Nemzeti integráció felelősséggel és hűséggel

– Fél éve kezdte el hivatalosan is felépíteni a Nemzetstratégiai Kutatóintézetet. Azóta mit sikerült megvalósítani?

– Tavaly decemberben született meg a kormányrendelet az intézet létrehozásáról, kinevezésemet pedig idén tavasszal kaptam kézhez. Az intézetnek Budapesten van a székhelye, az alapító okiratban szereplő létszámkeret száz fő, melyet a feladatok függvényében fogunk feltölteni. Jelenleg ötven munkatárssal dolgozunk. Az első hónapok eredményeként kapcsolatokat építettünk ki azokkal a magyarországi intézményekkel, ahol már hosszú ideje folynak gazdasági, demográfiai, oktatási, szociális Kárpát-medencei kutatások. Fontos feladatunk, hogy az eddig összehangolatlan kutatási eredményeket összefoglalva, velük közösen tegyünk javaslatokat a döntéshozóknak. Stratégiai megállapodást kötöttünk a Magyar Tudományos Akadémiával, konferenciákat, szakmai fórumokat szerveztünk, és megkezdtük önálló tevékenységeinket. 

Fölvettük a kapcsolatot a külhoni magyar nemzeti közösségek legalapvetőbb intézményeivel is, elsősorban a történelmi magyar egyházakkal, de szakmai civil szervezetekkel is. Már több ízben is felkerestük a külhoni magyarokat. Volt, amikor csak informális találkozókon, de most október 23-án nemzeti ünnepünk előtt tisztelegve hivatalosan is bemutatkoztunk a Kárpát-medence hat városában. 
Elkészítettük és a miniszterelnök úrhoz eljuttattuk az NSKI elmúlt fél évének beszámolóját, valamint konkrét feladatokkal, célokkal elkészült az a munkaterv is, melynek alapján az elkövetkező időszakban intézetünknek haladnia kell. 

– Miből áll ez a munkaterv?

– Tizenkét konkrét javaslatot tettünk, melyek a projektek finanszírozási lehetőségeit is tartalmazzák és az elkövetkező egy-két évben meg is valósíthatók. Emellett pedig a közép- és hosszú távra vonatkozó javaslatainkat is megtettük. Mivel dobbal nem lehet madarat fogni, ezért most én sem beszélhetek ennél részletesebben. Ahogyan korábban említettem, hosszú ideje több szakmai műhelyben is folytak a magyarság jövőjét és lehetőségeit vizsgáló kutatások. Sajnos mindegyik közös jellemzője volt, hogy ezek eddig nem álltak össze egységes rendszerré, stratégiává, és kevés jutott el a megvalósításig. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet létrehozása mutatja, hogy a jelenlegi magyar kormány változást szeretne ezen a téren is.  

A 21. század különleges kihívást tartogat a Kárpát-medencében élő magyarságnak. Ez a feladat azért különösen nehéz, mert majd’ százévnyi saját beidegződést kell hozzá meghaladni úgy, hogy közben kevés külső támogatást remélhetünk. Ahogyan azt ünnepi beszédemben is igyekeztem kiemelni, ezt a mindannyiunknak címzett hűség- és felelősségfeladatot hívják nemzeti integrációnak. 
A mai korszellem segíthet, mert az a lebomló államhatárok, a gazdasági globalizáció és a regionális közösségekre, nemzeti integrációra épülő új világként is jellemezhető. A NATO- és az EU-csatlakozás után ez már a 21. század, és a Kárpát-medencében egy olyan világ kezdete lehet, melyben a nemzeti összetartozás a hétköznapok részévé válhat minden magyarnak. Egyre többünknek nyilvánvaló, hogy különféle gazdasági, demográfiai, szociális bajainkat nem igazán lehet külön-külön orvosolni, ezért ha problémáink megoldásában lesz változás, akkor az nagyjából egy időben fog bekövetkezni az egész magyarság életében. A Kárpát-medencei méret pedig a legnyilvánvalóbb megoldási kerete valamennyi itt élő magyar és nem magyar problémájának. Az NSKI-nak az a feladata, hogy a magyarság bajaira receptet kínáljon, hogy javaslatokat tegyen a magyar kormánynak. 

