A gondok tengerében az ünnep a mentőőv

Irigylésre méltók azok a települések, amelyek már elnevezésükben is el tudnak különülni más, hasonló jellegű faluünnepektől. Hisz senki sem csodálkozik azon, ha Korond Fazekasvásárt, Oroszhegy Szilvafesztivált, Farkaslaka Szenesnapokat, Homoródalmás Barlangfesztivált, vagy ha Parajd Töltöttkáposzta-fesztivált szervez, esetleg ha Székelyvarságon a málnaszüret jegyében ünnepelnek, ugyanakkor el kell ismerni, hogy nem vallottak szégyent azon rendezvények sem, ahol a falunapok egyszerűen csak Falunapként kerültek az eseménynaptárba.

Sűrű hétvégék

Valószínűleg jócskán akadnak olyanok, akik keresetlenül is találnak kifogásolnivalót bármelyik faluünnepben, de hát ehhez már hozzászokhattunk, hisz mindig akad valaki, akinek ha nem volt ünnepi rendezvény, az volt a baj, ha pedig volt, akkor meg az.

Persze lehetne kifogásolni, hogy a faluünnepek időpontjai többször is fedték egymást, s hogy volt olyan hétvége, amikor négy-öt település is egyszerre ünnepelt, az ilyesmi azonban elkerülhetetlen. Májustól októberig, amikor az időjárás többé-kevésbé lehetőséget ad ilyen jellegű ünnepek lebonyolítására, nagyjából ugyanannyi hétvége áll rendelkezésünkre, mint amennyi község van Udvarhelyszéken. Ugyanakkor a községekhez tartozó 121 falu közül többen is úgy döntöttek, hogy külön megszervezik saját ünnepüket is. Ami persze nem baj, így legalább nem volt hiány választékban.

A legtöbb megvolt

Az örök piszkálódóknak ellentmondva úgy vélem, a legjobb dolog az egészben, hogy szinte kivétel nélkül sikerült lebonyolítani a faluünnepeket, pedig az anyagi gondokkal kezdve és természeti csapásokkal zárva bőven akadt, ami nehezítette a szervezők dolgát. Egy kalapemelés mindenképpen kijár a kivitelezőknek. És itt most nemcsak azokra a rendezvényekre gondolok, amelyek mélyen a múltban gyökereznek (korondi Fazekasvásár, varsági Málnafesztivál stb.), és ahol a hagyomány szinte kötelez, hanem a még fiatal, az út elején járó falurendezvényekre. Beavatottak szerint sosem az első kiadás megszervezése a legdicséretesebb, mert a kevés tapasztalatot jócskán pótolja a lelkesedés, a tenni akarás. Mindig a második falunap megszervezéséért járna több dicséret, hisz a szervezők ekkor már tudják, mennyi üggyel-bajjal jár az ilyen, mégis belevágnak. Így volt ez idén például Kecseten, Zeteváralján, Hodgyán, Agyagfalván, Kápolnáson – hogy csak néhányat említsünk. Egyetlen faluünnepről tudunk, amely bár be volt tervezve, érthető okok miatt lemondtak megszervezéséről: ez a kőrispataki Szalmakalap-fesztivál, melyre a lehető legrosszabbkor sújtott le az árvíz. Kápolnáson például, ahol azért több idő állt rendelkezésre, összefogással sikerült a károkat többé-kevésbé rendezni, ott épp a falunap volt a kemény munka jutalma.

A gazdag szegények

A legtöbb faluünnepre sikerült eljutnunk. Volt, ahol csak pár óra erejéig, volt, ahol pár napra. Az összbenyomás pozitív. A szervezők nagy része elégedett volt, a lakosság többsége is örült, hogy van ok az ünnepre, a polgármesterek is úgy vélekedtek, nem lenne szabad lemondani a falunapokról. Jó volt látni, hogy a programok összeállításakor nem a csillogás-villogás volt a legfontosabb. Zenészek, fúvósok, táncosok, énekesek sorra járták a rendezvényeket, ugyanakkor a helyi tehetségek, csoportok is szinte kivétel nélkül lehetőséget kaptak. És igen, a szervezők kellő hangsúlyt fektettek a helyi jellegre is. Kívülről talán mindegyik falunap egyformának tűnik, ha azonban részt veszünk benne, át tudjuk venni ritmusát, akkor már érezzük a különbségeket. Több helyen is előre szóltak, idén szerényebb körülmények között ünnepelnek. Pedig ha azt nézzük, amit ezek a falunapot adni tudtak nekünk, egy ilyen válságos esztendő ellenére is azt mondom – már most októberben –, hogy e tekintetben gazdag évünk volt.