Képektől a lélekig

Szavak helyett szóképek és színek segítségével leírt világba hív minden érdeklődőt csütörtökig a Szent Ferenc Egyesület a Sérült Gyerekekért: egy II. Rákóczi Ferenc utcai háromszobás tömbházlakásból kialakított, igényesen és célirányosan berendezett nappali foglalkoztató központjuk életébe engednek betekintést naponta 10 és 12 óra között. A fejlesztő otthon öt alkalmazottja minket is beavatott mindennapi tevékenységükbe, és rávilágítottak számos olyan tényezőre, amely meghatározza a speciális foglalkoztatást igénylő gyerekek képességeinek kibontakozását.

Rejtett világ

Első látásra játszóháznak vagy kisebb napközi otthonnak is tűnhetne az a lakás, ahol a mindennapi tevékenység folyik: a falakon rengeteg igényes kézimunka, számos fénykép mosolygó gyerekekről szülinapi tortával vagy csoportos foglalkozások közben, illetve képkártyák, amelyek segítik az ifjú tanoncok kommunikációját. Ugyanolyan vidám hangok szűrődnek ki a közösségi szobából, mint egy napközis csoportból vagy osztályteremből, a játékok, használati tárgyak is úgy sorakoznak a polcokon, mint bármely rendezett gyerekszobában, s nem hiányzik a kis városi makettet idéző, házikókat és utcácskákat ábrázoló szőnyeg sem. Az egyesület elnöke, Nagy Sándor Lajos, valamint felesége, Katalin fogad, és lelkesen vezetnek körbe, a lakás szinte minden szegletében rámutatva valami újszerűre, szokatlanra, amit egy átlagos lakásban biztosan nem találunk meg.

Minden gyerek fejlődőképes

A 2010-ben létrehozott otthon jelenleg tizenkét, négy és kilenc év közötti sérült gyereket foglalkoztat: többen közülük halmozottan sérültek, és mindannyian személyre szabott fejlesztést igényelnek – fejtette ki Sándor, hozzáfűzve, a gyerekek képességeit rendszeresen felmérik, ezáltal számszerűsíthető fejlődésük különböző területeken, továbbá meghatározható, miből milyen mértékű felzárkóztatást igényelnek. Képességeik igencsak eltérők, és mindenkinek más jelent sikerélményt: több olyan gyerek van, aki nem szobatisztaként érkezett hozzájuk, ám hosszabb-rövidebb idő alatt sikerült vécére szoktatni. Másoknak a beszéd vagy a színek felismerése, netán a kontrollált, önálló testmozgás okoz nehézséget, ám az egyesület vezetőinek tapasztalatai azt mutatják, minden gyerek fejlődőképes: kevésbé sérült tanítványaik között például volt már, aki hagyományos iskolába iratkozhatott be, és meg is állta ott a helyét.

Fontos a jutalmazás

A megfelelő kezelés, foglalkozás meghatározásához elengedhetetlen a pontos szintfelmérés, a szeretet, de az állhatatosság is, magyarázza Nagy Katalin: meglátásai szerint a gyerekeknek kedvelniük és tisztelniük kell tanítóikat, csak így hallgatnak rájuk. Véleményét Ferencz Krisztina, az egyesület gyógypedagógusa is osztja, hozzátéve, a gyerektől el is kell várni, hogy megtegye azt, amire képes: sok szülő például nem méri fel, hogy gyereke önállóan át tud öltözni vagy vécézni, ezért igyekszik mindent megtenni helyette, így a kicsi sem erőlteti meg magát. A központban azonban rövid időn belül kiderül, hogy többre képes annál, mint amit a szülő mellett megtesz, a sikeresen megoldott feladatok után fontos mindig megdicsérni, s valamilyen módon megjutalmazni a kicsiket – fejtette ki. Nagy Sándor hozzátette, sok szülő nem is tudja, hogyan kellene viselkednie sérült gyerekével: otthon nem úgy foglalkoznak velük, mint ahogy azt a központban megszokták, vagy nem úgy kommunikálnak, ahogyan a szakemberek ajánlják.

