A lenvászon gyermekvilága: Márton Andrea

Andrea a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem divat és textil szakán végzett, és mint megjegyzi, mindmáig kedves feladatként emlékezik arra az időre, amikor gyermekruhaterveket kellett készíteniük.

„Komolyan is vettem az elejétől a végéig, és nagyon élveztem, de még akkor sem fogalmazódott meg bennem, hogy én egyszer majd gyerekruhákat fogok varrni. Az élmény azonban elraktározódott bennem. Aztán amikor befejeztem a tanulmányaimat, és nem tudtam, mi lesz a következő lépés, beiratkoztam a Babeș-Bolyai Tudományegyetem kommunikáció szakára. Ez egy kis kitérő volt az életemben, s bár szerettem, nem éreztem magaménak. Miközben végeztem az egyetemet, találtam rá arra a cégre, amelynél fából és textilből készítettünk gyerekjátékokat, így csöppentem bele a gyerekeknek szóló dolgok világába, és nagyon tetszett. Sajnos a cég megszűnt az év végén, a helyzet pedig adta magát, hogy ha addig gyerekeknek készítettem játékokat és varrni is tudok, akkor rakjam össze a kettőt, így született meg a gyermekruhák varrásának az ötlete” – meséli a fiatal lány.

De nem csak tervezi, szabja és varrja a kislány ruhákat, hanem ki is hímezi, ebben is kedvét leli. Nevetve jegyzi meg, majdnem a végletekig el tud pepecselni egy hímzéssel. Ez egy új keletű dolog – fűzi hozzá –, mert ezt nem tanulta korábban.

„Kézimunkaórán az elemi iskolában az alapokat ugyan megtanultam, de én azóta sem foglalkoztam vele.

De készít ő kisfiúknak ingeket szintén lenvászonból, és tulajdonképpen vállalkozásának nevét is ez a természetes anyag ihlette. A linum – mondja – a len latin neve, a logó pedig a lenmag keresztmetszete kicsit megstilizálva. Az anyag pedig – hangsúlyozza ki – nagyon gyermekbarát, könnyen tisztítható és nem utolsósorban természetes. Úgy véli, ez az általa készített ruhák húzóereje. Bár nincs még gyermeke, akire rá tudná próbálni a kész terméket, ismerősei körében vannak olyan kisgyerekek, akiken már látta a ruhadarabokat, és – mint megjegyzi – tetszett, amit látott.

„Amikor elkészült az első darab, nagyon büszke voltam, sikerélményt adott, mert arra is van példa, hogy elképzelek valamit, megcsinálom, de bizony nem olyan lesz, mint amire számítottam. A párom az első számú kritikusom, kegyetlenül megmondja a véleményét, és figyelmeztet arra, hogy próbáljam szülői szemmel nézni az adott gyerekruhákat” – jegyzi meg. Andrea napi rendszerességgel egyeztet az édesanyjával is, megmutatja, min dolgozik, édesanyja pedig tanácsokkal látja el. Határozottan állítja, a mai napig nagyon sokat tanul tőle, hiszen az édesanyja által felhalmozott tudást nem lehet a szakkönyvekből elsajátítani.