Püspöki vizitáció a „hegyre szúrt faluban”

Mint majd száz éve, kedden is a falu központjában fogadták a helybéliek gyülekezeti képviselői az Erdélyi Református Egyházkerület Generális Vizitációs Bizottságát. Az egyháztörténelmi jelentőségű napról Kató Béla püspök kiemelte: évente egyházmegyénként kiválaszt egy gyülekezetet. Döntésében közrejátszott, hogy soha nem járt Siklódon, és elolvasta, amit a falu érdemesnek talált elmondani magáról honlapján, egyebek közt Orbán Balázs feljegyzését: „Siklódot protestáns szentföldnek hívják, mert lakói (1500 lélek) igen becsületesek, romlatlanok és vallásosak; elszigeteltségök megvédte az elerkölcstelenedés és elfajulástól; itt őserényeink még eredetiségökben találhatók fel”.

Négyszer volt fél falut leégető tűzvész. A szárazság, éhínség után is talpra tudtak állni. Kétezer hektáros határa biztosította a falu megélhetését. Siklód kisugárzó közösség képét mutatta; méltán volt példa. Valami nagy törés történhetett… A kollektivizálás idején az aggodalmaskodás, a félelem szétszórta a fiatalságot onnan, ahol őseik évszázadok során jól megéltek. „A siklódiak egykori elvándorlása prototípusa mindannak, ami ma Erdélyben történik” – mondta a szószéken a püspök, visszanyelve könnyeit. Ma is ezer számra lehet felsorolni aggodalmainkat, de oda tudjuk-e tenni Isten elé azokat? Siklódon 1994-ben megtörtént a csoda: az Incze lelkész házaspár idején felépíttették a Kós Károly rajzai alapján megálmodott szépséges templomot – az építész utolsó megvalósult tervét, amelyben a vizitáció estéjén nem maradt üres hely. A siklódi lelkület pedig együtt tartja az ország minden tájára elszármazottakat. Befogadó gyülekezeteik körében is közmondásos összetartásuk.

Kántor Csaba püspökhelyettes, az egyházmegye esperese arra buzdított, ne fáradjunk meg a szolgálatban. Előttünk a seregek Ura jár. Megtudtuk, a nap folyamán találkoztak a helybéliekkel, a nőszövetség tagjaival, presbiterértekezletet tartottak, és ellátogattak az etédi polgármesteri hivatalba. Megvizsgálták az egyházközség gazdaságát, ügyvitelét, a lelki életet. Kérdés: miként lehetne visszaszerezni az államosítás előtti egyházi erdő- és termőterületet, ami a falu határának tíz százalékát tette ki?

Raab Vilmos helyi lelkész sírva mondott köszönetet lelkésztársainak: jól jött a biztatás, a szeretet! A szószéken sokszor egyedül érezte magát... „Siklódiasan” megkötött átalvetőt adott a püspöknek: a szőttesben házi kenyér, hagyma, szalonna és „Siklód könnye”, a gyümölcsfák párlata volt. A templom előtt az odvas, öreg kőrisfa mellé a helybéli gyermekekkel kőrisfacsemetét ültetett a püspök.