
Fotó: Lukács Márton Örs tulajdona
Csíkszereda ontja magából a fiatal művésztehetségeket, a város tele van képzőművészekkel, színészekkel, zenészekkel. Éppen egy ilyen fiatal tehetséggel, Lukács Márton Örssel beszélgettünk, aki július 27-én először lép fel saját projektjeivel a Csíki Jazz-en.
2024. július 19., 12:372024. július 19., 12:37
– Honnan „jött képbe” a zene?
– Már öt éves koromban elkezdtem zongorán tanulni, majd első osztályos koromtól a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolában végeztem tanulmányaimat egészen tizenkettedikes koromig. Itt a zongora mellett középiskolában csellón is tanultam játszani, de időközben autodidakta módon tanultam gitározni is. Csíkszeredai zongoristaként, zeneszerzőként, producerként dolgozom, de jelenleg Budapesten élek. A zene sok területén tevékenykedem, de többek között van egy nu-jazz produceri szólóprojektem, vezetek egy jazztriót, kortárs komolyzenét írok, és elektronikus zenét készítek, utómunkát.
– Hogyan jellemeznéd a saját zenei utadat? Hogyan találtad meg a saját hangod a zenében?
– Sokáig nem tudtam merre és hogyan folytassam, végül az utolsó iskolás éveimben ismertem és szerettem meg a jazzt, az ahhoz közelálló zenéket, az improvizációt, és ekkor döntöttem el, hogy ez lesz az utam. Már ekkor el is kezdtem játszani egy jazz-zenekarban, ahol sok mindennel gyakorlati úton találkoztam, így tudtam fejlődni is. Érettségi után (pont a koronavírus miatti lezárások alatt) egy évet még otthon töltöttem, ekkor az egésznapos gyakorlások mellett zenei produkciót tanultam. Ezután a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem jazz-zeneszerzést. Azóta ott vagyok, legalábbis egyelőre. Eközben
Így a különböző érdeklődések hatnak egymásra, ami talán hallatszik is a zenéimben.
– Kik inspirálnak téged zeneileg?
– Sokan inspiráltak a különböző vonalakon, mindig változott, hogy éppen ki a példakép. A jazzben is először a modern fúziókat ismertem meg és csak utána a régi nagy mestereket. Aki mindig is inspirált a saját zenémben, az talán Anomalie kanadai zongorista-producer, de hatással volt például Bill Evans, Brad Mehldau, a Snarky Puppy együttes, és még igazából sokan mások. Emellett természetesen
– Idén is fellépsz a Csíki Jazz fesztiválon. Milyen érzés a szülővárosod közönsége előtt fellépni?
– A Csíki Jazz-en léptem már fel más zenekar tagjaként (Ineffable, Moonrise), de ez az első alkalom, amikor teljesen saját projekttel megyek.
Mostanában kevés fellépésem volt a környéken, ezen szeretnék is majd változtatni. Ez a koncert azoknak is új élményt nyújthat, akik hallották már a zenéket felvételen, hiszen élőben, ebben a felállásban (duóban Debreci Norbert dobossal) más a megszólalás, sokkal több az improvizáció, experimentáció a hangzásokkal, mint a megjelent albumokon.
– Voltak már nagyobb koncertjeid? Mit vált ki belőled a tömeg?
Voltak nagyobb koncertjeim már, például nagyobb fesztiválokon (közönségszám tekintetében a legnagyobb talán a temesvári JazzTM nagyszínpadán még jó pár éve), vagy koncertteremben, idén talán trióval a Magyar Zene Háza, a Jurisits Tamás Grouppal a B'Jazz Burghausen, velük nemrég a rotterdami North Sea Jazz Festival-on is felléptünk. Jelentős volt még az utóbbi évekből játszani a Grammy-díjas Bill Laurance-szel, a Marosvásárhelyi Filharmóniával. Zeneszerzőként pedig írtam, illetve hangszerelem darabokat például a bukaresti Radio Big Band koncertjére. Azért azok a műfajok, amikben főként mozgok, eléggé rétegzenének számítanak, gyakrabban játszunk kisebb helyeken, színpadokon. Egyébként
Egy-egy ilyen pillanatért viszont tényleg érdemes zenélni, minden beleforgatott munkával együtt, nem igazán hasonlítható mással. Ilyen formában még a zene többi területén sem lehet azt az élményt megtalálni alkotó- vagy előadóművészként, amit egy koncert nyújthat.
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
szóljon hozzá!