Jakab Hajnika és férje, Csaba tíz éven át küzdöttek a meddőséggel, végül a sorozatos sikertelen lombikprogram után az örökbefogadás mellett döntöttek. A család története rávilágít az örökbefogadás nehézségeire és a feltétel nélküli szeretet erejére.
2025. október 04., 08:592025. október 04., 08:59
Fotó: Pinti Attila
Jakab Hajnika és férje, Csaba tíz éven át küzdöttek a meddőséggel, végül a sorozatos sikertelen lombikprogram után az örökbefogadás mellett döntöttek. A család története rávilágít az örökbefogadás nehézségeire és a feltétel nélküli szeretet erejére.
2025. október 04., 08:592025. október 04., 08:59
– Tíz évnyi sikertelen lombikprogram után hoztátok meg a döntést, hogy az örökbefogadás mellett döntsetek. Mi volt az a pont, ami után elindultatok ezen az úton?
– Nem volt egyetlen pont. Egyik lépés hozta a másikat. A tíz év alatt hét sikertelen lombikbeültetésen mentünk keresztül, ami fizikailag és lelkileg is rendkívül megterhelő volt. Végül megelégeltük, felmondtam a munkahelyemen, és kiköltöztünk vidékre, hogy megépítsük a házunkat és kipihenjük az elmúlt éveket.
Bár Csaba el tudta volna képzelni az életét gyerek nélkül is, támogatta a döntésemet.
Fotó: Pinti Attila
– Nagyon sok nő megy át hasonló traumákon, csak senki nem beszél róla, mert kudarcként élik meg, holott nincs is rá befolyásuk. Megosztanád a tapasztalataidat?
– A lombikprogram nagyon sok energiát emészt fel, lelkileg és fizikailag is megviseli az embert. A sikertelen kísérletek utáni minden veszteség depressziót okoz, amiből újra és újra fel kell állni. Mégis, a sok nehézségnek megvolt a maga szerepe.
Kellett ez a küzdelem ahhoz, hogy ideérjünk és értékelni tudjuk, amink most van.
Fotó: Pinti Attila
– Hogyan fogadta a családotok és a környezetetek a döntést?
– Mi voltunk az elsők a környéken, akik hivatalosan örökbe fogadtunk, ezért a szülők és a barátok eleinte nem támogattak. Azt gondolták, hogy egy gyerek még rendben van, de a második és a harmadik érkezésével kapcsolatban megkérdőjelezték a döntésünket.
főként a származásuk miatt, de én büszke vagyok a gyerekeimre, és soha nem is titkoltam előlük a származásukat.
Fotó: Pinti Attila
– Közel két évig vártatok az első gyermekre. Hogy sikerült kitartanotok?
– A papírmunka és a vizsgák után a várakozás nehéz időszak volt. Már majdnem lejárt a kétéves alkalmassági határidő, amikor végre jött a hívás. A gyermekvédelmisek egy roma kisfiút ajánlottak. Emlékszem, meglátogattuk, nagyon édes volt, de végül nemet mondtunk.
Utána jött Kata, egy másfél éves kislány a két nagy copfjával. Miután hazajöttünk a találkozásról, egy hétig egy szót sem szóltunk, majd egy nap eldöntöttem: szeretni fogom. A Jóisten nekem küldte Katát, és nem mondhatok nemet.
Fotó: Pinti Attila
– Néhány hónappal később érkezett Botika és pár évre rá Emmaróza. Hogyan fogadták egymást a testvérek?
– Botika érkezését Kata még jól viselte, hamar szövetségesek lettek. Mindketten nevelőszülőknél nevelkedtek: Kata támogató környezetből jött, Botika idősebb nevelőszülőknél volt és ezért korlátozottabb volt a mozgástere. Másfél éves koráig egy kiságy volt az ő birodalma. Három hónapig tanítottuk sírni, de ma már egy igazi vagány fiú, aki állandóan igényli a fizikai érintést, és vágyik a szeretetre.
Fotó: Pinti Attila
Emmaróza érkezése azonban már nehezebb volt a testvéreknek. A féltékenység dühét agresszióval vezették le. Nagyon nehéz volt ezt megélni, de próbáltam megértéssel fordulni feléjük. Mondtam nekik, hogy az érzéseiket értem, hiszen ha nekem érkezne egy másik feleség a férjem mellé, én is nehezen viselném el.
