Mindig tartogat valamit a Székely Támadt-vár

Még néhány napig zajlik az idei régészeti feltárás a székelyudvarhelyi Székely Támadt-várban, ezúttal a műemlék északnyugati oldalán, a Telegdy-bástya mellett ástak öt méter mélyre a régészek. Az új szelvény, amelyet a vár falain belül júliusban nyitottak meg, újabb részleteket tárt a kutatók elé a vár múltjából. A héten záruló feltárásról Sófalvi Andrással, a Haáz Rezső Múzeum régészével beszélgettünk, aki elmondta, hosszú távú tervük, hogy a vár több pontján ásatásokat végeznek, hiszen szerények a történeti és régészeti adatok a vár építéséről. Ezek az információk ugyanakkor szükségesek a Székely Támadt-vár hiteles restaurálásához is.

Idén mindössze egy szelvényt nyitottak meg, bő egy hónapja dolgoznak a régészek. A tavalyi feltáráshoz hasonlóan itt is felfedték a masszív, három méter vastag, 16–17. századi várfalat. Tavaly óta tudják, hogy az északnyugati oldalon volt ez a kurtinafal, ám a vár többi, föld alatti részéről még most sem tudják, hogyan néz ki, hiszen jelenleg csak az iskolakerítés látható, amit az 1890-es években a késő középkori várfalra raktak. Az eredeti várfal többnyire a föld alatt van, helyenként húsz-harminc centire, máshol pedig másfél méterre.

Ezúttal is egy készülő vagy félig elkészült lőréskamrára bukkantak a régészek, amely hasonló a tavaly feltárthoz, ám ezt sosem használták. „Nem lőttek olyan magasról, a 16–17. században a járószint a maihoz képest 150–180 centiméterrel mélyebben helyezkedett el. A másik lőréskamrához hasonlóan megtervezték, elkészítették, de nem használták. A másik annyira szűk kamra volt, hogy még beférni is alig lehetett. A most feltárt kamra kialakítása megengedte volna a használatát, viszont a leletanyag és a régtegződés is azt mutatja, hogy már a 16. század végén betömték” – tájékoztatott Sófalvi András. A régészek még nem tudják biztosan, miért töltötték fel a lőréskamrát, az egyik feltételezés szerint a bástyák ellátták azt a védelmi funkciót, amire szüksége volt a várnak. Egyelőre nem tudni, hogy ez érvényes-e a vár összes falára, hiszen a mai bejárattal párhuzamosan boltozott kazamaták vannak, amelyek szintén hatékony védelmet nyújtottak.

Tavaly majdnem hat és fél méterre, idén pedig öt méter mélyre ástak le, és még így sem érték el a várfalak alját. Ennek ellenére Sófalvi szerint nem mindenhol mélyek a feltöltési rétegek, hiszen egy természetes teraszon helyezkedik el a vár. Ennek szélére építették a várat, közelében lehet a római castrum. Mivel szűkös lehetett a placc, a domb lejtőjére helyezték el a várfalakat, ezért néhol nagyon mélyre ástak, mielőtt falaztak.

A vár gazdasági része működött az északnyugati részen, ahol most zajlik a feltárás. A 17. századi leltárak szerint egyebek közt konyhák, istállók, kutak voltak ott. Mint kiderült, az ásatás helyén a 18. században a vár alkalmi szeméttárolója lehetett, így nagyon gazdag leletanyag került elő, egyebek közt kerámiák, fémtárgyak, pénzérmék és állati csontok is. A pénzérmék a dátumozásban segítenek, míg az állati csontok vizsgálatával megállapítható, hogy milyen húsféléket ehettek.

Sófalvi András szerint az egyik legkiemelkedőbb lelet egy fésűs kagyló, amely minden bizonnyal Santiago de Compostelából származik. „Ez a zarándokok jelvénye volt, ami azt bizonyítja, hogy a késő középkorban Székelyudvarhelyről is elzarándokolt valaki a spanyolországi Galivia tartományban található Szent Jakab-katedrálishoz. Noha később átforgatott helyről került elő a lelet, mégis fontos, hiszen bizonyítéka a zarándokútnak, ugyanis egy hasonló jelvény nem kerülhetett kereskedelmi úton a várba, ehhez tulajdonosának el kellett zarándokolnia Santiago de Compostelába” – részletezte a múzeum régésze. Hozzátette, a középkorban domonkos kolostor működött a várban, így akár az egyik szerzetesé is lehetett a jelvény.

„Nagyon gazdag a feltárt csempeanyag, ami fontos, hiszen a város területéről az elmúlt évtizedet leszámítva kevés kerámia került elő. Az idei ásatás alatt több típusra is akadtunk, míg tavaly lovagalakos csempékre, idén 17. századi olasz korsósakra” – magyarázta.

A szelvényen ezen a héten még dolgoznak a régészek, ezt követően már csak dokumentációs utómunka következik. A feltárt leleteket – egyebek közt a meglehetősen rossz állapotban, több részben előkerült jelvényt – a múzeumba szállítják, majd mosás, csomagolás, leltározás és feldolgozás következik. „Az ásatás csak a régészeti munka fele, hiszen ezt követően a meglévő adatokkal, dokumentációkkal és felmérésekkel újraelemzünk mindent, így a jelenlegi terepinformációk tovább finomodnak” – mondta Sófalvi. Amíg nincs restaurálási terv, addig a vár azon részein próbálnak ásni, ahol hozzá lehet férni az információgyűjtés szempontjából fontos részekhez, vélhetőleg ismét a Hajdú-bástya mellett tárnak majd fel egy újabb szelvényt.