Valamikor ötven tagot számlált az udvarhelyi eszperantó klub

Már Comenius, Descartes, Bacon is foglalkozott a kérdéssel – elméletben. Az eszperantót Lazar Markovics Zamenhof litván-zsidó szemorvos alkotta meg a 19. század végén, a december 15-ei nemzetközi nap az ő születésének évfordulója egyben. Zamenhof egy, az Orosz Birodalomhoz tartozó, sok nemzetiségű lengyel városka szülötteként már kiskorában elsajátította a jiddis, orosz, lengyel és német nyelvet, majd későbbi tanulmányai során a fő klasszikus nyelveket és az angolt, illetve további négy nyelvet alapfokon.

A nemzetállamok alakulása idején, a szülővárosában gyakori etnikumközti súrlódásokat tapasztalva korán rájött, hogy ennek oka a nyelvi akadályokban keresendő, így rögeszméje lett egy közös, politikailag semleges, amolyan hídnyelv létrehozása. Már gimnazistaként kísérletezett a nyelvalkotással, hol matematikai számításokat, hol holt nyelveket vagy a jiddist véve alapul. Lingwe uniwersalának nevezett találmánya eleinte gyúnyolódás tárgya volt, ezért dr. Esperanto (dr. Reménykedő) álnéven kezdett a népszerűsítésbe, innen ragadt rá az eszperantó név az új keletű nyelvre.

Körlevelek és újsághirdetések útján azonban terjedni kezdett a híre, lassan mozgalommá nőtte ki magát: az első világkongresszust 1905-ben rendezték Franciaországban. Zamenhof a francia becsületrendet is megkapta, sőt béke Nobel-díjra is jelölték. Pacifista ideológiája visszaköszön az azóta az eszperantisták himnuszává vált La Espero című versében is, hogy csak az utolsó szakaszt idézzem Jenő bácsi fénymásolt példányából: „Elfáradni sosem fogunk ebben,/ jövőt épít, aki mellénk áll ma, s valóság lesz minden, ami szép, mert/ világbéke minden ember álma”.

Jenő bácsit a mozgalom helyi vonatkozásairól faggatom: „Kommunista világ volt, valamiért mégsem fojtották el. Annyi érdeklődő volt, hogy a kultúrházban tartottuk a tanfolyamot, ahol leckéket vettünk, fordítottunk, a társalgást gyakoroltuk, aztán szervezet is alakult, amely ötven tagot számlált. Mielőtt a tanár úr meghalt volna, a közösség irányítását átadta Nagy Kornélia sporttanárnőnek, aki később hátrahagyta Szász Lenkére. Még a ’90-es években is működött a klubélet, de ma már nem találkozunk.”

Előkerül egy 1983-ban kelt meghívó a budapesti világkongresszusra, melynek mellékletében szakmai, kulturális, szórakozási és kirándulási programok szerepelnek. Ő legelőször 1956-ban volt ilyen nagyszabású rendezvényen, amelyen 5200-an voltak, legutóbb pedig három éve, Harkányban vett részt egy nemlátóknak szervezett találkozón. Felvetésemre, hogy eredeti célja, egyszerűsége és mozgalmi jellege dacára miért nem tudott mégsem világnyelvvé válni, de legalább a nemzetközi szervezetek kommunikációjában szerephez jutni, így felel:

A mozgalom hozadéka szerinte még így is nagy, hiszen átnyúlik a határokon, erős kapcsolatrendszer alakult ki a közösségen belül. Jenő bácsinak szép kis gyűjteménye van eszperantó nyelvű kiadványokból, szótárakból, és mai napig rendszeresen járatja a Csehországban megjelenő Esperanta Ligilo című, 1904-ben alapított havilapot, mutatja is a legutóbbi lapszámot, melyben elsősorban az eszperantó világ újdonságairól lehet értesülni, „csak az a baj, hogy nincs társam, akivel gyakorolhatnám”. A családban lányuk a nyelvhagyomány éltetője: lakóhelyén, Brassóban gyerekeket tanít eszperantóra.

Százharminc éves múltjával a világon beszélt 6800 nyelv közül a leghasználtabb száz között van, száztizenöt országban beszélik, de csak szervezeti keretek között, földrajzi, geopolitikai értelemben sehol. Tudományos nyelvként 1925 óta tartják számon. Saját sajtója van. Irodalmát a PEN klub elismeri. Kíváncsiságból a székelyudvarhelyi könyvtárban tudakozódtam afelől, hogy náluk fellelhető-e eszperantóul írt mű, végül egy szótár és négy nyelvkönyv került elő az idegen nyelvek részlegén, köztük a híres Baghy Gyula-féle tankönyv. Megtudtam azt is, hogy régebben volt néhány olvasó, aki érdeklődést mutatott a téma iránt, az adatbázisból azonban kiderült, hogy legalább egy éve nem kölcsönözték ki ezeket a kiadványokat. Elérhető ezen a nyelven a Google, Skype, Firefox, Facebook, sőt az érintőképernyős mobiltelefonok nyelvbeállításainál is szerepel választható opcióként. Egy nemrég végzett német felmérés szerint míg az angol standard szintű elsajátításához ezerötszáz óra szükségeltetik, eszperantóul százötven óra alatt lehet megtanulni. Érdekesség, hogy saját, jelképes pénze is van a közösségnek, a stelo, amelyet maguk között használnak összejöveteleiken.