Fotó: Pinti Attila
– Hogyan alakult ki végül a kötődés közöttük?
A változás apró lépésenként indult meg. Azt vettem észre, hogy amikor nem voltam velük, kezdték jobban elviselni Emmarózát. Kicsit háttérbe vonultam, és akkor kiderült a nagyobbak számára, hogy lehet a kicsivel is játszani és nem jött a zsigeri féltékenység. Sokat gondolkoztam azon, hogy miközben én azt hittem, gyűlölik őt, valójában már kötődtek hozzá, hiszen nem közönyösek voltak vele, hanem érzéseket tápláltak iránta. Mára már győzött a testvéri szeretet és mindhárman egy igazi csapattá váltak.
Fotó: Pinti Attila
– Milyen személyiségekkel rendelkeznek a gyerekek és milyen a kapcsolatotok velük?
– Úgy tekintek rájuk, mintha én szültem volna őket. Ugyanazok a problémák, ugyanaz a kötelék van köztünk, mint egy vér szerinti családnál. A legnagyobb ajándék az, hogy a Jóistentől megkaptuk azt a szívünkbe hogy feltétel nélkül tudjuk szeretni, mintha a vér szerinti gyerekeink lennének.
Két évesen már úgy viselkedett, mintha ő lenne az anyuka, kérdőre vont, hogy Botika jól be van-e kötve a kocsiban, elég meleg vízben fürdött-e, az első szülött karaktere átvette az irányítást. Szókimondó, nyitott személyiség.
Fotó: Pinti Attila
Botika a kicsi, aki a szeretettel és a testi érintéssel ismerkedik. A nevelőszülőknél töltött másfél év nyomot hagyott a lelkében. Bár vágyik az ölelésre és a bújásra, még mindig a 90 centis ágy szélében alszik, mert nem szokta meg a fizikai közelséget. Azt érzem, hogy
Emmaróza a legkisebb, a családi béke megtestesítője. Bár eleinte nem szerették a testvérei, mostanra a legjobb barátok lettek. Vele bármit megoldunk. Bármilyen probléma jön,
Azt a bizalmat érzem, hogy bármi történjen, együtt, családként megoldjuk.
Fotó: Pinti Attila
– Milyen a kapcsolatod a családdal?
– Ez nem volt könnyű senkinek. Az elsőnél még lelkesek voltak, a másodiknál is valamennyire, de a harmadik majdnem mindenkinél kiverte a biztosítékot. Féltettek nagyon, hogy a két gyerek és a vállalkozás mellett nem fogom bírni. Nekem pedig támogatásra lett volna szükségem. Egy hozzám közelitől meg is kaptam, hogy:
A Jóisten mindig velünk volt és küldött segítségeket, de nagy támaszunk volt anyósom is.
Fotó: Pinti Attila
– Milyen hatással volt a házasságotokra a gyermekvállalás?
– Csabával a kapcsolatunk a gyermekvállalás során folyamatosan fejlődött és mélyült. Bár a lombikprogramok kudarca és a gyermek hiánya mindkettőnket megviselt, a köztünk lévő kötelék mindig erős maradt. Látta, mennyire vágyom a családra, ezért mindenben mellettem állt. Azt mondta: „Ne menj többet dolgozni, pihenjünk, építsük a házunkat és fogadjunk örökbe.” Azt hiszem, ez a mondat volt az első lépés az örökbefogadás felé vezető úton.
Az első örökbefogadási kísérletünk, majd a sikertelennek ítélt első találkozás Katával mindkettőnket próbára tett. Az a hallgatás volt a legnehezebb, amikor Csaba két hétig nem szólt egy szót sem, mert éreztem, hogy ő is bizonytalan és nehezen dolgozza fel az előítéleteket. Végül azonban a hite és a támogatása győzött, és együtt döntöttünk Kata befogadása mellett.
Fotó: Pinti Attila
Nagyon alázatos, és az értékrendje abszolút megegyezik az enyémmel. A gyerekeink – különösen Botika – nagyon kötődnek hozzá. A család részéről érkező előítéleteket is együtt viseltük.
Fotó: Pinti Attila
– Tehát a szilárd kapcsolatotokra tudott épülni a család?
– Igen, abszolút. A nehézségek csak megerősítettek minket. Csaba mindig mellettem állt, és együtt küzdöttünk az előítéletekkel.
