Tej-e a tej? Leellenőriztük

A fogyasztóvédelmi hatóság elmúlt években elvégzett elemzései arra derítettek fényt, hogy a román tejipar termékeinek körülbelül 45 százaléka összetételét tekitve nem felel meg a vonatkozó előírásoknak.

A különböző tejtermékek tartalmát elemző laborvizsgálatokon egyebek mellett faggyút, disznózsírt, valamint növényi zsiradékokat is kimutattak már, amelyeket a megfelelő zsírtartalm miatt adagoltak a tejhez. A tej vízzel történő hígításának elfedése érdekében sokszor só és keményítő (liszt vagy más anyagok) is kerül a termékbe.

Nemcsak a tejjel, hanem szinte minden élelmiszerrel elkövethetnek hasonló dolgokat a nagyobb haszon reményében, és ilyenkor sosem számít a fogyasztók egészsége – mondta a témával kapcsolatban Fodor-Györfi Erzsébet élelmiszer-ipari mérnök, a székelyudvarhelyi Eötvös József Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára. Azt nem erősítette meg, hogy teljesen általános az adalékanyagokkal történő trükközés, de elmondta, hogy léteznek hatékony módszerek a hamisításra és annak felismerésére is.

„Legalább kilencféle eljárás van, amivel nyakon csíphető az elkövető. A kérdés csak az, hogy milyen adalékanyaggal próbáltak csalni. A vizezést egyszerű refraktométeres módszerrel is ki lehet mutatni, amikor nincs meg a tej zsírtartalma. Amikor ennek elfedésére olcsó zsiradékokat is használnak, vagy sót, akkor nehezebb kimutatni. A legnagyobb tejfogyasztók, a kisgyermekek is elfogyasztják ezeket az adalékanyagokat, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy naponta isznak tejet, akkor belegondolni is rossz, hogy egy ilyen termék mit művel a szervezetben” – mondta a szakember.

A keményítőt – lisztet, növényi cellulózt – könnyű kimutatni a tejben, ehhez már évtizedek óta jódpróbát végeznek, mert az a keményítő alkotórészével reakcióba lépve kék elszíneződést ad a terméknek. A tej esetében a liszt hozzáadása a vízzel történő hígítás kiegyensúlyozására szolgál.

Fodor-Györfi Erzsébet szerint csak az a gyártó nem hamisít, amelynek a hosszú távú piacon maradás, a vásárlók termék iránti bizalmának megtartása a célja, nem pedig a pillanatnyi haszonszerzés. Ami viszont teljesen természetes alapanyagból készült, az drága, ismerte el a mérnöknő.

Jódkísérletünkön három udvarhelyszéki tejtermelő friss termékét, a vastehénként ismert tejautomatából vásárolható tejet, valamint egy zsebbarát áron vásárolható magyarországi dobozos tejet vizsgáltunk meg Tőkés Ildikó segítségével. A Tamási Áron Gimnázium kémiatanárnőjével az iskola kémialaboratóriumában végeztük el a jódpróbát.

„A keményítő jóddal mutatható ki. Ez egy színreakció, melynek során a keményítő a jód jelenlétében kék színeződést kap” – magyarázta Tőkés Ildikó arról, hogyan hatnak egymásra az anyagok. Mint elmagyarázta, a színreakció azért megy végbe, mert a jód alkoholos környezetben sárgásbarna színű, vagyis poláris környezetben található.

„Ha a jód a keményítő környezetébe kerül, amely apoláris, megváltozik az elektronszerkezete, más tulajdonságokat fog hordozni, így más színt közvetít a szemünkbe, ezért ad kék elszíneződést” – tisztázta a jelenséget. A kémiatanárnő előbb megmutatta, hogy a vízben feloldott keményítő kékeslila lesz, ha jódtinktúrát csepegtetünk a kémcsőbe. Ezt követően sorra ellenőriztük az öt tejmintát.

A kísérlet során az összes tej, amelybe a sárgásbarna jódtinktúrát csepegtettük, sárgás árnyalatot kapott, egyik sem lett kék, így megállapítottuk, hogy nem tartalmaztak keményítőt. A kémiatanárnő azonban elmondta, korábban már végzett hasonló kísérletet a piacon vásárolható tejfölökkel is, ugyanis az egyik gazdától vásárolt tejtermék csomós volt. Kóstolás után derült ki, hogy az lisztcsomó volt. A tejfölben vagy a savanyú tejben könnyebb elkeverni a lisztet, ugyanis sűrűbb az állaga, könnyebben „hamisítható”, mondta el a kémiatanárnő.