Egyedi helikoptert épít az idős udvarhelyi gépész

A traktor 2004-ben lett kész, de „a hobbit nem lehet befejezni soha”: generátort szerelne rá, hogy áramszünet esetén azzal tudjon áramot előállítani. Tíz évvel később fogott hozzá komolyabban a helikopter elkészítéséhez, aminek vázát háromszor is újraépítette. Most reggeltől estig a műhelyben van, dolgozik a gépen, de néha még mást is javít. Kérdésünkre elmondta, hogy sokba kerül egy ilyen szerkezet megépítése. „Akármennyi pénzem volna, nem lenne érdekes, hogy készen megvegyem. Én meg akarom építeni. A helikopter működési elvét ismerem, tévéből, könyvekből, de nem ástam bele magam különösebben, érzésből dolgozom” – jelentette ki határozottan.

„Mindennek nagyon pontosnak kell lennie. Az, hogy a kasztni ilyen lett, a fantázia szüleménye” – mesélte, s bár nincsenek tervrajzok, nincs papíron egyetlen vázlat sem, fejében teljesen összeállt a kép. Elképzelése szerint a gép súlya nem fogja meghaladni a 200 kilót, ezért csak a legszükségesebbeket tervezi beleszerelni.

A gépre felszerelt motor egy gyorsasági motorbicikli hajtóműve volt, eredetileg 95 kiló, most csupán 60, de még így is nehezebb a kasztninál, a tank 20 literes, de csak 5 liter benzint tölt majd bele a felemelkedéshez – mesélte. Lesz turbina, pedálok, a plexit már a nyáron betenné, ha meg tudja vásárolni. Több alkotóelem már készen van, de még nincsenek felszerelve. Két éven belül szeretné befejezni, a barátok is nagyon biztatják, többen felajánlották, hogy állják az ünnepi lakomát is, csak már lássák készen. „De ez nem úgy megy, itt minden kézmunka” – szögezte le Máthé András.

Az idős férfi mostanáig mintegy háromezer euró körüli összeget költhetett a gépre, de jobbnak látja, ha nem tartja számon. Nagyon sokat dolgozott a kormánymű kialakításán is, tartályból is volt már három vagy négy, mire megtalálta az ideálisat, ami egy magyarországi tejcsárdából szerzett alumínium tejeskanna, hogy könnyű legyen. „Ha a motor bírja, akkor felszáll. De addig csinálom, amíg felszáll. Én nem hagyom abba, olyan ez nekem, mint a drog. Ha én ezzel nem dolgozhatok, már nem érzem jól magam. Eddig minden télen dolgoztam, most hideg volt, nem tudtam, nagyon hosszú volt ez a december-januári időszak” – fogalmazott a helikopterépítő, hozzáfűzve, hogy ha elkészül és működik a gép, nem fog félni a felszállástól. „Erre tettem fel az életemet” – jelentette ki.

Mindenféle fémmel, anyaggal dolgozik. Van kórházi ágyból kivágott fém, a gépen helyet kapott egy duba kormánytartója is, átalakítva, számos autóalkatrész, például egy japán dzsipről származó olajhűtő, egy Matiz alsó villája pedig a motor tartószerkezete. Most hatvan százalékban van kész, még sok a munka, forgószárnyak kellenek, hátravan még a kárpitozás is, műszerfalat is be kell szerelni.

Az esztergályos és marómunkát megcsináltatja, néha hív segítséget a nagyobb darabok emeléséhez is, de egyébként egyedül dolgozik. „Én nem akarok segítséget senkitől, se pénzt, se semmit, egyedül akarom átverekedni magam, ha nem jön össze, nem vesztek semmit, mert az idő úgyis telik” – fogalmazta meg. „Semmit nem tudok lerajzolni, egyből nekifogok s csinálom. Persze ha nem jön jól ki, el kell dobnom azt az anyagot, veszteséggel jár a nem megtervezett dolog, de általában egyik mozzanat hozza maga után a másikat” – mesélte.

A helikopter talpának kialakításánál a harmadik alternatívánál jött rá, hogy az a jó megoldás, háromszor hegesztette újra, csak azzal hónapokig dolgozott. „Akkor lesznek még fogas kérdések, amikor kész lesz és már megy a földön. Amikor elindul, akkor még sok probléma adódhat, lesz olyan, hogy ver a motor és centrírozni kell még, vagy ólom kell a lapátok végére” – gondolkodik már előre. „A célom az, hogy megépítsem, aztán ha felemelkedik a földről, akkor csak állni akarok a levegőben, hiszen nincs pilótaengedélyem” – mondta el. Úgy érzi, a családja már beletörődött szenvedélyébe, a felesége először kicsit drágállta hobbiját, de most, hogy látja, alakul a gép, már nem aggódik. Az unokák még nagyon kicsik, de már mindenki ült benne, és nagyon élvezik. Van egy telke a város szélén, ott tervezi kipróbálni a gépet, amint teljesen elkészül.

„Nagyon sokat küzdöttem azért, hogy áramvonalas legyen, sportos, hogy az ablakrések jól kijöjjenek” – mondta Máthé András. A mentőhelikopter formája tetszik neki leginkább, „az egy formás, áramvonalas gép” – tette hozzá. „Oda szoktam menni, amikor leszáll, de az technikai szempontból sokat nem segít, mert minden be van építve”. Többször is előfordult, hogy a pilótának hosszabban várakoznia kellett, és ilyenkor tudtak beszélgetni is – magyarázta.

„Elképzeltem egy hal fejét, drótból kialakítottam az orr-részt, majd összehegesztettem. Olyan harminc lemezből állt össze” – mesélte. Majd szája is lesz neki, fogazata, egy művésszel tervezi megrajzoltatni. Amikor arról kérdeztük, hogy milyen nevet ad a gépnek, mégis azt felelte, a Moszkitón gondolkozik, hiszen a cecelégy röpköd ide-oda, és amúgy sem ismer ilyen helikoptermárkát. Nem tervez semmi mást építeni, hiszen a felszállás után sem tekinti befejezettnek a munkáját, mindig jön valami, amivel továbbgondolhatja, fejlesztheti.

Máthé András 1947-ben született Homoródszentpéteren, ott is járt általános iskolába, majd Székelykereszúron végezte el a szakiskolát, később, felnőttként a székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskola esti tagozatán tanult, aztán faipari mesterire küldték két évre Csíkszeredába. Ezt követően az udvarhelyi fafeldolgozó vállalatnál (IFET) a karbantartók mestere volt, majd a leépítések után főgépész is. Közben, a 2000-es évekig autójavítással is foglalkozott, majd egyik fia vette át műhelyét.