Terepjárós angyaljárás

Mint ahogyan az előző években is történt, reggel kilenckor indultak el a Siculus Offroad Klub tagjai azzal a százötven élelmiszer- és ajándékcsomaggal, amelyet saját maguk, illetve a Merkúr és Szuper üzletekben az erre a célra elhelyezett ládákból gyűjtöttek össze. Míg tavaly ilyenkor az első állomás Varság volt, idén az oroszhegyi polgármesteri hivatalnál bőségesen terített asztallal várták a segítő szándékú terepjárósokat, ahol a csapat tagjai röviden elbeszélgethettek.

Bálint Elemér Imre polgármester köszöntőjében elmondta: egyik sepsiszentgyörgyi költő ismerőse szerint az ünnep azért van, hogy az emberek meg tudjanak pihenni, és egymásra is tudjanak gondolni a sok hétköznap mellett. Ugyanakkor idézte Maya Angelou amerikai békeharcos, költő szavait, aki egyébként 1983-ban Bill Clinton első elnöki beavatási ceremóniáján felolvashatta saját versét. „Ez az asszony megtanulta, hogy az emberek általában elfelejtik azt, amit mond, elfelejtik azt, amit csinál, egyetlen dolog viszont megmarad bennük: mégpedig az, hogy milyen érzéseket váltunk ki belőlük. Ez a gesztus, amit önök közösen megvalósítottak, az, hogy eljutnak a rendkívüli körülmények kötött élő emberekhez, biztos vagyok benne, hogy maradandó érzéseket vált ki belőlük, amit sosem felejtenek el” – fogalmazott Oroszhegy polgármestere.

Az elöljáró köszöntő szavai, valamint egy pohárka oroszhegyi pálinka elfogyasztása után mindenki szétszóródott a szélrózsa minden irányába, ki-ki a saját listája szerint. Néhányan Békástanya, Üknyéd, Pálpataka, Fenyőkút, Szencsed, Ivó és Zetelaka felé vették az irányt, a többiek szétszóródtak Varság dimbes-dombos, kanyargós utcáin, vadregényes erdejében.

Házak a hó fogságában

A vakítóan fehér táj mozdulatlanságát csupán a hópelyhek hullása törte meg.  A közeli Üknyéd felé vesszük az irányt, amely Oroszheggyel szemközt helyezkedik el. Túlról azért zordabb a táj, kezdenek sűrűbben megjelenni a fák, erdősödik. De még mielőtt bemennénk a sűrűbe, első állomásként meglátogatjuk Nagy Márton juhosgazdát és családját. Meghatódva invitálnak be a kis házba, a feleség, Etelka kávét tesz fel főni, közben elmondja, hogy két gyereket nevelnek, Éva most végzett a középiskolával, Levente tizedik osztályos. Az  asszony elmondja: juhokkal foglalkoznak, ez a munkahelyük, az életük. „A nehezebb időszak nyáron van, amikor fejni kell a juhokat, sajtot készíteni, hiszen nehéz megbízható emberek találni. Pedig mi is felköltözünk nyáron az esztenára, Varságra, Hosszúkőre, október végén jövünk ide haza. Nehéz, de nem panaszkodunk, hanem csináljuk, amit kell” – mondja Etelka, aki hálás köszönetét fejezte ki a csomagot osztóknak. Bár ők nincsenek rászorulva a segítségre, a mintagazdaságuk, példamutatásuk és pozitív gondolkodásuk miatt érezték úgy a klubtagok, hogy megérdemlik a figyelmességet.

