Zenés könyvbemutató Hodgyában

Fotó: Pál Árpád

Falustársai, rokonai, szomszédai jelenlétében mutatta be a hodgyai születésű László Zoltán Isten és ember című verseskötetét vasárnap a református templomban.

Molnár Melinda

2017. február 06., 12:332017. február 06., 12:33

A szerző, aki a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium zenetanára, gitárkísérettel adta elő néhány megzenésített versét és dalfeldolgozását – némelyikbe a hallatóság is bekapcsolódott.

László Zoltán hétéves koráig Hodgyában nevelkedett, ott járt óvodába. Máig megvan nagyszülei bennvalója, nem szakadt el a falutól. Vallja: a szíve oda húzza. Hiszen az ott töltött, közmondásos „első hét év” meghatározta életét. Egyik verse felolvasása után meg is jegyezte: a papírra vetett strófákat a templomhoz közeli kertjük ihlette.

A hodgyai egyetemes imahét egyik jellegzetessége, hogy a zárónapon meghívják a településhez kötődő egy-egy mű íróját vagy költőjét. A nap vendége úgy érezte magát, mint Mózes, amikor Isten megszólította a csipkebokorból: saját falujában, Vele tolmácsolta az Ő szavát. Megtudtuk: tizenhat évesen már szerelmi dalokat komponált. 1991-ben Kovács László segítségével CD-n adta ki a huszonegy éves koráig „lelkéből született” alkotásait.

Első versét 2012-ben írta. Ez az év olyan időszakban volt, amikor mindenki nagy változásra várt. A félelemtől motivált emberek a világ végét, a Föld pusztulását várták, a spirituálisabb beállítottságúak – bizonyos asztrológiai jelekből, jóslatokból következtetve – úgynevezett dimenzióváltást. A fenti értelemben ezek nem következtek be, de a szerző úgy érzi, a nem látványos, az emberek lelkében zajló változások folyamata ma is tart. A „bölcs és okos” ember helyébe a „krisztusi embernek” kell lépnie – a tiszta képnek, tiszta hangnak.

A László Zoltán által átírt dalok üzenete is ez: a negatív tartalmat fel kell váltania a pozitívnak. Az ugyanazon évben megjelent CD-n, melyen feleségével énekelt, a szintén helybéli László László is közreműködött. Juhász Zoltán hodgyai református lelkész abban erősítette a hallatóságot, amiben az elhangzott versek költője: nem mindegy, milyen tartalmakat ismétlünk. Bár forr a világ, a bennünk lévő aranyszálat ki kell bontanunk.