Megemlékeztek Patakfalva jótevőjéről

Tizennyolc kisdiák kezdte meg az idei tanévet Patakfalván – mondta Fülöp Hajnal tanítónő a hétvégi, patakfalvi istentiszteleten. Szem nem maradt szárazon, amikor arról szólt, hogy az osztályterem melletti csoportszoba idén ősszel elcsendesedett, az óvodabezárással szegényebb lett a falu.

Immár tizenkét éve más a diákokat útra indító istentisztelet Patakfalván – hangsúlyozta Geréb László helyi református lelkipásztor. Ennyi éve, hogy a Hegedűs Ernő Baráti Társaság tagjai Isten eszközeiként a távolból hozzák el szeretetüket. Idén húszan érkeztek Magyarországról, hogy átadják támogatásukat. Az alapító emléke előtti főhajtást diavetítés indította, amelyet Hochstein András állított össze. Ezzel mesélték el a később születetteknek, hogy ki volt Ernő bácsi, aki a felhőkön túlról is vigyázza szellemi, lelki és tudásbéli gyarapodásukat. A jelen kétségeit szedte lírai sorokba a baráti közösség tagja, Punka György ny. repüléstörténész. Ünnepi gondolatainak üzenete: emberé az aggodalom, Istené a kételkedők megerősítése.

Hegedűsné Nagy Ilona és Ernő barátai évről évre úgy érzik, támogatásuk jó helyre kerül. Bár az emlékek összeszorítják a szíveket, a patakfalviak vendégszeretete erőforrás számukra. A személyenkénti „havi két sör árából” pedig minden helybéli diáknak jut úszó- és sítanfolyamra, jutalomkönyvre, tanulmányi kirándulásra, bábelődásokon való részvételre.

A baráti társaság tagjai az évek során székely kaput állíttattak az iskola elé, megújulhatott a kultúrház padlózata, Steingauber Tamás gondoskodásából pedig vasárnaptól díszkivilágítást kapott a világháborús emlékmű.

A nap különleges pillanata volt Németh Zsigmond pilótának és e sorok írójának meglepetése. Személyes ismerősökként hetek óta terveztük, hogy a Csíki Székely Múzeumba kerüljön az az önarckép, amelyet Nagy István csíkmindszenti születésű grafikus 1899-ben mintarajziskolai felvitelijére készített. A képet egy erdélyi menekült asszony adta hálából Sajtos Gyula magyarországi grafikus családjának. A 85 éves művész egész életén át őrizte a hálaajándékot, és mindig úgy tervezte, hogy visszajuttatja Nagy István szülőföldjére. Hegedűs Ernő barátja és az idős művész szomszédja, Németh Zsigmond adta át Gyarmati Zsolt múzeumigazgatónak a portrét, amely Nagy István-gyűjteményük 41. darabjaként került Csíkszeredába.