Árpád-kori leletek Patakfalva határában

Közel tíz éve zajlanak régészeti ásatások a Patakfalva határában lévő, meglehetősen beszédes nevű Papdombon, ahol a jelenlegi temető alatt középkori sírok és régi templomok maradványai rejtőznek. Nyárádi Zsolttal, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régészével, az ásatás vezetőjével egyeztetve érkeztünk ki a helyszínre, ahol egyszerre két ponton zajlott a feltárás. Őt kértük meg, hogy avasson be a részletekbe.

Árpád-kori fatemplom

A terepen sétálva Nyárádi elmondta a Székelyhonnak, hogy már a 11. század végén, a 12. század elején létezett egy fatemplom a Papdombon, amelynek meg is találták a maradványait. Felfedezésüket az is igazolja, hogy a munka során fellelt csontvázak közül a legrégebbiek is ebből a korból származnak, amit szénizotópos vizsgálattal sikerült igazolni. A régész ugyanakkor már a látogatásunk elején felhívta a figyelmünket egy furcsaságra:

A részletekre kitérve a szakember rámutatott, az első, fábol készült egyházi épület méretes kövekből összeállított alapra épült.

„Biztosan tudjuk, hogy a feltárt alapkövek nem véletlenül kerültek a helyszínre, hiszen közöttük egy félig megmunkált malomkövet is találtunk, amit nem véletlenül helyeztek oda” – magyarázta. Mindemellett

Szintén érdekes, hogy sok edénytöredék is előkerült az említett korszakból, de a templomon kívül nem találtak épületekre utaló nyomot. Ezt megelőzően azonban őskori (kora bronzkori) település lehetett a helyszínen. Ezt ugyancsak edény-töredékkel sikerült bizonyítani.

Sekrestye, kőfal, gótikus szentély

A feltárások során kiderült, hogy csak a 13. század végén, azaz a kései román korban épült meg az első kőtemplom a Papdombon, amely már egy saroktámpillérrel ellátott, egyenes záródású szentéllyel is rendelkezett.

Utóbbi annyira megfelelőnek bizonyult, hogy a későbbiekben megépített kőfal is ezt a nyomvonalat követte. Két évszázadnak kell eltelnie, mire sekrestyével, illetve csontházzal (osszárium) bővül a templom, majd egy újabbnak, mire elbontják a régi szentélyt és egy keleti irányba betájolt, gótikus stílusút építenek helyette.

Ekkor bontják el a régi sekrestyét is, hogy egy nagyobbat alakítsanak ki. Bár a templom hajó részét nem bontják el, minden valószínűséggel egy toronnyal bővítik ki azt. Ebben az időszakban épül meg a korábban említett kőfal is.

amit a temető kelet és dél felé történő bővítése is igazol. Akiket az említett részeken temetnek el, azok már biztosan nem katolikusok – ezt pénzérmék és más leletek is bizonyítják. Pontosan nem tudni, hogy ebben az időszakban távolítják-e el a gótikus templomról a falfestményeket.

Az épület ugyanis jelentős mértékben megsérül az 1661-es tatárjáráskor, amit egy vastag égési réteg is jelez: a teljes tetőszerkezet és minden faanyag elégett ekkor. Ezt követően felújítás következett.

Elköltöztették az egyházi épületet

Nyárádi Zsolt arról is beszélt lapunknak, hogy a reformációt közvetlenül megelőzően vagy azzal egy időben jelenik meg a Ferenczy-család Patakfalván, akik jelentős mértékben támogatják az egyházat.

Számukra egy kriptát is létesítenek a 18. század elején a templomban, a szentély helyén, ahol három férfi csontvázat tártak fel a régészek. Ezt a megtalált koporsóveretek bizonyítják, amelyeken jól kiolvasható az említett név, illetve évszámot is találtak.

„Nem találtunk arra utaló jelet, hogy jelentősen megsérült volna a papdombi egyházi épület a földrengést követően, ezért a költöztetés valószínűbb oka az lehetett, hogy ekkor nyílt lehetőségük a reformátusoknak, hogy saját templomokat építhessenek. Korábban ugyanis ez nagyon le volt szabályozva. Például tilos volt templomot építsenek a főutak mellett” – hangsúlyozta az ásatás vezetője.

Nyárádi Zsolt kifejtette, az ásatásokkal versenyt futnak az idővel, hiszen gyorsan terjeszkedik az új temető, ők pedig szeretnének minél többet megmenteni a régi sírokból. Az eddig feltárt több mint ezer csontvázat és más leletet a Haáz Rezső Múzeumba szállítják, hogy tovább elemezhessék azokat. A patakfalvi ásatási projektet egyébként egy-két éven belül le fogják zárni.

Az őslakosok földjén

Számos, többségében amerikai antropológus hallgató dolgozott a patakfalvi ásatásoknál egy egyetemi program részeként, akiknek a munkáját Renee Reinman régész felügyelte. Ő Székelyhonnak azt nyilatkozta, hogy már hetedik éve teljesít feladatot a helyszínen, legelőszőr maga is diákként érkezett.

Reinman kérdésünkre arra is kitért, hogy otthon nincs sok lehetőségük a patakfalvihoz hasonló ásatásokon részt venni, mivel az igazán régi lelőhelyek amerikai őslakosok temetőiben vannak. Róluk pedig tudni kell, hogy a törzsek többségének hitvilága egyáltalán nem engedi meg, hogy feltárják eltemetett halottaikat. „Persze ezt a múltban sokan figyelmen kívül hagyták, de mi egy etikusabb irányvonalat képviselünk. Mi inkább ott dolgozunk, ahol szívesen látnak” – magyarázta. Hozzátette,

A székelyföldi ásatással kapcsolatban arról beszélt, hogy bár mindnyájan antropológusok, számára mégis a tárgyi leletek voltak a legérdekesebbek: legyen szó fejdíszekről vagy pénzérmékről. Utóbbiak azért is különösen izgalmasak, mert azokon évszámokat is felfedezhetnek, így nem kell drága vizsgálatokat végezni a kormeghatározás érdekében.

Hangsúlyozta, munkája során nagyon megszerette Székelyföldet, és szeret az itteni történelemről tanulni. Jól esik neki az is, hogy „a korábban mondottakkal ellentétben, számos bizonyítékot talált arra, hogy a székelyek a történelmi időkben is itt éltek.”