Székelyföldi családterápián gyógyulnak a német serdülők

A német gyermekvédelem magánalapítványok segítségével a szülői jogtól megfosztott vagy elvált szülők 12–18 év közötti gyerekeit helyezi el erdélyi családoknál, így a terápiás nevelés a kamaszok által megszokottól eltérő kulturális környezetben zajlik. Olyan gyerekekről van szó, akiknek alkoholista vagy drogfüggő szüleik képtelenek ellátni feladataikat és fizikailag, illetve lelkileg bántalmazzák őket.

Első lépésben az állam kiemeli a kiskorúakat a számukra káros családi környezetből, és megpróbálja beilleszteni a német iskolai rendszerbe, kis létszámú nevelőotthonokba vagy családokhoz költöztetve őket. Azokat a fiúkat, akikkel a német állam sikertelenül próbálkozott, más országokba viszik. Az átköltöztetés célja, hogy kiemeljék őket a helyi környezetből, ily módon biztosítva számukra egy új kezdet lehetőségét.

A kézdivásárhelyi születésű, két éve Udvarhelyen élő Balázs Lehel német-földrajz szakos diákként került először kapcsolatba a programmal, majd az egyetem elvégzése után tanárként, később pedig kijáró nevelőként dolgozott a „Gyerekek Reménye”(Speranța Copiilor) nevű romániai alapítványnál, melynek 2012-től projektvezetője lett. Sokat tartózkodott Németországban, behatóan ismeri az ottani gyermekvédelmi rendszert. Szerinte a német állam nagyon sok pénzt és szakmai munkát fektet a programba, amely nagyon sok országban példaértékű lehetne.

Gyereket csak saját és szülei írásos beleegyezésével helyeznek el külföldi befogadó családokhoz. A befogadó szülőknek minimum három év szakirányú – legtöbb esetben pedagógusi – végzettséggel és alapfokú németnyelv-ismerettel kell rendelkezniük. Mielőtt gyereket „kapnának”, a szakemberek legalább kétszer meglátogatják a befogadó családot. Különösen figyelnek arra, hogy minden serdülő a neki legmegfelelőbb családhoz kerüljön.

A befogadó szülők felváltva járnak dolgozni, mivel a gyerekek egész napos felügyeletet igényelnek. Iskolába nem járnak, házi tanítóval készülnek fel a záróvizsgákra. Az egyénre szabott programot és a tanszereket Németországból kapják, vizsgázni is ott fognak, a német iskolai követelményeknek megfelelően. Aktívan részt vesznek a család életében, ily módon megtanulják, megtapasztalják a normális családi életet. Mint minden gyereknek, nekik is csak nyugalomra, szeretetre és elismerésre van szükségük, meséli Balázs Lehel. Mivel sérüléseiket, rossz társadalmi tapasztalataikat Németországban szerezték, településenként csak egy serdülőt helyeznek el, vigyázva, hogy ne érintkezhessenek egymással. Ettől függetlenül nincsenek elzárva a helyi kortársaktól, a szocializációs lehetőségektől. Szüleikkel általában havonta kétszer beszélnek telefonon.

Az alapítványnál három tanár és három megfigyelő nevelő – egyikük itt élő német állampolgár – tevékenykedik. Félévente minden családnál kiértékelő megbeszélést tartanak, melyen a befogadó szülőkön kívül részt vesz a tinédzser, a biológiai szülők, a gyermekvédő, a németországi alapítvány ügyvezetője, a megbízott nevelő és a tanár. Ekkor határozzák meg a következő fél év céljait is. Bár a program végén a gyerekeket visszatelepítik Németországba, később is tartják a kapcsolatot a családdal, amely teljes jogú tagjaként kezeli őket.

Eddig kétszáz németajkú gyerek gyógyult Erdélyben
A programot teljes egészében a német állam finanszírozza, kiképezi a felügyelőket, és biztosítja a serdülő ellátási költségeit. A megbízott nevelő havi jelentéseket küld a némeországi gyermekvédőnek. Az alapítvány 2003 óta működik, jeleleg hat, nagyrészt 16 év körüli fiút helyezett el Hargita, Maros és Szeben megyékben. Eddig különböző romániai alapítványokon keresztül körülbelül kétszáz németajkú gyerek gyógyult erdélyi családoknál.