Kupa korpa, kupa tej, nincsen korpa, nincsen tej

Szeptember 8-án reggel legtöbben lóvontatta szekerekkel indultak Gagy-, illetve Nyikó mentéről Keresztúrra, a Sóskút felé vezető út melletti barompiacra. Olyan is volt, aki Szászrégenből, Héjjasfalváról vagy távolabbi román vidékről hozott igás lovat, mert ott még nagyobb szárazság volt, és előreláthatóan ott még nehezebb lesz kitelelni a tizenéves állatokat. A befogott lovakon kívül az eladásra szántakat a szekér után, a kiscsikókat pedig az anyjuk mellé kötötték, a borjak nagy részét pedig autóval szállították a vásárra.

A piac reggel 8 körül indult, a Nagy-Küküllő hídja után helyi rendőrök ellenőrizték az eladásra szánt állatokat, ugyanis fülszám és megfelelő papírok nélkül senki nem árusíthat barmot. A lovakat nyaktájékon, a bőrük alá helyezett azonosító segítségével ellenőrzik. Ostorok, hámok, lovasszerszámok, valamint mezőgazdasági gépekhez járó tartozékok látványa várta a sóskúti útról letérőt. A jobb oldali épületben inni- vagy ennivalót is vehettek a szomjazó gazdák, bámészkodók és kupecek. Az tarka ruhás asszonyok ágyneművel jártak körbe, a gyermekek kisállatokat simogattak.

Néhány borjú és pár tehén kivételével a barompiacon rengeteg eladó ló volt, a féléves csikótól kezdődően a tízéves igavonókig igencsak nagy volt a kínálat. Jó szokás szerint a piacon körbejártak a gazdák, kisebb csoportokba tömörülve folytattak eszmecserét. Abban mindannyian egyetértettek, hogy csakis azt tartják komoly szándékú érdeklődőnek, aki határozottan egy összeget ígér az eladó állatért. Hegyi Domokos székelykeresztúri gazda 3200 lejt kér egy fekete lóért, de lehet alkudni belőle, mint minden vásáron. „Azért ilyen olcsó, mert egyik szemét elveszítette, tíz évet dolgoztam vele, igen erős állat, a másik kettő összesen 10 ezerbe kerül, azokat párban érdemes megvenni, azok valamivel fiatalabbak” – magyarázta Hegyi.

A szomszédos gazdánál, Simó Sándornál 2500 lejért félesztendős csikó volt eladó, a kétévesekért pedig már 5000-et kért. Hegyi szerint az igáslovak ára a tavalyhoz képest 20–30 százalékkal csökkent, mivel ezen a télen sokkal nehezebb lesz őket kitelelni.

Dél körül a nappal együtt a hangulat is emelkedett a barompiacon, csattantak a tenyerek, köttettek a vásárok, olyan is volt, aki rögtönzött bemutatót tartott a lovával: egy vaskos rönköt húzatva mutatta be, hogy mennyire erős az állat.

Farkas József tehéntartó gazda két marhát hozott a vásárra, ugyanis elmondása szerint az otthoni állomány túl nagy. „Otthon rengeteg juhom van, két lovam, meg tíz tehenem, nem tudom, hogyan telelem ki őket, hiszen legalább tíz mázsa takarmány kell egy tehénnek a télre. Idén kevés a széna, és mivel én nem foglalkozom gabonatermesztéssel, az abrakot is meg kell vennem, aminek az idén háromszoros ára van. Tavaly 50 baniba vettem a kukoricát, az idén már 1 lej 50 bani” – panaszolta Farkas. Ahhoz, hogy a tehén tejet adjon, abrakot is kell adni, vagyis a széna mellett időnként gabona is kell neki, ami az idén semmiféleképpen nem térül meg. Ahogy a régi szólás mondja: kupa korpa, kupa tej, nincsen korpa, nincsen tej.