakúgy mint az Apolló-7, eredetileg csak próbarepülésre készült, de mivel a szovjetek is túl jól haladtak a saját holdprogramjukkal, az utolsó pillanatban nyolc hét alatt az amerikaiak megváltoztatták az egész projektet, és ezért az Apolló-8 űrutasai voltak az elsők, akik láthatták a Hold túlsó oldalát, valamint a Földet úgy, mint bolygó. A Bill Anders holdkomppilóta által készített – ikonikussá vált – fotó a Földfelkelte címet kapta, és egyformán láttatja a Földünk szépségét és törékenységét.

Amikor „támad”  a bolygó

Nagy Péter egy talán kevésbé ismert, de valós veszélyről is beszélt. Felidézte, hat évvel ezelőtt, 2013. február 15-én reggel 9 óra 13 perckor egy tizenkétezer tonnás kisbolygó a hangsebesség hatvanszorosával belépett a Föld légkörébe. A Nap irányából érkezett, szerencsénkre a magasban szétrobbant, csak a darabok hulltak le a Földre Cseljabinszk orosz város közelében. Húsz hirosimai bomba energiájával egyenértékű energia szabadult fel. Mindössze 16 órával később egy Duende nevű negyvenezer tonnás kisbolygó olyan távolságra haladt el a Földtől, amely kisebb volt, mint sok műhold pályája. Ezt az égitestet már ismerték, sőt, katalogizálták, úgy számolták ki, hogy 2012-ben, amikor a találkozás megtörténik, egy a háromezerhez az esélye annak, hogy eltalálja a Földet. Szerencsére nem következett be. A nagy űrügynökségek felismerték a fenyegetést, a NASA Sentry programja keretében bevezették a kisbolygók jelentette veszély számszerűsítésére az un. Torino-skálát. Ebben a táblázatban minden földközeli kisbolygóhoz egy nulla és tíz közötti számértéket rendelnek hozzá, amelyet az esetleges ütközés valószínűségéből és a potenciális ütközés energiájából számítanak ki. A legnagyobb száma jelen pillanatban egy Apophis nevű kisbolygónak van, mindössze négyese, tehát kicsi a valószínűsége annak, hogy a közeljövőben ütközés és katasztrófa alakuljon ki. Nagy hozzátette, a lényeg az, hogy

Fizikusokra terelődött a szó, többek között James C. Maxwellre, aki a fizika szinte minden területén nagyot alkotott, de mindenképp a legnagyobb érdeme az, hogy matematikailag kidolgozta az elektromosság és a mágnesesség elméletét. Maxwell elméletét a német Heinrich Hertz fizikus bizonyította be egy kísérletsorozatban. „Jó, ha a kísérlet kidolgozásakor éppen a környéken sertepertél néhány zseniális mérnök, és így kiegészülhet az elmélet és kísérlet a technikai értékesítéssel. Érdekes, hogy a nagyszerű technikai érzékkel megáldott Hertz ezt nem vette észre, így a drótnélküli távírók, majd a rádiók kifejlesztésében Nicola Tesla, Guglielmo Marconi, a német Karl Ferdinand Braun és az orosz Alexander Popov szerzett érdemeket. Marconi 1901-ben mutatta be a drótnélküli rádiójelek továbbítását, és 1909-ben meg is kapta ezért a Nobel-díjat. Tesla rögtön beperelte, azt állította, hogy Marconi, aki az asszisztense volt, ellopta az ötleteit”  – meséli az előadó.

Az előadáson szó esett az időutazásról és a féreglyukakról is. Elhangzott, Einstein többek között bebizonyította, hogy a sebesség és a gravitáció befolyásolja a teret és az időt. „Természetesen kisebb sebességeknél és gravitációknál ez a hatás szinte kimutathatatlan, de a fénysebesség közelében, vagy a fekete lyukak irtózatos gravitációs hatásánál már számottevően görbül a tér és lassul az idő. Igaz, hogy ez még nagyon távol van az időutazástól, de a kutatások kiindulási pontjának már megfelelt. Az Einstein-Rosen-féle féreglyuk lehetőségét továbbgondolva Kurt Gödel matematikailag bebizonyította, hogy

De ahogy bárhol a világon, a Szovjetúnióban, Magyarországon és Romániában is rajongtak a farmerért a fiatalok.