Kobra békenagykövet lehet

„Amíg a mi fekvőkerékpáros világjárónk, Szabó Zoltán épp Kínában karikázik, addig egy ötvenéves, magyar származású osztrák üzletember tizenötödik béketúráján ért hozzánk. A magyarság békeüzenetét tolmácsolja a nagyvilágban az immár tíz éve egy eszméért tekerő Zelei József, becenevén Dody” – írtuk alig másfél éve. Nem véletlen tehát, hogy eszünkbe jutott a székelység békés képviselőjének, Kobrának is békenagyköveti kitüntetést szerezni.

Csak akkor mondtuk meg Kobrának, miben sántikálunk, amikor többszöri megkeresésünkre az Egyetemes Béke Szövetségének (Universal Peace Federation, UPF) bukaresti fiókja is komolyan vette jelölésünket. A székelyudvarhelyi biciklis világjáró az utóbbi fél évben kapott kitüntetéseinek és népszerűségének fényében vonakodva fogadta a jelölést, mert nem tartotta magát és eredményeit érdemesnek erre a rangos elismerésre. Végül sikerült meggyőznünk, így múlt héten – két nappal azelőtt, hogy elindult legújabb túrájára, a Tien San-hegységig tartó bringaútra és az egyik hétezres csúcs megmászására –, ellátogatott velünk Bukarestbe, a békeszövetség romániai kirendeltségére, az illetékesek által megszervezett interjúra. Útban a főváros felé beszélgettünk is az utazóval.

A legelső dolog, ami feltűnt, hogy nem a békenagyköveti cím előnyei foglalkoztatták. Elismeréseiről úgy nyilatkozott, hogy az Udvarhely legnépszerűbb sportolója cím sem jelentene neki sokat, ha nem a vele járó felelősséget tekintené fontosnak. Elmondta, ő egyszerű ember, nem vállalhatja az ilyen címmel járó szervezést és adminisztrációs munkát. Egy-egy túrája megszervezése megterhelőbb számára, mint a napi tekerés, és szívesebben beszélget egy muzulmán nomáddal – mindamellett, hogy nehezen értik meg egymást –, mint hogy egy irodában tevékenykedjen. Végül azért fogadta el jelölésünket, mert elmondtuk, semmi egyebet nem kell vállalnia, mint amit megtett már földkörüli fekvőbringás útja során is, vagyis hogy az utazásain megismert embereknek hírünket vigye. A góbéságát hirdető Kobrát az az érv győzte meg, hogy az első székely békenagykövet lehet.

Amikor elfogadta a jelölést, a maga egyszerű szavaival elmondta, mit gondol a békéről: „ez nem egy elméleti dolog, ami ölbe tett karokkal fog minket megtalálni. Tetteinkkel harcolunk érte, mint ahogy szabadságunkért és méltóságunkért. Fennmaradásunkért. A világon minden egyes fajnak megvan a helye. Egynek-egynek az eltűnését kiheveri a világ, de észre kell venni, hogy akár egynek a hiánya is egy külön szín eltűnését jelenti az emberiség szövetéből. Ezt nem szabad hagynunk! Én tekerek, ti szerveztek, mások pedig nevelnek. Mindenki a maga módján részt vesz a béke forradalmában. Ha belátjuk, hogy egyformán fontos, amit egyenként teszünk érte, akkor bizonyosak lehetünk, hogy bármit teszünk valamiért, nem valami más ellen tesszük” – gondolkodott hangosan.

A jelölés és az interjú immár kipipálva. A későbbiekben a székelyudvarhelyi világjárót a békeszövetség meghívja egy nemzetközi konferenciára, ott adhatják át neki a rangos kitüntetést. Amíg ez megvalósul, Kobra Ázsiában karikázva, a székelységet „reklámozva” bizonyítja alkalmasságát.