A szeretet jótettekben is megmutatkozik

A zárónapon bemutatták a gyerekek, mit is tanultak a tábor idején

Az első gyerektábort 2008-ban tartották Fehérvári Lajos esztergomi és Rózsa Gáspár deményházi atyák kezdeményezésére. Ez olyan jól sikerült, hogy természetes volt: folytatni kell. Idén negyedik alkalommal telt meg Deményháza gyerekekkel, jókedvvel, szeretettel és magyarországi lelki vezetőkkel, akik közül nem egynek ez az első igazi Erdély-élménye. 2011 a család éve, ezért minden erről szólt az elmúlt napokban Deményházán.

Összekovácsolódnak a kis közösségek

Idén 98 gyerek vett részt a táborban: többnyire Deményházáról, Nyárádköszvényesről, Nyárádremetéről, Mikházáról és Ehedből érkeztek, de volt három magyarországi és egy kanadai is. A hat csoporttal 26 magyarországi fiatal foglalkozott, akik esztergomi főiskolások vagy gyakorló pedagógusok, vezetőjük az esztergomi papnevelő intézet sprituálisa, Mazgon Gábor atya, aki a zárónapon tartott szentmise keretében a családról prédikált: ne csak érezzük, hanem mondjuk is ki gyerekeink iránti érzelmeinket, és érezzük át azt, hogy a gyerek Isten ajándéka a családban. Rózsa Gáspár ayta köszönetet mondott az esztergomiaknak az évente nyújtott segítségért, és hogy összekovácsolják ezeket a kis közösségeket. Mazgon Gábor kitűnő munkát végzett itt az elmúlt évek alatt, de megtörténhet, hogy 2012-től már nem lesz a táborozók között – mondta el portálunknak Rózsa atya.

Bibliai történeteket is előadtak

Az utolsó napon a csoportok a szülők, nagyszülők, rokonok jelenlétében a kultúrotthonban bemutatták, hogy mit tanultak az elmúlt napokban: tomboló taps követte énekeiket, valamint a szentírásból vett történetek színpadi bemutatóját: József vagy a tékozló fiú történetét egyesek a bibliai valóság alapján, mások modern megközelítésben adták elő. Utána következett a gulyásvacsora, meglepetésjáték a szülőknek, rokonoknak, valamint esti tábortűz és a búcsúzkodás.

A szülők öröme is

„Szavakban nem tudjuk kifejezni, amit gyerekeink éreznek a tábor idején” – mondta portálunknak Raţiu Ilona szülő, aki nem győzi hangsúlyozni Rózsa Gáspár atya és Móga Anna tanítónő lelkiismeretes munkáját, amivel a gyerekeket megpróbálják úgy nevelni a hitben, hogy ne azt az utat kövessék, amelyen ma a fiatalok többsége jár. Ennek meg is van az eredménye: a gyerekek örömmel, minden külső hatás nélkül járnak templomba és hittanórákra. A szülők nagyon örülnek a tábori lehetőségnek, és bár minden költséget a magyarországiak fedeznek, az „itthoniak” is szívesen járulnak hozzá terményekkel és munkával a sikerhez. Mindennél többet ér az, ha látják gyerekeik örömét, izgalmát és igazi mély érzelmeit a búcsúzáskor.

Mire jó egy ilyen tábor?

„Elsősorban szeretnénk a gyerekeket a keresztény hitben megerősíteni olyan élmények útján, amelynek első üzenete: kereszténynek lenni jó. Szeretnénk a gyerekekkel megértetni, milyen fontos hogy társaikat szeressék, és szeretetük kicsi jótettekben  is megmutatkozzon” – véli Mazgon Gábor atya. „Minden embernek egyik legnagyobb kincse a családja. Innen indul el az életünk, itt kapjuk ajándékba a gyermekkor minden örömét. A családot úgy alkotta meg Isten, hogy nélküle nem maradhat fenn a társadalom” – fogalmazta meg Rózsa Gáspár atya, aki a tábor kapcsán elmondta: itt minden a gyerekek lelki fejlődését, Isten kegyelmében való megmerítkezését, a keresztény nagykorúságra való felkészülést, értékrendszerük helyes kialakítását szolgálja.