Siménfalvi alkotó festményei a forrásközpontban

„Joó Dénessel korábban is találkoztunk már: aktív résztvevője volt az intézményünk által is támogatott homoródszentmártoni művésztelepnek” – tájékoztatta a résztvevőket az igazgató, majd ismertette a festő eddigi pályafutását. Mint fogalmazott, a képzőművész „pályájának első szakaszát az útkeresés, a különböző festői eszközök és képzőművészeti technikák próbálgatása jellemzi: dolgozott olajjal, temperával, pasztellel, szénnel, zsírkrétával; vászonra, kartonra, üvegre, fára, és falra is festett. Legkedveltebb eszköze a spakli, de sok alkotása készül ecsettel, tussal, grafittal is”. Ismertette továbbá Joó Dénes festményeinek tematikáját: ezt „a sokszínűség és a széleskörű érdeklődés jellemzi”. „Az ő képeit szemlélve találkozunk biblikus témákkal, de ami igazán érdekes, ahogyan a minden embert érintő élethelyzeteket ábrázolja. A festő egyik erőssége a portré, ezeket – melyek egy része családi ihletettségű – klasszikus igényességgel alakítja ki. Technikai tudása, felkészültsége magas szintű, de ezeken a portrékon jól látszik az érzelmi kötődés is” – fűzte hozzá.

Az igazgató kiemelte még a művész impresszionisztikus képeit, „hiszen Joó Dénes festői világában az impresszió, különösen a színélmény uralkodó szerepet játszik”. Mint jellemezte, „a hatás érdekében a festő szívesen alkalmazza a színek sokaságát, a különböző színek és fények találkozásának hangulatát remekül adja vissza”. „Az elmondottakból kitűnik, hogy Joó Dénes nem kényszerből, nem valamiféle elvárás miatt alkot, hanem ahogy ő fogalmaz, csak szeret festeni” – foglalta össze az igazgató.

Joó Dénes 1986-ban született Siménfalván, 2001 és 2005 között a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola képzőművészeti szakán, majd a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem festészeti szakán tanult. Kisiskolás kora óta fest, eddigi pályája során több versenyen is díjazták már. Székelyes egyszerűséggel, tömören válaszolt a kérdésekre, fogadta a gratulációkat, és amikor kedvenc festményeiről esett szó, gondolkodás nélkül mutatott édesanyja és nagymamája portréjára. Eddig hozzávetőleg 120–130 képet festett, ezek nagy része spaklival készült. A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont kiállítótermében egy hónapig tekinthetők meg a huszonhét éves festő művei.