Kávészenvedélyből forráselemzés

Harmincéves ausztriai tartózkodás után, nyugdíjba vonulását követően költözött haza Simon János, magával hozva kedvenc kávéját is a kávékultúrájáról híres országból. Az itthoni vezetékes vízből főzött kedvenc feketéjének íze azonban megváltozott, nem a megszokott aromákat érezte. Mivel a kávé ugyanaz, csakis a víz lehet az ízváltás oka, így aztán arra gondolva, hogy a klórozás miatt nem megfelelő a vezetékes víz, a környékbeli édesvízi források vizeit kezdte el próbálgatni. 

Hamar rá is talált a megfelelőre, a Csíkszereda felé vezető út mellett, a Cekend oldalában lévő út menti pihenőhely forrásának vizéből főzött kávé már első alkalommal meghozta a várt eredményt: ismét a régi ízeket érezte kedvenc kávéjában. A feketeleves azonban csak ezután következett, ugyanis időnként a közforrás vizéből készült kávé is ízt váltott, ráadásul néha még a víz is büdös volt. Simon János ekkor fogott gyanút, hogy talán nem is iható a víz. „Amint forrásvizet kezdtem el használni, mindjárt megvolt a kávéíz, de a fene se gondolta, hogy ha jó az íz, attól még lehet fertőzött a víz” – mondta. Amikor megérezte a vízen a rossz szagot, elhatározta: bevizsgáltatja a forrásból vett mintát. Több száz lejbe kerül a laborvizsgálat, amely az esetleges szennyezés mellett a víz összetételéről is részletes eredményeket ad, ez derített fényt arra, hogy az átutazók, turisták által is gyakran használt út menti forrás vize nem iható. 

Forrásvizek laborban

Azt ő sem tudja pontosan, hogy milyen jellegű a szennyezés, milyen mérési érték hozott rossz eredményt, csak azt, amit a laboratóriumban mondtak, miszerint a víz nem iható, magyarázta Simon János. Nem akar senkinek rosszat, hangsúlyozta, csak figyelmeztetni az embereket és az érintett intézményeket, a forrásnál ugyanis nincs kifüggesztve semmilyen figyelmeztetés. Gyakran a turisták is megállnak ott, hogy szomjukat oltsák, legutóbb épp egy német családot figyelmeztetett, hogy nem tanácsos inni a vízből.

Simon a Csíkszereda előtt, a Lina-kanyarban lévő forrás vizét is bevizsgáltatta, és az eredmények szerint az sem iható. Végül a már említett, Cekend-tető oldalában található forrásnál lejjebb, mintegy kétszáz méter mélyen az erdőben, illetve a patak völgyében talált tiszta és nagyon finom vizű forrásokat, amelyeket szintén bevizsgáltatott, és azok kifogástalanoknak bizonyultak, így azóta azok vizét használja kedvenc kávéjához.

A közbirtokosság kivár

Dávid Lajos máréfalvi polgármesternél érdeklődve megtudtuk, hogy a pihenőhely, illetve a forrás ügyében csak annyiban illetékes a helyi önkormányzat, hogy a források a település közigazgatási területén találhatók, de a helyi közbirtokosság hozta létre és újíttatta fel azokat, így ők az illetékesek a kérdésben.

A közbirtokosság elnöke, Papp Zsolt megerősítette: ők is rendszeresen bevizsgáltatják a forrás vizét, idén már háromszor is megtették, és az utolsó két laborvizsgálat valóban nem hozott jó eredményt. Szerinte azonban a laboratóriumban nem azt állítják, hogy a víz ihatatlan, csak arra szólították fel őket, hogy tisztítsák ki és klórozzák a forrást, ezt pedig két alkalommal meg is tették. Azért nem is függesztettek ki a vízminőségre figyelmeztető táblát. Szárazabb időre várva jövő hétre időzítették a következő laborvizsgálatot, és annak eredménye alapján döntenek majd a teendőkről, esetleg figyelmeztető tábla kihelyezéséről vagy a laboreredmények kifüggesztéséről. A közbirtokossági elnök szerint egyébként a környéken további források vizével is baj van.

Veszélyes játék

De nem csak a közforrások vizével van baj, az ivóvízvezeték-rendszer létezését is letagadják egyes vidéki önkormányzatoknál, hogy elkerüljék a víz rendszeres laborvizsgálatának költségét, illetve a felelősségre vonást a bevizsgálás elmulasztása miatt, tudtuk meg Tar Gyöngyitől, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetőjétől. Ha ugyanis egy vízforrást egynél több háztartás használ, kötelezően be kell vizsgáltatni a vizét. Az előírások szerint a laborvizsgálatok gyakoriságát a vizet használók száma határozza meg, azaz van, ahol félévente, máshol akár hetente többször is ellenőrizni kell a víz minőségét. Ivóvízhálózat és közkutak esetében az önkormányzat köteles gondoskodni a rendszeres ellenőrzésről, egyéb esetekben a terület tulajdonosa, illetve a forrás vagy az ivóvízrendszer működtetője. „A megyei közegészségügyi igazgatóság ezeket az ellenőrzéseket vizsgálja felül, illetve megköveteli ezek elvégzését, vagy pénzbírságot ró ki mulasztás esetén” – egyértelműsítette Tar Gyöngyi.

Veszélyes játék kibújni a kötelezettség alól, mert baj esetén őket terheli a felelősség, tette hozzá az igazgató, példaként olyan eseteket említve, amikor beledöglik egy állat a forrásba vagy belefolyik valamilyen vegyszer.

Az ihatatlanság határán

„A természetes forrásokból mindenki saját felelősségére igyon, ha viszont laboreredmény igazolja, hogy gond van a vízzel, a terület tulajdonosának vagy a közigazgatásilag illetékes önkormányzatnak kötelezően ki kellene függesztenie egy erről tájékoztató táblát” – mondta Tar Gyöngyi. Az említett, Lina-kanyarban lévő forrás vize sem iható, mert a magasabban fekvő hétvégi házakból szabadeséssel folyik bele a forrás vízgyűjtő medencéjébe a szennyvíz, tehát biológiailag fertőzött, de ásványianyag-tartalom szempontjából sem megfelelő.

A források mellé időnként kiteszik a figyelmeztető táblát, de ezeket ismeretlenek rendszeresen eltávolítják. Előfordul viszont olyan is, hogy az illetékesek ki sem teszik, számonkérés esetén viszont arra hivatkoznak, hogy a tábla eltűnt. A megyei közegészségügy vezetője mindenesetre óvatosságra int a forrásvizekkel kapcsolatban: a jó ivóvíznek nem csak az az ismérve, hogy hűs, átlátszó és látszólag tiszta.