Kenyér- és barátságünnepre gyűltek össze

Fotó: Barabás Ákos

Bogárfalva közösségét egy világlátott magyar zászlóval ajándékozta meg az Ausztráliában élő Havas házaspár a szent király ünnepén.

Molnár Melinda

2016. augusztus 22., 10:032016. augusztus 22., 10:03

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A szentmise imakérelmei az „Élő Kenyérhez”, Jézushoz szóltak, majd a templomkertben, a szabadtéri alkalmi oltár körül gyűltek össze a környékbeliek és magyarországi vendégeik. Farkaslaka község polgármestere, Kovács Lehel beszédében a találkozásokról beszélt, melyek nyomán egyre inkább az összmagyarsághoz tartozónak érezheti magát a székely és a hozzá látogató testvérei.

Márton Adél népdalénekét és Hajdó Zita szavalatát a bogárfalvi, szentléleki és malomfalvi egyesített kórus műsora követte, Ambrus Ferenc kántor vezényletével. Majd a nyíregyházi Asztalos Zoltánné Kocsordi Éva, az Egészség Természetbarát Egyesület létrehozója beszélt, aki évtizedek óta sokat tesz azért, hogy minél többen ellátogassanak Székelyföldre. Immár tizennégy éve ünneplik utastársaikkal „a kis Bogárfalván” Szent István ünnepét. „Nem könnyű a mai világ, de ha van kitartás, márpedig a magyar emberben van, megmaradunk” – vallja.

Az öt fehér galamb, amelyeket a gyermekek nagy örömmel bocsátottak a magasba, az öt földrészt és békességvágyunkat jelképezte. „Békében kívánjuk átörökíteni azt a földet, amelyért apáink vére folyt.”

Havas Béla és felesége másodszor járt Bogárfalván. Harminc éve élnek Ausztráliában. Bárhová utaztak, magukkal vitték a Nyíregyházán, Béla édesanyja által hímeztetett magyar zászlót. Úgy döntöttek, a kis falu templomában méltó helyet kap a világot járt nemzeti jelkép.

Benedek Sándor székelyszentléleki plébános áldáskérelmében kiemelte a mindennapiért szóló imádságot. Mindazok munkájára kért áldást, akik asztalunkra teszik azt. Végül a vendégek megajándékozták a bogárfalviakat. Az ünneplők egy perc csenddel adóztak a templomot építtető Magyari Árpád emlékének, fejet hajtva a közösség kétkezi munkája előtt is. Szép jelképként marad meg az egyik hamarabb elszállt galamb útja: leszállt a közeli háztetőre, bevárva társait. Hosszasan köröztek együtt a templomtér fölött, mielőtt beleolvadtak a messzeségbe.