Alapvetésünk lényege az, hogy egy magyar világ van. Tudomásul kell venni azonban, hogy Belgrád, Bukarest, Kijev vagy Pozsony sosem lesz elkötelezett a területén élő magyar közösségek virágzó jövője szempontjából. Velük máshol kell keresni az együttműködést Ahhoz, hogy jövőnket tudatosan megalapozzuk, ismernünk kell a Kárpát-medencében élő magyarság mai állapotát. Ezért is kötöttünk stratégiai megállapodást a Központi Statisztikai Hivatallal, hiszen elsőként föl kell építeni azt a tudásbázist, amivel a határon túl élők demográfiai, oktatási, gazdasági, szociális, közösségi jogi lehetőségeit is megismerhetjük. Tudnunk kell például, hogy Romániában melyik településen hány magyar él, és azon belül is milyen a korcsoportos megoszlásuk. Míg Magyarországon ez egy gombnyomással rendelkezésünkre áll, addig ma nem tudjuk, hogy a szórványban hol keressük a magyar gyerekeket, mert a román statisztikai adatok ezt nem teszik lehetővé. 

De mondhatnék egy gazdasági esetet is. Például ha azt akarjuk megtudni, hogy az erdélyi magyarságon belül Székelyföldnek milyen hozzájárulása van a román GDP-hez, mennyit adózunk, és ebből adódóan el tudnánk-e tartani magunkat vagy sem, akkor valószínűleg a román statisztikai hivataltól nem kapnánk pontos és részletes választ. Bukaresti központtal működik ma minden, nem tudjuk elmondani, hogy Székelyudvarhelyen, Székelyföldön az üzemanyag után befizetett luxusadó pontosan mennyi, mert azt minden üzemanyagtöltő állomás egységes számlán fizeti be bukaresti székhelyén. Ha bankokról beszélek, vagy a csíkszeredai sörgyár által befizetett adóról, ugyanez a helyzet, ők is az országos cégen keresztül Bukarestben fizetik be a központi költségvetésnek. Ezt csak azért ecseteltem, mert ha közösségi törekvésekről beszélünk idehaza, ami egyébként igaz Felvidéken és Délvidéken is, akkor szemünkre vetik, hogy nem tudnánk eltartani magunkat. Ezeket egyszer s mindenkorra tisztázni kell. 

Nekünk most az is a dolgunk, hogy a magyar közigazgatásban dolgozó intézeteket, minisztériumokat, szaktárcákat is meggyőzzük arról, hogy a magyarság jövője nem a tízmilliós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van. Eljutottunk odáig, hogy van magyar állampolgárságunk és szavazati jogunk, de most azt mondom, hogy oktatás, szociális rendszer és egészségügyi háló kérdésekben is jó volna ezt továbbgondolni. 

– Nyitnak képviseleti irodákat a külhoni országokban? Hogyan szervezik meg munkájukat?

– Mint azt már említettem, most ötvenfős munkaközösséggel dolgozunk. Feladatként a miniszterelnök úrtól azt kaptuk, hogy elsőként legyen erdélyi, azon belül egy székelyudvarhelyi fiókintézetünk, de ez most halasztásra került. Az uniós túlzott deficiteljárás megszüntetése érdekében valamennyi magyar költségvetési intézményben jelentős tételeket zároltak. Ez nálunk sem volt másként, ezért el kellett halasztanunk a székelyudvarhelyi fiókintézet megnyitását. De elengedhetetlen, hogy valamennyi elszakított területen mielőbb legyenek munkatársaink, mert a helyi elkötelezettséget, tudást nem nélkülözhetjük.

– Mit fog érezni az önök munkájából egy udvarhelyi, vagy akár egy Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen élő magyar?

– A mi munkánkat elsőként a magyar kormány fogja megítélni, és nem lesznek elnézők velünk, mert a miniszterelnök úr elkötelezett a Kárpát-medencei magyarság jövőjének jobbra fordításában. Ezt azért és főleg azoknak mondom, akik saját legitimációjukat úgy akarják fenntartani, hogy úton-útfélen elmondják, milyen fontos Bukarestben parlamenternek lenni, hogy a székelyeknek jobb legyen az életük. Ha a kérdést úgy tennék fel, hogy az elmúlt évtizedekben vajon mi változott az ő áldásos munkájuk révén, mennyivel élünk többen és jobban itt Székelyföldön, akkor erre borítékolhatnánk a székely emberek többségének válaszát. Jelenleg és a jövőben is sokat leszek távol családomtól, szeretteimtől, barátaimtól és Székelyudvarhelytől. Nekik is tartozom azzal, hogy mindenkor emelt fővel jöhessek haza, azaz mielőbb legyen érezhető jobbulás itt és mindenütt az elszakított területeken élő magyarok számára. Ennek első és legfontosabb feltétele, hogy jövőre is nemzetileg elkötelezett kormánya legyen Magyarországnak, ezért fontos, hogy minél többen éljünk magyar állampolgárságunkból fakadó erkölcsi kötelességünkkel: a regisztráció lehetőségével és a választás szabadságával.