Úrvacsorai közösségben ünnepeltek az unitáriusok

Idén több ezer részvevőt vonzott Orbán Balázs földjére, az identitás számukra fontos helyére a találkozó. Az egyetemességet mutatta, hogy most legalább hetven lelkész vett részt, és ugyanennyi egyházközségből érkeztek a hívek is – lélektől lélekig egymás által erősödtek a legszentebb közösségben. Erről vallottak a pillantások és az egymásnak örvendezők szavai: „együtt vettünk úrvacsorát”.

Isten csodálatos ege alatt találkoztak az erdélyi és anyaországi különböző településeken élők – unitáriusok és testvérfelekezetűek. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök kifejezte: Orbán Balázs síremléke megállásra és továbbindulásra késztető kútforrás. Megtapasztalható a látható és láthatatlan világ metszésében rejlő erő. Vallomástétel: a közösségiségé, a gyülekezetié, az egyházhoz tartozásé. Az ünnep jeladás a szétforgácsolódás ellen: ha a kedvezőtlen körülményekben nagyobb lett a távolság, lépjünk nagyobbat egymás felé, és jobban nyújtsuk ki egymás felé a kezünket – kérte.

Kedei Mózes székelyudvarhelyi lelkész ünnepi egyházi beszédében megemlékezett az unitárius egyház nagyjairól, akik lelkükben hordozták „az út, igazság, élet” szentírási üzenetét: Dávid Ferencről, akinek vértanúságából nőtt ki az unitárius hit; Szentábrahámi Lombárd Mihály püspökről; a kátéíró Kriza János és Ferencz József munkásságáról, illetve Orbán Balázs érdemeiről.

A zarándokok számára, akik térben, lélekben, időben utaztak, szétszakadtak azok korlátai Szejkefürdőn – mondta úrvacsorai ágendájában Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkész, közügyigazgató. Határkő volt az idei alkalom: az unitárius találkozók történetében először került sor úrvacsoravételre. Érzései hasonlatosak voltak ahhoz, mint amikor konfirmált, amikor először vett úrvacsorát. Amely mindenkor arra indít, hogy Jézus-követők legyünk: gyarapítsuk a szereteten alapuló emberi kapcsolatokat. Az úrvacsora a hála kifejezése is: Istennek köszönjük, hogy magyarnak és székelynek teremtett ide, a Kárpát-medencébe.

Török István, a Háromszék-Felsőfehéri Egyházkör esperese hálát adott azért, hogy a Gondviselés jóvoltából ők lehettek az elsők, akik az úrvacsorát adományozhatták, kiszolgálhatták és mert lélekemelő lett. Hálát mondott a lelkészeknek és a gondnokoknak, akikkel együtt szolgált. Kiemelendő: otthonról hozták a házi kenyeret, a bort, a kosarakat és nem utolsósorban az egyházközségi kelyheket. Az úrasztalára a terítetőt erre az alkalomra varratták, a sátrakat is ők vitték a helyszínre.