Útban a megélhetés felé

Egyre többen, főleg fiatalok, képzett szakmunkások, mesteremberek olyan munkát vállalnak külföldön, amelyhez nem kell szakképesítés. Az egyik külföldi alkalmazásokat intéző iroda székelyudvarhelyi vezetője arról beszélt portálunknak, hogy Romániában nem toborozhat külföldi munkára az, akinek nincs erre külön engedélye. A munkaerő-keresésnek egyébként az a módja, hogy a külföldi cég, amely munkaerőt igényel, megbíz egy személyt az ügyintézéssel, gyakorlatilag toborzónak alkalmazza.

„De voltaképp nincs is szükség ma már toborzásra. Akárki akárhova elmehet, és vállalhat munkát: európai állampolgárok vagyunk. Mi csak az egyik iroda vagyunk a városban, van még legalább tíz rajtunk kívül, s az idény kezdete óta körülbelül hetven személy ment ki Németországba csak tőlünk mezőgazdasági munkára. A szezonnak viszont koránt sincs vége” – magyarázta. Hozzátette, nem kell már papírokat sem rendezni különösebben, a farmok, cégek hazaküldik a szerződések másolatát az alkalmazottakhoz, akik amint külföldre érnek, aláírják az eredetit. Nagyon sokan biztosra mennek már. „Akik évente lemorzsolódnak, azok helyébe rendezzük az utánpótlás papírmunkáját. De manapság ugyanannyi erővel megjelenhet akárki a farmnál, és saját munkaviszonyáról tárgyalhat egyenesen az alkalmazóval” – részletezte az irodavezető.

A vendéglátóipar és a mezőgazdaság szívja el a székelyeket

Több, vendéglátóiparban dolgozó udvarhelyszéki ugyanoda jár vissza évek óta. Vannak, akik pincér- vagy bársegédnek szegődnek a Földközi-tengeri üdülőhelyekre, de bőven akadnak szállodai takarítók, kisegítők is. Tavasszal a vendéglátóipar előszeretettel toboroz Romániában: legfőbb szempont az idegennyelv-tudás, de akik már valahol jó munkát végeztek, azokat gyakran visszahívják. Az udvarhelyi, 25 éves Melinda először indul Londonba, ebben a szezonban fagyit fog árulni. Ismer még legalább húsz személyt, akik azonos munkát végeznek ott, most már évek óta, s bízik abban, hogy néhány évig neki is sikerül majd az idényt ott töltenie.

„Fele ennyiért is inkább itthon dolgoznék, de kilátástalan a helyzetem. Fiatal vagyok, s amit itthon ugyancsak a vendéglátóiparban keresek, sokszor a havi élelemre is alig elég, megtakarításról pedig ne is beszéljünk. Hosszú évek alatt sem tudnék itthon annyit spórolni, amennyivel egy idény után hazajöhetek. Amikor a saját életem megalapozásán kellene dolgoznom, saját magammal nem vagyok kibékülve, hogy a bérem mellett a megélhetéshez is a szüleimre kell szorítkoznom” – magyarázta, hozzátéve, hogy amennyit ott keresnek, abból nem tudnának kint megélni, de ha hazahozzák, akkor előbbre jutnak.

Vigyázat, csalók!

Többször cikkeztünk arról, hogy csalók használják ki a dolgozni, pénzt keresni vágyók hiszékenységét, naivitását. Legutóbb karácsony előtt mutattuk be azoknak a becsapottaknak a helyzetét, akik pénzt utaltak egy bankszámlára, hogy egy Németországba tartó, ám mint utólag kiderült, nem létező autóbuszon foglaljanak helyet, külföldi munkára.

Lucian Iosub, a székelyudvarhelyi rendőrkapitányság gazdasági osztályának vezetője elmondta, hogy azóta is jelentettek hasonló eseteket a rendőrségen. Az átverést azonban legkönnyebben úgy lehet elkerülni, ha mindenki megtanulja, a világon sehol sem kell fizetni azért, hogy munkát biztosítsanak. A rendőr ismét felhozta azt a néhány évvel ezelőtti esetet, amikor több mint húsz személyt rendeltek az udvarhelyi rendőrség épülete mögé, a parkolóba, hogy majd onnan viszik őket autóbusszal külföldre. „Azért említem ezt még mindig, mert akkor alig tudtuk meggyőzni az átvert személyeket, hogy jelentsék az esetet a rendőrségnek, végül pedig csak néhányan tettek feljelentést. Úgy vélem, a szégyen is meggátolta őket ebben, de szerintem többen azt remélték, hogy az autóbusz valóban csak objektív okok miatt késett” – mondta még el Iosub.

Az osztályvezető ugyanakkor előrelépésről tudott beszámolni a karácsony előtti üggyel kapcsolatban: a bank azonosította a csalót. Hozzátette, hosszas bürokratikus úton szolgáltatta ki a pénzintézet az adatokat, de ezek birtokában a nyomozás a végéhez közeledik.