Éhségsztrájkol a csereháti kilakoltatott férfi

A Székelyudvarhelyért Alapítvány 2012 novemberéig több mint 160 ezer lejnyi adóhátralékot halmozott fel, az ezzel járó több mint 180 ezer lejnyi késedelmi kamattal együtt a szervezet adóssága 2012-ben 345 ezer lej volt, mely összeg azóta tovább kamatozott, jelenleg mintegy 400 ezer lejes kintlévőséget jelentve a városi kasszában. A Szász Jenő elnöklése alatt működő szervezet korábban megállapodást kötött a városvezetőséggel, hogy a tulajdonában lévő ingatlanokkal váltja ki adósságát – az adományokból épített Cserehát-lakónegyedi ingatlan három, a 2-es, 3-as és 4-es lakrészét ajánlották fel törlesztésként. A városvezetőség feltételül szabta azonban, hogy a lakásokat üresen adják át neki. Csakhogy a négyes számú lakásban még laktak.

Kész átverés?

„2007-ben kaptuk meg a lakás kulcsait Orbán Attilától, a Székelyudvarhelyért Alapítvány ügyvezető elnökétől. Szász Jenő feleségének közbenjárásával jutottunk az ingatlanhoz, hisz 2005-ben korábbi otthonunkat elmosta az árvíz” – mesélte Pál István. A házaspár beköltözött a csereháti ingatlan hármas lakrészébe, állításuk szerint azzal az ígérettel, hogy életük végéig otthonuknak tekinthetik. Tavaly novemberben – amikor az önkormányzati képviselő-testület ülésén először került terítékre az alapítvány tartozásának ügye – az újságban olvasták, hogy a szervezet vezetősége két másik mellett az ő otthonukat is átengedné a városnak. „Felkeresett Orbán, hogy bontsuk fel a Székelyudvarhelyi Alapítvánnyal kötött bérleti szerződést, és arról biztosított, hogy az önkormányzattal újra megköthetjük azt, miután a város tulajdonába került a lakás. Így aláírtuk a szerződést, és utána jött a folyamatos zaklatás” – tudtuk meg. A házaspárt azóta több ízben is felszólították, hogy hagyják el az ingatlant.

Halasztás, majd megállapodás

Május 29-én ismét napirendre került az ügy, hisz a csereháti ingatlant nem sikerült kiüríteni, így a városvezetőség kezdeményezte a megállapodás visszavonását, és az ingatlanok helyett a tartozás pénzbeni behajtását szorgalmazták. Két nappal a tanácsülés előtt azonban az alapítvány – a polgármesteri hivatalban iktatott átiratban – vállalta a 2012/92-es, tavaly novemberben elfogadott határozatban foglaltak teljesítését, csatolva a lakóval kötött lejárt bérleti szerződést, valamint az illető lakó írásos vállalását, mely tartalmazza, hogy ez év augusztusáig kiköltözik az ingatlanból. Az idő rövidsége miatt a polgármesteri hivatal illetékes osztályai nem tudták megvizsgálni a beadvánnyal kapcsolatos törvényes összefüggéseket, ezért a határozattervezet lekerült a napirendről. Az adóbehajtás ügye júniusban újfent napirendre került, a képviselő-testületi ülésen azonban Bunta Levente polgármester ismét kezdeményezte az ügy elhalasztását.

Mint kiderült, a csütörtöki tanácskozást megelőző hétfőn az alapítvány képviselői beadták a csereháti lakrészek kulcsait a polgármesteri hivatalhoz. „Munkatársaink a helyszínen vették át a lakrészeket, egyelőre vizsgáljuk a törlesztés egyéb törvényességi vetületeit. Az ügy egy folt a város életében, melyet hosszú idő után megpróbálunk kifehéríteni” – magyarázta akkor a városvezető.

Költözni kellett

A Pál házaspár viszont május 29-ei keltezéssel kilakoltatási felszólítást kapott, melyben a Székelyudvarhelyért Alapítvány követelte az ingatlan harminc napon belüli kiüresítését. „A szomszédos, négyes lakrészben élőket nem szólították fel, hogy költözzenek ki. Minket, akik valóban árvízkárosultak vagyunk, börtönnel fenyegetnek, ha nem hagyjuk el a lakást” – állította feldúltan Pál Enikő. A Pál házaspárnak tehát június 27-éig el kellett hagyni a csereháti lakást, mint mondták, szerencséjük, hogy időközben sikerült más lakást vásárolni.

Köszönet helyett vádaskodás

A Székelyudvarhelyért Alapítvány 2007. augusztus 1-jén kötött Pál Istvánnal ötéves bérleti szerződést, mely 2012 augusztus elején lejárt. A tavaly decemberben elfogadott tanácsi határozatról tájékoztatták a bérlőket – áll a Székelyudvarhelyért Alapítvány ügyvezető elnöke, Orbán Attila által szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben. E szerint Pál István tudomásul is vette a tulajdonjog átruházását, sőt aláírta az alapítvánnyal kötött bérleti szerződés megszüntetését rögzítő mellékletet. Az alapítvány kérte a kulcsok mielőbbi átadását, hogy azt átadhassa a városnak. Pál István a kulcs leadását – arra hivatkozva, hogy nincs hová költöznie – számtalanszor elnapolta, annak ellenére, hogy a fenti időszakban egy – a Kisköved utca 9. szám alatti tömbházban lévő – lakásban tulajdonrészt örökölt, amelyet eladott.

2013-ban az alapítvány újra a kulcsok leadására szólította fel Pál Istvánt, aki a kérésnek ezúttal sem tett eleget. Ebben az időszakban felesége nevére kertes családi házat vásárol Székelymuzsna 102. szám alatt – térnek ki a közleményben. A kiürült lakrész kulcsait azonban továbbra sem adták át a tulajdonosnak, arra hivatkozva, hogy nagykorú fiuknak szándékoznak abban legénylakást fenntartani. A válaszlevélben ugyanakkor kiemelik, Pál István szociális helyzete időközben rendeződött, két személygépkocsi (egy Dacia Logan és egy Suzuki terepjáró), egy muzsnai ház, egy értékesített Kisköved utcai tulajdonrész, valamint a család tulajdonát képező Sziget utcai tömbházlakás felett rendelkeznek.

Pál István hétfőn reggel kétnyelvű Éhségsztrájk feliratú táblával állt ki a városházával szemközti járdaszakaszra.