
Gábor Anita mindig az egyediségre törekszik
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Utazó kézműves, vagy kézműves, aki utazik? Gábor Anita esetében mindkét kijelentés stimmel. Az Alsóboldogfalván élő fiatal nő mindamellett, hogy néhány éve csodaszép egyedi réz ékszereket készít, ha teheti, utazik.
2021. november 04., 18:002021. november 04., 18:00
Önkéntes vagy más ifjúsági programok keretében vagy egyszerűen csak önerőből számos országot bejárt már az udvarhelyszéki Gábor Anita. Az utazások során begyűjtött élmények pedig akár évek múltán is inspirálóan hatnak rá, az általa készített bizsukból visszaköszönnek a török, a tunéziai, a ghánai, malajziai motívumok.
Tulajdonképpen Anita bizsui keltették fel az érdeklődésemet, aztán teljesen más irányban indult el a beszélgetés, amikor kiderült, hogy nagyon sok országban megfordult már. Éveken keresztül egy önkéntes program keretében járt Ázsiában, Afrikában, az Erasmus-program segítségével fordult meg számos európai országban. S tulajdonképpen a bizsukészítés is összefügg az önkéntes tevékenységgel, ugyanis három évvel ezelőtt egy külföldi misszió során készült el az első kiegészítő.
„Egy európai önkéntes szervezet programja keretében éppen Görögországban kellett volna kézműves- és fotóworkshopokat tartani, de a program nem működött igazán jól, nyár volt, nem nagyon jött senki, és én unalmamban elkezdtem fa fülbevalókat készíteni. Volt ugyanis ott egy kis asztalosműhely, egy kis játékgyár, s az egyik srácot megkértem, hogy vágjon nekem kis fa darabokat.
– meséli.
Anitától egyébként nem áll távol ez a világ, a temesvári Nyugati Egyetemen tanult divattervezést, majd az utolsó év első félévében egy nagyszerű lehetőségnek köszönhetően Törökországban tanulhatott fél évet ezüstékszer-készítést. Annyira beszippantotta ez a világ, hogy eldöntötte, a későbbiekben inkább ezzel szeretne foglalkozni. „ Közben még nagyon sokáig ment a ruhavarrás, dolgoztam varrónőként is, sokáig tartott, ameddig átváltottam az ékszerkészítésre, de most már ezen a vonalon maradnék. Egyébként én egészen kiskorom óta bütykölök valamivel, 12 évesen már megtanultam varrógépen varrni, addig kézzel varrtam” – jegyzi meg.
Fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, karkötők kerülnek ki a Anita kis műhelyéből
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Egy ideje nem használ ezüstöt az ékszerkészítés során, elsősorban rézzel dolgozik. Szereti ezt az anyagot – folytatja –, szereti azt, ahogyan átalakul a kezében, és mivel már legalább két éve ezzel foglalkozik, egyre jobban is megy. Az ezüsthöz talán később visszatér – jegyzi meg –, egyelőre az alapanyag, illetve a megmunkálásához szükséges eszközök is drágák.
Fülbevalók, gyűrűk, nyakláncok, karkötők kerülnek ki a keze közül, van, amikor fából, de többnyire rézből. „Ritkán rajzolom le az adott modellt. Végiggondolom, melyek a lépések, elkezdem kivágni a formát, rengeteg csiszolás, fényezés következik, majd forrasztás, végül pedig a legvégére marad még egy fényezés. Elsősorban hulladékkal dolgozok. Van egy gyár, ahol réz munkalapokat készítenek, onnan jutok hozzá a hulladékhoz, a rézdrótokat pedig megvásárolom. Mivel apukám asztalos, amikor fával dolgozom, a nagyobb darabokat ő szeleteli fel nekem, de a kisebb darabokat én vágom ki. A fánál rengeteget kell csiszolni, az nagyon sok időt felvesz” – meséli.
„Nekem mindig nehéz volt eldöntenem, hogy hol éljek, hol telepedjek le. Szeretek utazni, és pár éve az lett a megszokott, hogy mindig úton vagyok. Ez a kettős dolgot szerettem volna jelképezni, amikor a Roods márkanevet kiválasztottam. Az utazás és helyben maradás ötvözete” – magyarázza.
Kalapács, fúró, fűrész, fogók, csavarok, csipeszek, ollók. Sok mindenre szükség van munka közben
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Egyelőre itthon van, a járványhelyzet kicsit közbeszólt, ami különböző önkéntes programokban való részvételt illeti, de minden vágya eljutni Dél-Amerikába. Az utazás, a külföldi lét sokat változtatott rajta – jegyzi meg –, önállóbbá vált. „Mindenki csodálja, hogy nem félek semmitől, eléggé másként látom a világot az itthoniakhoz képest, amit itthon elég nehezen fogadnak el. Kicsit nehéz visszailleszkedni, ha valahonnan hazajövök”.
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
S amíg beszélgetünk, nincs ahogy ne vegyem észre karján hosszan a tetoválásokat, persze hogy ezek is az utazással köthetőek össze. Vannak köztük olyan török és tunéziai motívumok, amelyek egy barcelonai tetováló műhelyben készültek egy tunéziai barátnővel való örök barátság jeléül.
Fotó: Gábor Anita személyes archívuma
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
szóljon hozzá!