
Kiss Bence. Hétköznap rádiós műsorvezető, hétvégén esküvői „karmester”
Fotó: Gábor Lajos
Régen az esküvők, lakodalmak elengedhetetlen szereplője volt a vőfély, aki nem csak felügyelte és irányította az eseményeket, hanem igyekezett a jeles esemény „lelke” is lenni. Ma már egyre kevesebben választanak rigmusokban beszélő hagyományos vőfélyt, ám a ceremóniamester ma is fontos szereplője a nagy napnak. Bár vannak hivatásosak is, akik a mindennapi kenyerüket keresik ezzel, sok színész és rádiós másodállása a lagzik levezénylése. Ilyen Kiss Bence, a Friss FM műsorvezetője is, akit a modern lagzizásról faggattunk.
2021. szeptember 27., 18:242021. szeptember 27., 18:24
Kilenc éve – mondhatni véletlenszerűen – csöppent a lakodalmak világába Kiss Bence, a Friss FM rádió műsorvezetője: meghívták egy esküvőre, amelyen eredetileg a nagytata lett volna a hagyományos, székelyruhás vőfély, ám mivel az ifjú pár azt szerette volna, hogy a közeli családtag inkább vendégként élvezze a bulit, az ismerőseik között kerestek valakit, aki „el tud mondani két mondatot”, bejelenteni a bejelenteni valókat. Ez lett végül a sepsiszentgyörgyi rádiós, aki nem is igazán tudta akkor, hogy mire vállalkozik. „Az első alkalommal tulajdonképpen dunsztom sem volt, hogy mit is kell csinálni, kicsit meg voltam riadva a feladattól, de szerencsém volt az illető vendéglő személyzetével” – emlékszik vissza a kezdetekre Kiss Bence, aki szerint minden egyes esküvőn fontos a vőfélynek, hogy legyen a helyszínen egy főpincér vagy üzletvezető, akivel jól lehet kommunikálni. Ez segíti mindkét fél munkáját.
Azóta pedig gyakorlatilag szájról-szájra terjedt, hogy Kiss Bence lakodalmakat vállal, a műsorvezető sosem hirdette magát, csak egyszerűen az első alkalom után jött a második, a második után a harmadik. A mai napig nem tudná konkrétan megmondani, hogyan találják meg őt a fiatal párok, de megtalálják.
És az emberek a legjobb formájukat hozzák a lagzikon, ami szintén jó élmény tud lenni, szóval én alapvetően szeretem a lagzikat” – hangsúlyozza a műsorvezető, aki bár kilenc éve jár szószólóként esküvőkre, határozottan nem hívja magát vőfélynek, mivel meglátása szerint ez egy nagyon komplex, hagyományos „szakma”.
„Amit én csinálok, az ceremóniamesterség” – szögezte le, hozzátéve, hogy szerinte a mai napig meg van a helye, a közege a tradicionális, akár rímekben beszélő vőfélyeknek is, akkor is, ha ezt sokan – főleg városon – ma már elavultnak tartják. Szerinte különbözőek az igények, így mindkét stílus megfér egymás mellett. A kételkedőknek pedig kiemelte, hogy
„Az esküvő, a lagzi alapvetően az ifjú párról szól, de nekik nincs idejük arra, hogy folyamatosan egyeztessenek, beszélgessenek a pincérekkel, a fotóssal, a DJ-vel, a zenekarral. Nem azt mondom, hogy kötelező vőfélyt vagy ceremóniamestert fogadni, de valaki meg kell, hogy oldja ezeket a dolgokat” – magyarázza, hozzátéve, hogy az illető nem feltétlenül kell „hivatásos” legyen, lehet egy talpraesettebb násznagy is, bár, ha bonyolultabb az esemény – például van leánykikérés, búcsúztatás és társai – jól jön egy vőfély szakértelme és a tapasztalata.
