Legyen mindennap virág a vázában!

Minden településen egyházi szertartással kezdődött az ünneplés, majd a szervezők és a polgármesterek szóltak az ünnepeltekhez. Műsorral készültek az idősklubok tagjai, az iskolások, avagy fiatalok, majd a szervezők által megjelenített 50. házassági évforduló című komédiát tekinthették meg. Blénessy Éva a Sunshine Egyesülettől kiselőadás tartott a színpompás időskor megéléséről. Kérte, hogy tegyenek mindennap egy csokor virágot a vázába; akinek van még párja, ne felejtse el az esti puszit; örüljenek jelenlegi helyzetüknek; ne sirassák a múltat, ne féljenek a jövőtől.

A program végén minden szépkorú képeslapot kapott, melyen az Életem ott van Isten tenyerén című verset olvashatják. Nem maradt el a szál virág sem, és koccintás után „a finomságoktól roskadozó asztalok is felszusszantak”. A programokat a Hargita megyei önkormányzat, a Richter Gedeon és a helyi önkormányzatok támogatták.

Színe és fonákja

Zetelakán és Oroszhegyen Sajgó Balázs, a Gyulafehérvári Caritas lelki igazgatója az életet az anya által készített varrottashoz hasonlította, amit a szoknyája mellett a gyerek csak alulról lát, és nem érti, „mi ez a fonákság”. Kérésére az anya megmutatja, hogy milyen szép fentről. Kiemelte, hogy ha néha lentről nehéznek és érthetetlennek is tűnik életünk, visszatekintve sok mindenre magyarázatot kapunk, vagy az imádkozás során Isten lehajol, és megmutatja az utat.

Felsőboldogfalván, ahova a község majd’ minden településéről érkeztek ünnepeltek, Moldovan Radu református lelkész tartott áhítatot. Az előadásokat nótázás követte: teljes felszereléssel készülve zenéltek, énekeltek – rendes zenekarrá álltak össze.

Farkaslakán a Laczkó Vilmos plébános által bemutatott szentmise után a kultúrotthonban terített asztal és a polgármesteri hivatal által biztosított pityókás tokány várta az ünnepelteket. A műsort egy csokor vicc, köszöntés és közös étkezés zárta.

Oroszhegyen a templomi ünnepséget az időscsoport vidám zenés produkciója követte, amit ők maguk írtak a szerelemről, elmúlásról, italozásról, ismert népdalokkal kiegészítve. Nagyon sokat kacagott mindenki.

Máréfalván a misét Simó Gáspár, a Segítő Mária Gimnázium lelki vezetője tartotta. Interaktívan mutatta be az időseknek, hogy ők valóban győztesek: körbe is vitte a nagytükröt, hogy mindenki nézhessen bele, lássák a győztest. A kultúrházban Török Emőke szociális munkás tolmácsolta azokat a gondolatokat, amelyeket Böjte Csaba ferences szerzetes írt a máréfalvi időseknek.

Az idő múlása

A helyi, több mint hat éve működő időscsoport tagjai között kilencven felettiek is szerepelnek. Sándor István azt kívánta a közönségnek: tudjanak és akarjanak kilencvenen túl még színpadra állni; havonta kétszer járjanak idősek csoportjába, ahol témákat dolgoznak fel, fejlődnek, énekelnek, ünnepelnek és közös terveket szőnek.

Kifelé menet, az előtérben a részvevők megtekinthették az időscsoport régi tagjainak az idő múlásáról szóló képkiállítását. Mindenki egy kis portfóliót készített élete nagyobb eseményeiről: születési idő, hely, gyerekkor, házasság; egy táblázat a leszármazottak számáról, hány gyereknek adtak életet, és hány unokájuk, dédunokájuk van. Nagyon tetszett a látogatóknak az időrendi kiállítás, hisz egy-két fényképen felfedezték saját magukat, ami hosszú beszélgetéseket indított el.