Keresztúr vidéki hétköznapok – képeken

A felvételeket Balázs Ödön fotográfus, a táborok szakmai irányítója válogatta. Amikor arról esett szó, hogy ez a vidék miben különbözik más községektől, úgy vélekedett: a táj más, de az életmód nem sok mindenben tér el a négy községben.

A táborokban összesen 15 meghívott fotográfus vett részt, így ahány ember, annyi élmény, illetve annyiféle képi megjelenítésre lehetett számítani. A táborokban részt vett: Antal Levente (Sepsiszentgyörgy), Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Bartók Izabella (Sepsiszentgyörgy), Borbáth Áron (Csíkszereda), Deme Tamás (Kézdivásárhely), Erős Zoltán (Gyergyószárhegy), Fekete Réka (Szudv), Hlavathy Károly, Kelemen Lajos (Sepsiszentgyörgy), Kerekes István (Kazincbarcika – Magyarország), Kibédi Sándor (Szudv), Kozma Erzsébet (Zetelaka), Tordai Ede (Marosvásárhely), Vass Lehel (Szudv) és Vinczefi László (Sepsiszentgyörgy). Csaknem kivétel nélkül székelyföldiek, a fotótáboros felvételeikkel számos díjat szereztek és szerepelnek a nemzeti, nemzetközi mezőnyben is az elmúlt években.

Siménfalva községben 2011 májusában és szeptemberében, Galambfalva községben 2011 októberében, Románandrásfalván múlt év májusában, Újszékely község három falujában 2012 októberében táboroztak. Összesen 25 települést jártak be a községekben: Alsóboldogfalva, Bencéd, Csehétfalva, Hidegkút, Kisgalambfalva, Kiskadács, Kiskede, Kissolymos, Kobátfalva, Nagygalambfalva, Nagykadács, Nagykede, Nagymedesér, Nagysolymos, Románandrásfalva, Rugonfalva, Siménfalva, Solymosi láz, Székelyszenterzsébet, Székelyszentmihály, Székelyszentmiklós, Tarcsafalva, Tordátfalva, Újlak és Újszékely.

A fontosabb műfajok a kiállítás válogatott anyagából sem hiányozhatnak. Például a portrék, meg kettősportrék, lakásbelsők többnyire idős emberekkel, riportképek, falu- és utcaképek, munkaalkalmak, életképek, tájképek.

Megkopott ablaktáblák, tornácra felfűzött kukoricacsövek, kikericses gyümölcsös, patyolattiszta lakatlan szobák, régi fényképek, repedezett vakolatú házak és megkopott munkaeszközök, vonuló juhsereg, átalvetős asszony és ráncos kezek látványa csupán néhány kiragadott példa ennek a kiállításnak a hangulatából. A felvételek örökül hagyják a következő nemzedékeknek, hogyan éltek ezekben a falvakban az emberek, milyenek az utcák, házak, mit terem a kert, a mező. Ám éppen ennyire fontos az is, hogy mitől derűsek a délutánok, milyenek az ünnepek, vagyis belelátunk az ott élők mindennapjaiba is. És dokumentarizmus ide vagy oda, az emberi oldal sosem hiányozhat egy ilyen kiállítás képkockáiból.