Kiss Bence szerint, bár változnak a szokások, trendek, de a munkájára szükség van. Hozzátette, hogy a tavalyi év egyfajta szünetet jelentett, hiszen csak egyetlen esküvőn dolgozott még a járvány kitörése előtt, de az idén mindenki pótolja az elmaradást – és ezt az egész „esküvőipar” érzi, nagy szükség van a szolgáltatókra, illetve nagy hiány van belőlük.
A rádiós saját meglátása szerint nem ért igazán a hagyományos esküvőkhöz, ha a hozzá forduló ifjú pár tényleg ilyen eseményt szeretne, inkább továbbirányítja őket valakihez, aki jártas a hagyományok és szokások világában. Szerinte alapvetően egyre kevesebb az egész napot átfogó, minden lépésen végighaladó lagzi, illetve ma már a hagyományok nyugati szokásokkal is keverednek: például a menyasszonytánc hagyományát sokan éltetik gyakorlati okok miatt is, hiszen akár egy fotós vagy DJ szolgáltatási díja is kijöhet belőle, másfelől színesebbé vált a választható szolgáltatások listája, a candy-bár, a photoboots, a koktélbár mind izgalmas újdonságok, amelyeket sokan kipróbálnak.
A személyes kapcsolatot tartja a legfontosabbnak az előkészületek alatt
Fotó: Kiss Bence/Facebook
Annak kapcsán, hogy hogyan, illetve mennyit készül egy lagzira, Kiss Bence elmondta, hogy szerinte a legfontosabb a személyes kapcsolat. A párral beszélget az eseményt megelőzően, megbeszélik az események menetrendjét, azt, hogy miket szeretnének, miket nem, hogy mi az, amit nem szabad mondani. A közösségi média is segít, hogy jobban megismerje az ifjú párt, igyekszik alaposan utánuk nézni. Konkrétan nem tudná megmondani, hogy mennyi idő a felkészülés, hiszen ez páronként, helyzetenként változik. „Mindenképp fontosnak tartom, hogy legyen egy egymás szemébe nézés, anélkül én ezt nem tudom megcsinálni.”
Azt is megtudtuk, hogy a vőfély számára is vannak könnyebb, gördülékenyebb lagzik, és olyanok is, amelyek még ennyi év tapasztalat után is tartogatnak kihívásokat – például nyugtatgatni kell a vőlegényt és a menyasszonyt, családi feszültségeket oldani és hasonlók. Másfelől a járványidőszak előtti hajnalig tartó esküvők kimerítőbbek voltak, a vőfélyek most ilyen szempontból „jó helyzetben” vannak az éjjel két órás korlátozással.
Az anyagiak kapcsán Kiss Bence elmondta, hogy a piac áraihoz igyekszik igazodni. Hangsúlyozta, hogy ismeri a térségben az árakat, tudja, hogy hányan űzik a szakmát, így tudja, hogy mennyit ér a munkája. Amikor nagyon zsúfolt időszak van, az árak megugranak, hiszen nagyon fárasztó tud lenni, ha egy hétvégén nem csak egy, hanem két-három esküvő van. Szerinte az esküvőbiznisz egyre nagyobb árakkal dolgozik, sok termék és szolgáltatás drágult meg drasztikusan az elmúlt években, illetve sok minden túl is van árazva – talán a vőfélyek, ceremóniamesterek tiszteletdíja is.
Az esküvőbiznisz egyre nagyobb árakkal dolgozik, ismeri el a modern vőfély
Fotó: Bartha Zsolt
A rádiós műsorvezető elismeri, hogy mint a legtöbbeknek, neki is jól jön a plusz bevétel, és ilyen szempontból ez a „másodállás” is, amelyre a napi rutin a rádiósokat, a színészeket nagyon alkalmassá teszi. Szerinte ebből a két szakmából kikerülők jól, frappánsan tudják végezni a lagzikban a rájuk bízott feladatokat.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
szóljon hozzá!