Fotó: Pinti Attila
– Milyen hatással volt ti példátok a környezetetekre?
– Nagyon jó hatással volt. Sokan megkeresnek kérdésekkel, és nyíltan tudunk beszélni az örökbefogadásról.
és a gyerekeink is remekül beilleszkedtek az iskolába és az óvodába. Botika és Kata a suli sztárjai, mindenki rajong értük. Emmarózának is hamar kialakult a kötődése hozzánk, pedig a nevelője azt mondta, hogy nagyon beteges kislány. Havonta vitték kórházba, de miután hozzánk került, soha többé nem kellett mentőt hívni.
Fotó: Pinti Attila
– Mit üzennél azoknak, akik gondolkodnak az örökbefogadáson?
– Azt üzenem nekik, hogy ne féljenek! Az örökbefogadás a világ legjobb dolga, minden nehézsége megéri. Bár a lombikprogram egy fájdalmas emlék marad,
Amikor a halálos ágyamon fekszem, biztos vagyok benne, hogy nem azt fogják kérdezni, hány palacsintázónk volt, hanem azt, hány ember életét tettük jobbá. A legfontosabb, hogy el kell fogadni, hogy a gyermekeknek keresnek szülőt, nem fordítva.
Fotó: Pinti Attila
– Mi a legnehezebb az örökbefogadásban?
– Hogy ne legyenek előítéletek. Az elején mi is azt mondtuk, hogy romát nem fogadunk örökbe. Az, hogy rájöttem, nem a biológiai anyja a fontos, hanem az a lehetőség, amit a Jóistentől kaptunk, hogy szülők lehessünk.
Fontosnak tartom még kiemelni azt is, hogy átlagban azt gondolják az örökbefogadós szülőkről, hogy jó emberek, de nem arról van szó, hogy jobbak lennénk, mint bárki más, hanem így van lehetőségem édesanyának lenni. Az emberek azt hiszik, meglátunk egy kisgyereket és meg akarjuk menteni. De nemcsak értük, hanem magunkért csináljuk, nem tartom magam jobb embernek, mint azokat az anyákat, akik tudatosan vállalnak három gyereket.
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Közösségi főzésekkel, interaktív foglalkozásokkal és tehetséggondozó táborral népszerűsíti a fenntartható étkezést és az egészséges életmódot a Pangastro Egyesület Udvarhelyszéken.
Lezárásokra kell készülni október 3-án, péntek estétől a Fuss Neki! jótékonysági esemény miatt Székelyudvarhely központjában.
Forgalomterelésre számíthatnak az autósok a Bethlen Gábor és Kisköved utcák kereszteződésénél, ahol kidőlt egy villanyoszlop péntek délelőtt.
Ismét feleleveníti Kossuth Lajosék egykori toborzó hadjáratát a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület október 3–5. között. A nagyszabású Őszi Hadjáraton több százan vonulnak fel lóháton és szekéren, de más műsorral is készülnek a hétvégére.
Két erdélyi kalandor, a székelyudvarhelyi Mihály Alpár és a szatmárnémeti Bertici Attila különleges kalandra adták a fejüket: 30 nap, 12 ország és 12 ezer kilométer vár rájuk, hogy elérjék Dakar városát, robogóval. A Székelyhon végigköveti útjukat.
Noha a beígért kormánytámogatás kifizetése kétségessé vált, a székelykeresztúri városvezetés így sem mond le a Kossuth Lajos negyedben tervezett felújításokról. Októberben elkezdik a munkát, ehhez pedig a helyi büdzséből biztosítják az anyagiakat.
Villanypásztor-kerítést húznak fel ismét a 13A országút mentén Szentegyházán csütörtökön. A munkálatokban az állattartó gazdák segítségét kérik.
Betonozási munkálatok kezdődnek a református templom és a kollégium közötti útszakaszon, ezért félsávos útlezárásra kell számítani Székelyudvarhely központjában.
Népviseleti bemutatóval és kulturális műsorokkal készül a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) a Nagy-Küküllő mente népviseletben című rendezvényükre, amelyet ezúttal Felsőboldogfalván tartanak meg.
Közös megemlékezést tartanak az aradi vértanúk tiszteletére október 6-án, hétfőn 18 órától a Bethlen-negyedi Dávid Ferenc téren Székelyudvarhelyen.
szóljon hozzá!