Amikor egy ifjú hölgy kivágja a rezet

Egy ideje nem használ ezüstöt az ékszerkészítés során, elsősorban rézzel dolgozik. Szereti ezt az anyagot – folytatja –, szereti azt, ahogyan átalakul a kezében, és mivel már legalább két éve ezzel foglalkozik, egyre jobban is megy. Az ezüsthöz talán később visszatér – jegyzi meg –, egyelőre az alapanyag, illetve a megmunkálásához szükséges eszközök is drágák.

A cél az egyediség

Fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, karkötők kerülnek ki a keze közül, van, amikor fából, de többnyire rézből. „Ritkán rajzolom le az adott modellt. Végiggondolom, melyek a lépések, elkezdem kivágni a formát, rengeteg csiszolás, fényezés következik, majd forrasztás, végül pedig a legvégére marad még egy fényezés. Elsősorban hulladékkal dolgozok. Van egy gyár, ahol réz munkalapokat készítenek, onnan jutok hozzá a hulladékhoz, a rézdrótokat pedig megvásárolom. Mivel apukám asztalos, amikor fával dolgozom, a nagyobb darabokat ő szeleteli fel nekem, de a kisebb darabokat én vágom ki. A fánál rengeteget kell csiszolni, az nagyon sok időt felvesz” – meséli.

Egyelőre itthon van, a járványhelyzet kicsit közbeszólt, ami különböző önkéntes programokban való részvételt illeti, de minden vágya eljutni Dél-Amerikába. Az utazás, a külföldi lét sokat változtatott rajta – jegyzi meg –, önállóbbá vált. „Mindenki csodálja, hogy nem félek semmitől, eléggé másként látom a világot az itthoniakhoz képest, amit itthon elég nehezen fogadnak el. Kicsit nehéz visszailleszkedni, ha valahonnan hazajövök”.

S amíg beszélgetünk, nincs ahogy ne vegyem észre karján hosszan a tetoválásokat, persze hogy ezek is az utazással köthetőek össze. Vannak köztük olyan török és tunéziai motívumok, amelyek egy barcelonai tetováló műhelyben készültek egy tunéziai barátnővel való örök barátság jeléül.