Lyuknézőben a várban

A hétfőn benyújtott feljelentések hatására szerdán helyszíni szemlét végzett a székelyudvarhelyi rendőrség a Székely Támadt-vár Bánffy-bástyája mellett fekvő telken. A Hargita megyei műemlékvédelmi főreferens, Mihály Zita emellett terepszemlét is tartott a vár körül, felmérve az ott tapasztalható műemlékvédelmi problémákat. A rendőrség munkatársai méréseket végeztek, és az elmúlt napokban elhíresült kazamatajárat nyílását fényképezték, amelyben – a várvédők panaszai szerint – mangalicákat tartott a vár alatti területet használó gazda.

A terepszemle végén a megyei műemlékvédelmi főreferens elmondta, számos probléma van még a vár körül, de ő csak javaslatot tehet a megoldásokra. Az említett kazamatajárat esetében probléma az is, hogy nem volt dokumentálva eredeti állapotában. Mint az kiderült, teljes a zűrzavar az esetleges műemlékvédelmi intézkedések esetében, mert a műemlékvédelmi minisztérium által jóváhagyott várrestaurálási terveket a megyei főreferenssel senki nem ismertette, a korábbi várkonferenciákra sem kapott meghívást, így előfordulhat, hogy a vár sorsáért aggódó civilek és a helyi múzeum vezetője által tett feljelentés nyomán olyan megoldási javaslatokat tesz, amelyek ellentmondanak az ő felettes intézménye, vagyis a szakminisztérium által jóváhagyott terveknek. Nehezményezte ugyanakkor, hogy a város évek óta még a legszükségesebb sürgősségi beavatkozásokat sem végezte el a várfalak esetében.

„Hát mit vájtam én itt?”

Az elhíresült kazamatajáratban talán évszázadok óta nem jártak annyian, mint az elmúlt napokban. Ambrus Ernő, a telket használó gazda állítja, nem tartott ott disznókat, egy-két kerti szerszámot tárolt benne, ajtót is ezért szerelt a nyílásra. A keskeny, mindössze néhány méter hosszú járatot sem bővítette, nézzük csak meg – invitált be abba az apró alagútba, amelyre most mindenki kíváncsi. „Hát mit vájtam én itt?” – mutatja a teljesen szabálytalan belső teret, amelyben még felegyenesedni sem lehet teljesen. A nyílást sem magasította, csak keskenyítette, de ő is erősítette meg, hogy ne omoljon be, ugyanis a köveket tartó gerendaszerűség elkorhadt, és miután az omladozó várfal miatt le kellett bontani, a fa helyére egy alumíniumlemezt tett – magyarázta a gazda, várva, hogy a rendőrség után az udvarhelyi ügyészség munkatársai is meglátogatják hamarosan.

A hetvenes évek óta – mióta ő ebbe az utcába költözött – senki semmit nem tett a várfalak megőrzése érdekében, mondta, miközben a telek végében magasodó csonka kőfalat néztük, amelyből tonnányi omlott már az udvarba az elmúlt évtizedekben. Szétnyomták a fák gyökerei, de ki nem szedtek egyet sem, magyarázta. Ő próbálta megakadályozni az újabb omlást, erre bűnbakot csináltak belőle, pedig ő is a várért van – mondta, azt fejtegetve, hogy a városnak fel kellene vásárolnia a romos házakat a vár tövében, hogy azokat elbontva körbejárható legyen a műemlék, amit ő is szívesen körbesétálna unokájával.

Katasztrófaturizmus: „várlyuk” vissza!

A város központi idegenforgalmi látványosságának környéke azonban egyelőre legfeljebb a katasztrófaturistákra építhet, derül ki, miközben Ambrus Ernő idegenvezetőként mutatta az utat több Kornis Ferenc utcai portára, ahová a várfalak beomlottak az elmúlt évtizedben. Öccse házát is tönkretették a lezúduló kövek, le is kellett bontani, de egy lej kártérítést nem kapott azóta. Szerencsére nem voltak otthon, különben a kövek „úgy megnyomták volna, mint a pócegeret”.
Fásszínekre és két házra is ráomlott a várfal, jelentették is a hivatalban, de nem történt semmi az évek során. „Az maholnap megomlik, agyonüti, mert ott aluszik a másik” – mutatott az utca egyik romos házára alkalmi idegenvezetőnk. „Nem hagyták, hogy megjavítsanak semmit, azért néz így ki minden ház itt. Akkor miért nem veszik meg? De ezzel senki nem foglalkozik, az én lyukammal foglalkoznak” – mondta Ambrus Ernő, utóbbi kijelentésen már együtt kacagnak egy közeli ház lakóival.

A jókedv és az aggódás azonban itt kéz a kézben jár, ugyanis miközben azon nevetnek, hogy mindig jobb a máséban kotorászni, fél méterre állnak azoktól a húsz-harminc kilós tartókődaraboktól, amelyek nemrég zuhantak udvarukra a vár faláról, és amelyeket csak az épp ott hagyott munkagép állított meg.

Mindenki vár, csak a vár nem

A várfalak karbantartása, sürgősségi beavatkozásai esetében semmilyen előrelépés nem történt az elmúlt években. Ennek oka egy olyan tényező, amely gyakran valós probléma, ugyanakkor bármilyen helyzetben előhúzható a kalapból: nem volt rá pénz. Az elmúlt évek alatt valóban több alkalommal is iktattak panaszokat a székelyudvarhelyi városházán a várfalak omlásával, illetve az ezek által okozott károkkal kapcsolatban – tudtuk meg Farkas Domokos főépítésztől, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal urbanisztikai osztályának vezetőjétől.

A várfalak felújításához azonban százmilliók kellenek, központilag jóváhagyott tervek és szakminisztériumi engedély. Néhány éve még egyikkel sem rendelkezett a városháza, majd elkészült a terv, de pénz a munkálatokra egyelőre nincs – mondta el a főépítész. Az úgynevezett sürgősségi beavatkozások, életveszélyt elhárító várfal-karbantartások esetében azonban nincs szükség központi jóváhagyásra, csupán egy helyi építési engedélyre, de a munkálatokat csak régészek és műemlékvédelmi szakemberek felügyelete mellett lehet elvégezni, és az ilyen beavatkozások is nagyon költségesek, azért nem tudták megoldani korábban az omladozó várfalak problémáját – közölte Farkas Domokos.

A várfalak mára gyakorlatilag mindenütt omladoznak, a Tó utcából három háztulajdonostól is kapott már panaszt a városháza, a Kornis Ferenc utcából ennél is többet, és több alkalommal is.