Kicsit fennebb, az erdőben térdig érő hóba süppedünk, amikor kiszállunk az autóból. Tamás Anna néni háza mesebeli helyen fekszik. A romantikus helynek hátrányai is vannak: itt nincs szomszéd, út sincs jóformán, csupán a vadon, ő mégsem fél, hiszen itt élte le egész életét. Megszokta, hogy a medve bejár az udvarra, s azt is, hogy 11 éve, férje halála után egyedül kell ellátnia a majorságot. Oroszhegyen élő fia négy tehenet tart nála, így minden nap meglátogatja. Anna néni 86 évével nem hátrál meg a gondok elől, mindennap elvégzi, amit ereje enged, és bár villany sincs a házban, esténként petróleum hiányában gázolajat tölt a lámpába, azzal világít. Itt fent a hegyen semmi nem hull készen az ember ölébe, volna mit tanulniuk a városi embereknek, hiszen itt minden nap keményen megdolgoznak azért, hogy egyáltalán meleget teremtsenek a házba. Anna néni könnyes szemmel kérdezi, hogy mit adhatna cserébe az ajándékokért, hiszen úgy érzi, meg sem érdemli ezt a sok jót. Nem is tudhatja, hogy nekünk sokkal többet jelent az a kézszorítás, az az „Isten áldja meg magukat”, mint bármilyen ajándék.

Fontos, hogy a szeretet megnyilvánuljon

Boros Csaba vállalkozó, a terepjáró baráti társaság vezetője kérdésünkre elmondta: olyan alapélelmiszereket, édességeket, gyümölcsöket visznek a tanyasi embereknek, amelyet ők nem engedhetnek meg maguknak év közben. „Ezzel próbálunk egy kicsi örömöt vinni karácsonykor a házukba. Nem csupán a csomag a fontos, hanem az, hogy személyesen odamegyünk, meg fogjuk egymás kezét, együtt éljük át az ünnepi hangulatot. Nekik is nagy öröm, hogy valaki meglátogatja, és mi is feltöltődünk, amikor kimegyünk hozzájuk. Úgy érzem, hogy nem csak város és falu között van szakadék, hanem ember és ember között is. Ezáltal szeretnénk közelebb kerülni hozzájuk” – mondta.
„Az eddigiekben is örömmel tapasztaltuk, hogy a csapat létszáma egyre csak nő, egyre többen vagyunk, akik segíteni akarunk, valamint részt akarunk venni ezen a túrán. Mindenki tehetőségéhez mérten járult hozzá az akció sikerességéhez.”

Zsigmond Barna Pál főkonzul szerint a főkonzulátus kiemelt céljának tekinti, hogy jótékonysági eseményeken vegyen részt. „Ezen az eseményen úgy vagyunk jelen, hogy Boros Csaba barátom az esemény főszervezője meghívott bennünket, és örömmel tettünk eleget ennek a meghívásnak. Karácsony környékén szükség van arra, hogy a szeretet megnyilvánuljon és ez az akció a szeretet egyik megnyilvánulása” – mondta a főkonzul.

A civilek és cégvezetők által összegyűjtött csomagok mellett a Református Gimnáziumban működő Harmatcseppel Szeretetszolgálat tagjai ajánlottak fel  20 csomagot. „December 10-én hirdettük meg az iskolában a Cipősdoboz akciót a szeretetszolgálat által látogatott sófalvi gyerekotthonok számára. Álmainkban sem sejtettük, hogy nem csak 20-30 doboz gyűl össze, hanem több mint 140 „doboznyi szeretetet” sikerült az iskolán diákjainktól begyűjteni. Ez jóval több volt, mint amire számítottunk, ezért nem csak Sófalvára juttattuk el a gyerekotthonba, hanem Bétába, Bögözbe és a keresztúri gyermekelhelyező házakba is. Az áruházakban értesültünk az offroad-akcióról, és úgy gondoltuk, hogy bizonyára a tanyavilágon is vannak gyerekek, akik örülnének a városi kis kollégáik adományainak. Ezért felvettük a kapcsolatot Dávid Balázzsal és Boros Csabával, akik meglátásunk szerint örömmel vették az iskolánk diákjainak adományát. Bízunk benne, hogy ez a szép, lelket melengető adventi akció jövőben is folytatódni fog, és így több gyereknek tudunk mosolyt varázsolni az arcára, és egyre több gyereket tudunk ehhez hasonló dobozokkal megajándékozni” - tájékoztatott Lőrincz Edit tanárnő.