Változó temetkezési szokások

Egyre több olyan vállalkozás nyitja meg kapuit Marosvásárhelyen és Maros megyében, amelyek temetkezési szolgáltatásokat kínálnak. A választék egyre szélesebb, a szolgáltatók így próbálnak megfelelni az egyre növekvő igényeknek. Csiki László egy több mint tíz éve működő temetkezési vállalat vezetője elmondta, annak ellenére, hogy gazdasági válság van, az emberek nem spórolnak a gyász idején. „Lehetőségeihez mérten mindenki szeretné megadni a tiszteletet elhunyt hozzátartozójának. Manapság már ritkábban vásárolnak hagyományos faragott koporsót. Ez többek között annak tudható be, hogy az állam, Európában egyedüliként, támogatást nyújt elhalálozás esetén. Ez tíz évvel ezelőtt négyszáz lej volt, jelenleg 2020 lej – minden évben növelik. A hét-nyolcszáz lejes, hagyományos helyett inkább szemfedővel bélelt koporsót választanak, amely 1200–1500 lejbe kerül” – fogalmazott a vállalkozó.

Vannak azonban luxuskoporsók is: egy amerikai felsőkategóriás kétfelé nyíló koporsót 3890, míg egy középkategóriás spanyol, ablakosat 2500 lejért lehet megvásárolni. „A fiatal lányokat fehér koporsóban, menyasszonyi ruhában szokták örök nyugalomra helyezni” – tette hozzá Csiki László.

„Tíz évvel ezelőtt négy-öthavonta készítettünk egy-egy koszorút gerberával. Akkor a szegfű volt a divat. Manapság már a gerbera is megszokott lett. Inkább a királyliliomot, az orchideát, a kálát kedvelik az emberek. A műkoszorúra nincs igény – a magyar ember a fenyőágat és az élő virágot részesíti előnyben a műanyaggal szemben. Fenyőből is kétféle van: vörös, illetve ezüst, ki-ki a pénztárcájától függően vásárol” – mondta Csiki.

Hűtőberendezéssel ellátott koporsószállító limuzin

Hozzátette, egyre gyakrabban előfordul, hogy falvakon az elhunytat már nem szekérrel viszik utolsó útjára, hanem halottasautót bérelnek. „Külföldön érthető az autók használata, mivel ott 6–7 kilométert kell vinni a koporsót a temetőn belül. Nálunk általában azért bérlik a limuzint, hogy megmutassák az egybegyűlteknek, megtehetik. Volt egy kliensünk Radnóton, aki kérte, hogy másfél kilométert vigyük a koporsót. Harminc kilométert mentünk az autóval, hogy másfél kilométeren használjuk.”

Romániában csak Bukarestben van olyan vállalat, amely hamvasztással foglalkozik. Csiki László kérdésünkre elmondta, korábban tervbe vették több vállalkozás tulajdonosával, hogy a környéken is építenek egy hamvasztót. „A fővárosi vállalat állami tulajdonban van, szükségünk lenne az engedélyükre, amit több mint valószínű, nem adnának meg. Óriási befektetés egy hamvasztó felépítése, mivel rengeteg európai uniós normának kell megfelelnie. Két kilométeres körzetben nem lehet település, be kell vezettetni a gázt, környezetvédelmi engedélyeket kell beszerezni, szűrőket vásárolni és persze a hamvasztást lehetővé tévő berendezést. Rengeteg a kiadás, és több mint valószínű, hogy nem érné meg” – magyarázta Csiki László. Akik azt állítják, hogy hamvasztást szeretnének, többnyire csak „beszélnek”, vélte a vállalkozó.

„Külföldön is csak azok választják ezt a megoldást, akik nem engedhetik meg maguknak a koporsós temetést, vagy mert a sírkertekben nincs hely. Nálunk a hamvasztás megközelítőleg ugyanannyiba kerül, mint a temetés, és szerencsére bővíthetők a sírkerteink is. Több mint tíz év alatt hárman kértek tőlünk hamvasztást, és nem tudom elképzelni, hogy Marosvásárhelyen többen lennének, akik ténylegesen ezt szeretnék” – tette hozzá.