A Vásárhelyi Hírlap olvasói segítségével már többször gyűjtött a rászoruló gyermekeknek, családoknak. Korábban a nyárádmenti nehéz sorban élő családoknak próbáltunk meg segíteni, elvittük nekik mindazt, amit nemes lelkű olvasóink behoztak a szerkesztőségbe. Idén arra kértük önöket, hogy csatlakozzanak hozzánk újra, hogy igazi ünnepet tudjunk varázsolni a kebelei óvodásoknak és iskolásoknak.

Kérésünk nyitott fülekre és szívekre talált, napról napra egyre több élelem, játék és ruha gyűlt a szerkesztőségben. Nemcsak olvasóink kapcsolódtak be az akcióba, hanem a Stefánia óvoda Gomba csoportjának kicsinyei is, akik sok szép és hasznos ajándékot adományoztak.

A Vásárhelyi Hírlap lapkihordó kisteherautójának hátsó rakterébe fértek be csak az adományok, s a tanítónővel való egyeztetés nyomán nem csomagoltuk be ezeket előre, mert Bodoki Lili és Botha Imola pedagógus vállalta, hogy megteszi ezt helyettünk. Ők ismerik legjobban a gyermekeket, tudják mit szeretnek, mire vágynak, milyen családokból érkeznek nap mint nap az új és immár meleg iskolába.

Számunkra igazi élmény volt a kebelei óvodának és iskolának helyet adó új tanintézetben tett látogatás. Mint korábban beszámoltunk róla, a falakat és az iskolabútorokat lelkes önkéntesek festették le meseszép mintákkal és élénk színekkel. Az így kezdődött tanév jól folytatódott, az új épületben hat hétnyi fagyoskodás után fűtést is szereltek, így most korszerű és barátságos környezetben tanulhat a tíz óvodás és tizenkét elemi osztályos. Kevesen vannak, többnyire nagyon nehéz körülmények között élő családokból származnak. Vannak olyan gyerekek, akiknek sem édesanyja, sem édesapja nem dolgozik, és velük együtt nyolc éhes száj várja, hogy legalább ebédet kapjon, amit a szociális segélyből és a gyermekpénzből kell előteremteni. Számukra az iskolában kapott tej és kifli az egyetlen biztos betevő.

A szerdán kivitt ajándékok közül kiválasztottunk néhány plüssfigurát és meséskönyvet, megbontottuk az egyik nagy doboz nápolyiszeletet, s így kopogtunk be a vidám gyermekhangtól zengő osztályterembe. A gyerekek épp a karácsonyi műsorra készültek, szorgalmasan ismételgették a dalokat. Tiszta hangjukkal bátran énekeltek, s nagy örömmel fogadtak minket. A rövid bemutatkozás után az óvó néni a terem közepére tette a játékokat, és a gyerekek többsége nem várta meg, hogy engedélyt kapjon, szinte azonnal kiválasztották a nekik legjobban tetszőt. Volt, aki kettő is megfogott, mert nem tudta eldönteni, melyiket válassza. Azok a kis és nagyobb plüssállatok, mesefigurák, amelyek sokunknál a szekrények mélyén, zsákokban vagy a polc tetején porosodtak, most értékes ajándékokká váltak. Jó volt látni, hogy mennyire örvendenek nekik a gyerekek, akik közül soknak lehet, hogy ez az első ilyen játéka. Vagy az egyetlen.

Amíg a gyermekek saját és egymás plüssfiguráit nézegették, s szemük villanásából ítélve talán cserére is készültek, Botha Imola óvó nénitől megtudtuk, hogy az évet közös műsorral zárják a gyermekek. Együtt készítettek díszeket a polgármesteri hivataltól kapott karácsonyfára is, amely alá becsempészi majd az angyal az ajándékokat. A két pedagógus azt tervezi, hogy az adományozó engedélyével az utolsó tanítási napon kisorsolják a fát, és eljuttatják az egyik mélyszegénységben élő családhoz, hogy legalább ez emlékeztesse őket a szent ünnepre.

Bodoki Lili, aki szeptembertől tanít az összevont elemi osztályban, arról mesélt, hogy kis lépésekkel próbálják nevelni a nehéz sorsú gyerekeket. „Szóval és személyes példával próbáljuk oktatni őket, megtanítani őket a köszönésre, türelemre, a tárgyak és kapcsolatok értékelésére. Nehéz őket nevelni, mert otthon teljesen mást látnak, néha egy hétvége alatt sok mindent elfelejtenek abból, amit egy hétig mondtunk nekik. De látszanak pozitív változások is, beszédben és viselkedésben, tanulásban, így kitartóan folytatjuk az elkezdett szeretetteljes nevelést. Szeretik az óvodában és iskolában, pont ma mondták, sajnálják, hogy vakáció lesz, s nem jöhetnek. Az ajándékozást azért is tartottuk fontosnak, mert részben szükségük van rá, és minden gyermek megérdemli, hogy karácsonykor egy kis meglepetésben részesüljön. Részben pedig ezáltal is megpróbáljuk nevelni őket arra, hogy amit kapnak értékeljék, legyenek hálásak érte, s a maguk módján köszönjék meg” – mondta Bodoki Lili, majd rá is kérdezett a gyerekekre, hogy miként tudják megköszönni mindazt, amit tőlünk kaptak.

A gyerekek egy rövid ideig  tanácstalanul néztek egymásra, majd egy kicsi bátor elkiáltotta magát: köszönjük szépen! Társai is csatlakoztak hozzá, s immár háromszor hangzott el a köszönöm. Ezután több karácsonyi dalocskát énekeltek el nekünk. Ezekkel üzenték olvasóinknak is, hogy boldogságos ünnepet kívánnak.