
Fotó: Lukács Márton Örs tulajdona
Csíkszereda ontja magából a fiatal művésztehetségeket, a város tele van képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel. Éppen egy ilyen fiatal tehetséggel, Lukács Márton Örssel beszélgettünk, aki július 27-én először lép fel saját projektjeivel a Csíki Jazz-en.
2024. július 19., 12:372024. július 19., 12:37
– Honnan „jött képbe” a zene?
– Már öt éves koromban elkezdtem zongorán tanulni, majd első osztályos koromtól a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában végeztem tanulmányaimat egészen tizenkettedikes koromig. Itt a zongora mellett középiskolában csellón is tanultam játszani, de időközben autodidakta módon tanultam gitározni is. Csíkszeredai zongoristaként, zeneszerzőként, producerként dolgozom, de jelenleg Budapesten élek. A zene sok területén tevékenykedem, de többek között van egy nu-jazz produceri szólóprojektem, vezetek egy jazztriót, kortárs komolyzenét írok, és elektronikus zenét készítek, utómunkát.
– Hogyan jellemeznéd a saját zenei utadat? Hogyan találtad meg a saját hangod a zenében?
– Sokáig nem tudtam merre és hogyan folytassam, végül az utolsó iskolás éveimben ismertem és szerettem meg a jazzt, az ahhoz közelálló zenéket, az improvizációt, és ekkor döntöttem el, hogy ez lesz az utam. Már ekkor el is kezdtem játszani egy jazz-zenekarban, ahol sok mindennel gyakorlati úton találkoztam, így tudtam fejlődni is. Érettségi után (pont a koronavírus miatti lezárások alatt) egy évet még otthon töltöttem, ekkor az egésznapos gyakorlások mellett zenei produkciót tanultam. Ezután a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem jazz-zeneszerzést. Azóta ott vagyok, legalábbis egyelőre. Eközben
Így a különböző érdeklődések hatnak egymásra, ami talán hallatszik is a zenéimben.
– Kik inspirálnak téged zeneileg?
– Sokan inspiráltak a különböző vonalakon, mindig változott, hogy éppen ki a példakép. A jazzben is először a modern fúziókat ismertem meg és csak utána a régi nagy mestereket. Aki mindig is inspirált a saját zenémben, az talán Anomalie kanadai zongorista-producer, de hatással volt például Bill Evans, Brad Mehldau, a Snarky Puppy együttes, és még igazából sokan mások. Emellett természetesen
– Idén is fellépsz a Csíki Jazz fesztiválon. Milyen érzés a szülővárosod közönsége előtt fellépni?
– A Csíki Jazz-en léptem már fel más zenekar tagjaként (Ineffable, Moonrise), de ez az első alkalom, amikor teljesen saját projekttel megyek.
Mostanában kevés fellépésem volt a környéken, ezen szeretnék is majd változtatni. Ez a koncert azoknak is új élményt nyújthat, akik hallották már a zenéket felvételen, hiszen élőben, ebben a felállásban (duóban Debreci Norbert dobossal) más a megszólalás, sokkal több az improvizáció, experimentáció a hangzásokkal, mint a megjelent albumokon.
– Voltak már nagyobb koncertjeid? Mit vált ki belőled a tömeg?
Voltak nagyobb koncertjeim már, például nagyobb fesztiválokon (közönségszám tekintetében a legnagyobb talán a temesvári JazzTM nagyszínpadán még jó pár éve), vagy koncertteremben, idén talán trióval a Magyar Zene Háza, a Jurisits Tamás Grouppal a B'Jazz Burghausen, velük nemrég a rotterdami North Sea Jazz Festival-on is felléptünk. Jelentős volt még az utóbbi évekből játszani a Grammy-díjas Bill Laurance-szel, a Marosvásárhelyi Filharmóniával. Zeneszerzőként pedig írtam, illetve hangszerelem darabokat például a bukaresti Radio Big Band koncertjére. Azért azok a műfajok, amikben főként mozgok, eléggé rétegzenének számítanak, gyakrabban játszunk kisebb helyeken, színpadokon. Egyébként
Egy-egy ilyen pillanatért viszont tényleg érdemes zenélni, minden beleforgatott munkával együtt, nem igazán hasonlítható mással. Ilyen formában még a zene többi területén sem lehet azt az élményt megtalálni alkotó- vagy előadóművészként, amit egy koncert nyújthat.
A reggelt egy laktató avokádós pirítóssal kezdjük, tükörtojással, tízóraira jöhet egy jól megérdemelt csokis kényeztetés, ebédre pedig zöldséges csirkecombot készítünk. A napot egy ízekben gazdag, mégis könnyed vacsorával zárjuk.
Egyetlen este alatt járhatja végig a közönség az év teljes körét – a tél archaikus rítusaitól a nyári aratódalokig. Az Esztendő kereke című előadásról tartott sajtótájékoztatón az alkotók a hagyomány és a színpad találkozásáról beszéltek.
Közeleg a nyár, és vele a hűs desszertek ideje. Sorozatunk új részében egy egyszerű, gép nélkül elkészíthető házi fagyi kerül a középpontba – alaprecepttel és többféle ízesítési ötlettel.
Nem tudom, hogy csinálta. És ahogy telik az idő, és mindinkább bonyolódik az életünk, egyre kevésbé értem.
A tavaszi zsongás ideje alatt mi lenne szebb és jobb időtöltés, mint gyógynövényeket és ehető vadnövényeket gyűjteni? Most a tavaszi kankalinnal és a kerek repkénnyel ismerkedünk meg, amelyek különleges kapcsolatot ápolnak a beporzókkal.
Mintsem történeteket meséljen, a jelentés születését vizsgálja Ferencz S. Apor retrospektív tárlata a csíkszeredai Mikó-várban. A megnyitón elhangzott beszédek a kortárs művészet befogadásának felelősségét és lehetőségeit hangsúlyozták.
Mitől lesz igazán jó a május elsejei grillezés? Doci Lóránt vendéglátós szerint nem a füstön és a mennyiségen múlik, hanem a tűzön, az alapanyagon és a mértéken. Gyors, gyakorlati útmutató a szaftos sikerhez.
Flashmobbal, esővel dacolva és stílusokat összefonva zárult a tánc világnapja Csíkszereda főterén: néptánc, balett és hip-hop találkozott egy közös, lüktető ünnepben.
Második székelyföldi állomásán, Csíkszeredában nyitották meg a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Menyasszony című kiállításának utazó kapszula tárlatát. A Székely menyasszony párbeszédet indít tájegységek és korok között – hangzott el a megnyitón.
Ha szereted a spenótot, ez a leves biztos ízleni fog. Ráadásul könnyed, mégis laktató.
szóljon hozzá!