Beszéd képekkel

Sok múlik ugyanis az önkifejezésen, egymás megértésén: nemcsak autista gyerekekkel, hanem minden foglalkoztatottjukkal közös kódrendszerük a PECS – képcserés kommunikációs rendszer –, amelyet a TEACCH programmal sikeresen kombinálnak. A módszer lényege, hogy a különféle tevékenységeket jelölő kártyákat időrendi sorrendben elhelyezik a napirendi táblán – minden gyereknek külön színe van, saját kártyáikat az eltérő szegélyszínekről ismerik fel –, így mindenki tudja, mely program következik (átöltözés, játék, kézmosás, reggeli, csoportos és egyéni foglalkozások, ebéd).

A fogmosást, a terítést, az egyes élelmiszereket, az evőeszközök helyét a szekrényben és az alátéten külön jelölik, akárcsak azt, hogy átöltözéskor miként kell helyes testtartással ülni: talpuk helyét a padlóra ragasztott kis lábnyomok mutatják. Ha egy program lejár, az azt jelző kártya a tábla alján elhelyezett kis kosárba kerül, ha egy tevékenységet egy nap többször kell elvégezni, több azonos kártyát kell a táblára tenni, a megfelelő sorrendben. A képcserés kommunikációs készség természetesen fejleszthető: egy idő után nem csupán mindennapi tevékenységeikre, kedvenc játékaikra, csemegéikre, szükségleteikre – vécézés, ebéd közben hiányzó evőeszköz, kenyér, ivóvíz kérése – tudnak utalni, hanem fokozatosan bővített mondatok kirakására is képesekké válnak, egészen komplex üzeneteket közvetítve.

Magas szintű kezelés

A számos egyéni fejlesztés között a logopédiai képzés is helyet kap – egy-egy gyerek személyre szabott oktatására naponta körülbelül huszonöt-harminc perc jut. A központ egyik legkülönlegesebb eszköze a mikroerek vérkeringését javító, ezáltal számos szervi, agyi és izomproblémát mérséklő Bemer-terápiás készülék – ez akár pici kortól is használható, nem ismert káros hatása, és bármilyen más kezeléssel kombinálható. A terápiás kezelés naponta mindössze tíz-húsz percig tart, ennek során hangjelekkel érik el a vérellátás javítását – tudtuk meg. A készülék használata más központok lakóinak, esetleg másféle problémákkal küzdőknek is elérhetővé válhat: a Szent Ferenc Egyesület várhatóan már ebben az évben elkezdi új központja felépítését a Csereháton, amelyet jóval nagyobb kapacitásúnak terveznek – oda „költözve” mind a gyerekek létszámát, mind a dolgozók körét bővíteni tudják.

A szülőnek is együtt kell működnie

A központban nagy figyelmet szentelnek annak is, hogy a gyerekek megtanuljanak kapcsolatot létesíteni társaikkal vagy a külvilággal: az önálló átöltözés utáni első program mindig egymás köszöntése. Az eredmény szemmel látható: nem riasztják el őket az idegenek, a látogatóknak többen előre köszönnek, de van, aki megszagolja az idegeneket, ily módon teremtve kapcsolatot velük. A szakemberek munkáját azonban odahaza, délután két órától a szülőnek kellene folytatnia: hozzá kellene szoktatnia gyerekét az utca képeihez, zajaihoz, a járókelőkhöz, valamint ahhoz, hogy türelmes legyen a boltban sorban állva. Van azonban olyan szülő, aki szégyelli azt, hogy gyereke sérült, ezért nem igazán viszi ki az utcára – osztották meg tapasztalataikat az egyesület dolgozói. Mint elmondták: a helyes eljárás a sérült gyerekek esetében az, ha szégyenkezés, illetve a sajnálat helyett szeretettel fordulnak feléjük.

Sok múlik a szülőn: számos esetben a gyerek betegségének megállapítása után hosszabb időnek kell eltelnie, amíg szembe is néznek a nehézséggel. Van, aki hagyományos óvodába, iskolába íratja sérült gyerekét, remélve, hogy majd rendbe jön, ám maximális fejlődése érdekében ajánlott minél gyorsabban szakemberhez fordulni, hogy a számára megfelelő módon foglalkozzon vele – mondta el Nagy Sándor. Hozzátette, annak idején saját autista kisfiuk kezelésére évekig keresték a megfelelő közeget, de nem találtak semmilyen hatékony megoldást – ez adta az ötletet, hogy saját központot hozzanak létre, ahol az udvarhelyszéki gyerekeket nekik megfelelő módon fejlesztik.