Az örményüldözésekre emlékeztek

A Török Birodalom öt keleti tartományában, Anatóliában és a mai Szíria területén egykor többségben éltek, az ország legjelentősebb városaiban pedig kulcspozíciókat töltöttek be a gazdasági, politikai, tudományos és művelődési életben. Vallási különbözőségük és rátermettségük miatt azonban nemcsak a XIX. század végén és a XX. század elején szenvedtek üldöztetéseket, hanem gyakorlatilag a fél évezred alatt mindvégig, amíg arra kényszerültek, hogy egy muzulmán nagyhatalom, a Török Birodalom kötelékében létezzenek.

Az örmény királyság volt az első ország a világon, ahol a kereszténységet államvallássá nyilvánították (301), később az arab birodalmon belül is autonómiát élveztek. Ha van viharos történelem, akkor az örményeké minden bizonnyal az, hiszen Kelet kapujában, a Nyugat előszobájában, a népek országútján élni sosem volt könnyű. Az arab hegemónia után rövid időre bizánci fennhatóság alá kerültek (1045–1071), majd hol török, hol perzsa, hol orosz uralom alatt – olykor több országra feldarabolódva – élve érték meg a XX. századot, amelynek elején arra kényszerültek, hogy átéljék azt a népirtást, amelyben legalább egymillióan pusztultak el az időközben polgári kormányzás alá vont Törökországban. A modern kor első szervezett tömegmészárlása volt, amelyhez foghatót csak a nemzeti-szocialisták követtek el pár évtizeddel később a zsidók ellen a második világháború alatt.

Örményország 1991. augusztus 23. óta független állam, kiszakadt a volt Szovjetunióból, de Hegyi-Karabah miatt, ahol muzulmánok közé ékelten, enklávéban élnek az örmények, mai napig is konfliktusos a helyzet Azerbajdzsánnal, és a déli határokon Törökország továbbra is bojkottálja az örmény gazdaságot. A modern és az Európai Unió aspiránsaként fellépő törökök a nemzetközi szervezetek nyomására sem ismerik el az 1915-ös, államilag szervezett és támogatott örményirtás tényét.

Megemlékezésében Bodurian kitért arra is, hogy az Anatóliában lezajlott folyamatok – bár brutalitásukban igen felülmúlják – kísértetiesen hasonlítanak a Kárpát-medence népeinek történelméből ismert jelenségekre. A megemlékező családja is érintett az 1915-ös eseményekben, hiszen felmenőik közül többen is a vérengzések áldozatául estek, Bodurian akkor fiatal nagyszülei és gyermekkorú szülei kényszerültek a menekülésre, akik az Osztrák–Magyar Monarchiába érkeztek ugyan, de már Romániában kaptak állampolgárságot, ahol két generáció alatt magyar tudatú, de örmény szívvel élő polgárokká váltak.