
Fotó: Lukács Márton Örs tulajdona
Csíkszereda ontja magából a fiatal művésztehetségeket, a város tele van képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel. Éppen egy ilyen fiatal tehetséggel, Lukács Márton Örssel beszélgettünk, aki július 27-én először lép fel saját projektjeivel a Csíki Jazz-en.
2024. július 19., 12:372024. július 19., 12:37
– Honnan „jött képbe” a zene?
– Már öt éves koromban elkezdtem zongorán tanulni, majd első osztályos koromtól a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában végeztem tanulmányaimat egészen tizenkettedikes koromig. Itt a zongora mellett középiskolában csellón is tanultam játszani, de időközben autodidakta módon tanultam gitározni is. Csíkszeredai zongoristaként, zeneszerzőként, producerként dolgozom, de jelenleg Budapesten élek. A zene sok területén tevékenykedem, de többek között van egy nu-jazz produceri szólóprojektem, vezetek egy jazztriót, kortárs komolyzenét írok, és elektronikus zenét készítek, utómunkát.
– Hogyan jellemeznéd a saját zenei utadat? Hogyan találtad meg a saját hangod a zenében?
– Sokáig nem tudtam merre és hogyan folytassam, végül az utolsó iskolás éveimben ismertem és szerettem meg a jazzt, az ahhoz közelálló zenéket, az improvizációt, és ekkor döntöttem el, hogy ez lesz az utam. Már ekkor el is kezdtem játszani egy jazz-zenekarban, ahol sok mindennel gyakorlati úton találkoztam, így tudtam fejlődni is. Érettségi után (pont a koronavírus miatti lezárások alatt) egy évet még otthon töltöttem, ekkor az egésznapos gyakorlások mellett zenei produkciót tanultam. Ezután a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem jazz-zeneszerzést. Azóta ott vagyok, legalábbis egyelőre. Eközben
Így a különböző érdeklődések hatnak egymásra, ami talán hallatszik is a zenéimben.
– Kik inspirálnak téged zeneileg?
– Sokan inspiráltak a különböző vonalakon, mindig változott, hogy éppen ki a példakép. A jazzben is először a modern fúziókat ismertem meg és csak utána a régi nagy mestereket. Aki mindig is inspirált a saját zenémben, az talán Anomalie kanadai zongorista-producer, de hatással volt például Bill Evans, Brad Mehldau, a Snarky Puppy együttes, és még igazából sokan mások. Emellett természetesen
– Idén is fellépsz a Csíki Jazz fesztiválon. Milyen érzés a szülővárosod közönsége előtt fellépni?
– A Csíki Jazz-en léptem már fel más zenekar tagjaként (Ineffable, Moonrise), de ez az első alkalom, amikor teljesen saját projekttel megyek.
Mostanában kevés fellépésem volt a környéken, ezen szeretnék is majd változtatni. Ez a koncert azoknak is új élményt nyújthat, akik hallották már a zenéket felvételen, hiszen élőben, ebben a felállásban (duóban Debreci Norbert dobossal) más a megszólalás, sokkal több az improvizáció, experimentáció a hangzásokkal, mint a megjelent albumokon.
– Voltak már nagyobb koncertjeid? Mit vált ki belőled a tömeg?
Voltak nagyobb koncertjeim már, például nagyobb fesztiválokon (közönségszám tekintetében a legnagyobb talán a temesvári JazzTM nagyszínpadán még jó pár éve), vagy koncertteremben, idén talán trióval a Magyar Zene Háza, a Jurisits Tamás Grouppal a B'Jazz Burghausen, velük nemrég a rotterdami North Sea Jazz Festival-on is felléptünk. Jelentős volt még az utóbbi évekből játszani a Grammy-díjas Bill Laurance-szel, a Marosvásárhelyi Filharmóniával. Zeneszerzőként pedig írtam, illetve hangszerelem darabokat például a bukaresti Radio Big Band koncertjére. Azért azok a műfajok, amikben főként mozgok, eléggé rétegzenének számítanak, gyakrabban játszunk kisebb helyeken, színpadokon. Egyébként
Egy-egy ilyen pillanatért viszont tényleg érdemes zenélni, minden beleforgatott munkával együtt, nem igazán hasonlítható mással. Ilyen formában még a zene többi területén sem lehet azt az élményt megtalálni alkotó- vagy előadóművészként, amit egy koncert nyújthat.
Miért történhet meg, hogy egyesek tíz év nyelvtanulás után sem mernek megszólalni, mások fél év alatt megtanulnak kommunikálni? Kovásznai Ágnes angoltanár szerint a titok a rendszerességben, az élő nyelvi környezetben és a tanulási módszerekben rejlik.
Ha már esősre fordult az időjárás, és úgy döntöttünk, hogy nem mozdulunk ki a hétvégén, akkor itt az ideje felütni valamelyik streamingplatformot. Szerintünk most ezeknek az újdonságoknak érdemes esélyt adni.
Kijött az első előzetes kedd este a Netflixnél készülő új, Narnia filmhez, amit Greta Gerwig, a Barbie, a Kisasszonyok és a Lady Bird rendezője írt és rendezett.
A pedagógusok számára a tanítás napjainkban már jóval többet jelent a tananyag átadásánál: egyszerre kell nevelniük, támogatniuk és alkalmazkodniuk a gyerekek eltérő igényeihez. Két szakembert kérdeztünk a hivatás nehézségeiről és szépségeiről.
A toxoplazmózis hallatán sok gazdi és leendő szülő megijed. De valóban a macska jelenti a legnagyobb veszélyt? Rus Patricia állatorvos segítségével bemutatjuk, hogyan terjed a fertőzés, mikor jelent kockázatot és hogyan védekezhetünk ellene.
Digger – avagy a közöny meglepő ereje. Így is lehetne parafrazálni az Oscar-díjas Birdman rendezőjének új filmjét ami nem azért lett ordas nagy bukás mert rossz, hanem mert az érdektelenség lengte körbe. Képbehozó.
Új sorozattal rukkol elő a Vikingek készítője, legújabb folytatásos története, a szintén a viking-korszakban játszódó Bloodaxe a Prime Video-ra érkezik január 20-án.
Gods Don’t Give Gifts (Az Istenek nem ajándékoznak – szerk. ford.) címmel jelenik meg a YouTube-on másfél millió feliratkozóval rendelkező Gossip Goblin néven ismert Zack London egész estés filmje, ami teljes egészében AI használatával készült.
A mai napig a legjobb akció-szerepjáték, ami sok szempontból egyáltalán nem öregedett. Szeptember végén Remastered kiadást kapott a legendás Witcher III, így most a gamerek teljes pompájában vethetik bele ismét magukat. Képbehozó.
Barettsapkás lányok, menekülő kulcstartó-árusok, Mona Lisa helyén egy idegen telefonja: három nap Párizsban, ahol a legnagyobb látványosság néha maga a tömeg.
szóljon hozzá!