Újdonság: rezidensképzés vidéki kórházakban

ugyanakkor azt is, hogy a fiatal, pályakezdő orvosok könnyebben elhelyezkedhessenek szülőföldjükön, vagy hazatérhessenek oda. De az is fontos szempont, hogy a rezidensképzés által a hazaköltöző orvosok előtt megnyílik az oktatói pálya – hangsúlyozta Vass Levente –, hiszen azok, akik az elkövetkezőkben a vidéki kórházakban tanulják és gyakorolják a szakmát, idővel maguk is oktatói lesznek a majdani rezidenseknek.

„A rezidensképzés decentralizálására azért is van szükség, mert az orvoshiány miatt az elmúlt 15–20 évben folyamatosan növelni kellett a rezidensek számát, és

– magyarázta Vass Levente, aki szerint az új intézkedés által több lehetőség nyílik a pályakezdők előtt a szakma gyakorlására. „Ha egy szakorvosnak van egy járóbeteg-rendelője, és vállalja, hogy rezidenst fogad, odaengedi a beteghez, vizsgálatokat végeztet vele, majd közösen megbeszélik a tapasztaltakat, az számára is segítség, ahogyan a pályakezdő orvosnak is az” – tette hozzá a képviselő.

Ha egy rezidens orvos egy vidéki kórházban tölti az „inaséveit”, sokkal többet tanulhat, mint az egyetemi központban – hangsúlyozta –, hiszen ott kipróbálhatja magát a szakorvosok mellett, ügyeletezhet, akár kisebb műtéteket is elvégezhet. Ugyanakkor a betegeknek is jó, ha egy kórház „saját” rezidensekkel dolgozik, kineveli a munkatársi közösséget, mert így a páciensnek nem kell más városba, távolabbi megyébe utaznia. A rezidensképző központokká minősített kórházak oktatási projektek lebonyolítására is pályázhatnak, illetve eszközbeszerzésre – mutatott rá Vass.

A törvénymódosítás januártól lép érvénybe, miután megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Azt követően az egyetemek javasolhatnak vidéki kórházakat, amelyeket képzőközpontokká minősíthet az egészségügyi minisztérium, majd a szaktárca jóváhagyása után elindulhat a folyamat.