Post mortem Rotary-díj Botár Gábornak

Váradi János, a székelyudvarhelyi Rotary-díj kuratóriumának elnöke összeszorult szívvel fejezte ki, hogy a civil világszervezetnek – amely egyben a világ első jószolgálati klubja – a közjóért tevékenykedők számára alapított díja méltó helyre kerül. Botár Gábor isteni ajándék volt a közösség számára. És mert sajnos ő már az „égi szószéken” szolgál, Barna atya – aki továbbviszi az elkezdett munkát – veszi át a díjat.

Az udvarhelyi Rotary Club tagja, Pál Dénes személyes hangvételű gondolatokat fogalmazott néhai lelki barátjáról, ám azok felolvasását érintettsége okán munkatársára, András Lehelre bízta. Torokszorító pillanatokat éltek át a templomot zsúfolásig megtöltő emlékezők. Könnyes pillantásokat vetettek a Gábor atyának kialakított emléksarokra, vándortarisznyájára, fényképére és az emlékkönyvre, amelybe sokan beleírták hálagondolataikat. A rendhagyó laudáció kiemelte azokat a lelkipásztori tulajdonságokat és cselekedeteket, amelyekkel lelkiatyaként kitörölhetetlenül beleírta emlékét a szívekbe, illetve azokat az isteni szeretetről szóló tanúságait, amelyek enyhítik a maradókban személyes hiányát.

Az emlékező kiemelte: a díjjal pótolni szeretnék azt, amit életében elmulasztottak. „Nem mertük elismerni, hogy egy átlagembernél több volt.” Aki a kisgyerekektől az idősekig a társadalom bármely szintjén állók felé közvetíteni tudta a hitet, a reményt, a szeretetet és az Atya megbocsátó jóságáról való meggyőződését. Mindezekért Szent Ágoston Ne sírj azért, mert szeretsz! című versével mondott köszönetet.