Hét éve bizonyítja, hajlék nélkül is túlél

A szeptember végi hidegben mindössze egy papucs van a lábán Győrffy Margitnak érkezésünkkor, a hajléktalanként élő idős nő február tizennegyedikén lesz hetvenhárom éves. Udvarhelyen született, a középiskolát az akkori Dr. Petru Groza Líceumban végezte, majd rögtön munkába állt a szövetkezet pénztárában – meséli. Később évekig gépírónőként dolgozott, Csíkszeredában és Bukarestben is lakott. Állítása szerint öt nyelven is beszél, de egy idő után még így sem kapott munkát, elfogytak a megtakarításai, és az utcára került – vázolta dióhéjban élettörténetét. Régen házas volt, de erőszakos viselkedése miatt elhagyta férjét. Gyermekük nem született. Családjával, rokonaival nem tartja a kapcsolatot, nem tud róluk semmit, az emberekkel szokott beszélgetni, akik felkeresik.

Az idős nő nagyon szereti rendezgetni a környezetét, megmutatta kis kuckója körül kialakított ágyásait is: szerény körülményei ellenére paszulyt és virágokat ültetett ezekbe. Napi programja nem túl bonyolult, reggel felkel, kávét főz, vizet hord, majd ételt készít – ottjártunkkor épp túrós puliszkát –, majd kapál, ültet, sepreget. Közben szívesen mesél, de bizonyos kérdésekre zavaros válaszokat ad.

Elmondja, hogy az emberek adományából él és „orvosi gyógyfüveket” gyűjt, majd eladja a városban. Hallani sem akar arról, hogy segítséggel személyi igazolványhoz jusson, amit állítása szerint évekkel ezelőtt elloptak tőle. Így, bár jogosult lenne nyugdíjra, nem tudja azt felvenni. Állítása szerint földje is van, de a teleket székelyudvarhelyi lépcsőházakban töltötte, nem hajlandó a hajléktalanszállóra költözni. A kuckót, amiben meghúzza magát, egy ismerősétől kapta, hogy ne kelljen a fűben aludnia. Érdeklődésünkre azt mondja, nincs szüksége semmire.

Az öregasszony nem hajlandó személyi igazolványt igényelni. Egy, a szomszéd tanyán dolgozó férfi, aki mindennap látja, elmondta, több alkalommal akart segíteni abban, hogy legyen igazolványa, de nem engedi. Néha egyedül kiabál, mondja a férfi, aki nem tudja, hogy a terület, ahol az idős nő él, valóban az övé-e vagy sem. Elmesélte viszont, hogy az asszony hosszan kitakarította az út menti sáncot, tesz-vesz egész nap. Nem tudja, miként segíthetne: pénzt is adott volna Margitnak, sőt autóján el is vitte volna, hogy az idős nő személyit csináltathasson magának, de ő nem hajlandó erre.

„Györffy Margitot többször meglátogattuk korábban is. Voltunk a hajléktalanszálló szociális munkásaival, a helyi rendőrséggel, de sehogy sem tudtunk szót érteni vele” – mondta lapunknak Fülpesi Gyula, a székelyudvarhelyi városháza szociális osztályának vezetője, hozzáfűzve, az idős nő elküldte a városháza alkalmazottait, hogy ne zavarják. Agresszívan, fenyegetően lépett fel – fogalmazott Fülpesi. A városháza szociális osztályán úgy tudják, hogy korábban Udvarhelyen gondozott egy idős nőt, nála lakott, onnan költözött falura, talán Bikafalvára, ahol élettársi viszonyban élt. Amikor élettársa elhunyt, az örökösök az utcára tették. Azt is tudják, hogy Aradon is élt, ahol pszichiátriai kezelés alatt állt. „Hogy beszámítható-e, nem a mi tisztünk eldönteni. Sajnos itt kimerülnek a lehetőségeink, semmire sem kényszeríthetjük” – tájékoztatott Fülpesi.

„Erőszakkal nem vihetünk be senkit a szállóra, magától pedig nem akart bejönni. Próbáltuk meggyőzni, elmondtuk, hogy itt tisztálkodásra is van lehetősége, de nem fogadta el” – tudtuk meg Farkas Rékától, az udvarhelyi menhelyt működtető Albert Schweitzer Alapítvány munkatársától. Az alapítványnál is úgy tudják, jogosult a nyugdíjra, ám ezt iratok nélkül nem kaphatja meg. A helyi rendőrség munkatársai több alkalommal is a szállóra vitték idén, hogy legalább addig maradjon ott, amíg személyi igazolványt készítenek neki, de nem tudták ott tartani.

Zavart volt az idős nő több alkalommal is, amikor bekísérték a hajléktalanszállóra, tájékoztatott László Szabolcs, a helyi rendőrség vezetője. Volt, hogy ittasan bolyongott az autók között, olyankor beviszik a sürgősségire, majd a szállóra, de ha szabad akaratából nem marad ott, akkor nem tudnak, mit tenni. László Szabolcs szerint van még néhány hasonló helyzetben lévő kiszolgáltatott ember a városban, akikre a fagyok közeledtével még inkább figyelni fognak.