Áldást kértek a termésre a szentegyházi határkerülők

Húsvétvasárnap reggel fél nyolc, szentegyházasfalvi templomtér. Mint minden évben, idén is innen indulnak papi áldással útnak a határkerülők, hogy áldást kérjenek a mezei munkára a bő termés reményében, továbbá hogy egymásért, az egyházközösségért imádkozzanak.

 A határkerülés egy állomásokra osztott imádság-körút, amely során a résztvevők bejárják a település és a környező mezők egy részét. Minden kereszt egy állomás, ahol megállnak, majd egy személy vezetésével közösen imádkoznak.

A határkerülők imádságokat és énekeket tartalmazó füzetét régi imádságoskönyvek alapján állították össze nem sokkal a rendszerváltás után, Ambrus Imre egykori megyebíró (a helyi egyháztanács vezetője) kezdeményezésére. Archaikus imák, valamint kötött imádságok vannak benne, állomásonként felosztva.

„Adjunk hálát a mindenható felséges teremtő Istenünknek, hogy megadta érnünk a mai dicsőséges szent napot, a mi megváltó Jézusunk feltámadása napját, hogy irgalmas szemeit rajtunk tartván megőrzött, oltalmazott, sokrendbéli szomorú változásokban. (...) Minthogy sokrendbéli szükség alá vagyunk vetve, könyörögjünk azért, először is hogy mezeinkbe lévő és leendő veteményeink, melyek látogatására a mai szent napon szép isteni dicséretekkel kijöttünk, Isten ő szent felsége jégesőtől, ragyától szélvésztől, záportól, mindennemű égiháborútól megőrizze és megtartsa, bő terméssel megáldván kezünkbe adja, Isten dicsőségére, romlandó testünk táplálására, szűkölködő testvéreink felsegítésére” – így szól a szentegyházasfalvi temető anyakeresztjénél végzett imádság.

A határkerülés hagyománya egyébként a rendszerváltást követően, a ’90-es évektől elevenedett fel. 1990-ben, amikor már nem volt tilos, nagyon sokan vettek részt a határkerülésen, ami hatósági érdeklődésnek is örvendett, mivel egy katonai helikopter is körözött a résztvevők feje felett, feltételezhetően megfigyelés céljából.

György István jelenlegi megyebíró elmondta, a kommunizmusban is éltették a hagyományt, de mivel tilos volt részt venni rajta, ezért titokban, a templom kerítésén belül tartották. Az udvaron lévő kereszteket négyszer-ötször is végigjárták. Jelenleg több mint tíz kilométer a zarándoklat útvonala.

A szokáshoz hozzátartozik a határkerülők megvendégelése, az esemény közben történő kínálkodás. Néhány szomszédság ilyenkor kaláccsal, teával, forralt borral, kávéval, egy-egy pohár pálinkával várja a határkerülőket.

Vannak, akik a kapuból, vagy épp az ablakból, egy állomás erejéig kapcsolódnak be az eseménybe, mert épp a szomszédjukban található az egyik állomást jelző keresztfa.

Többen is örömmel veszik tudomásul, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be a nem mindennapi hagyomány őrzésébe. A körút során mindenkinek lehetősége van imádságot vezetni, sokan élnek is a lehetőséggel.

Menet közben csengettyű hangja jelzi az újabb állomáshoz való közeledést, illetve a megállást, vagy az indulást. Az állomások között húsvéti énekeket énekelnek, és rózsafüzért imádkoznak a résztvevők.

Újabb kínálkodás, ezúttal a falu végén. Kalács, sütemény és üdítő frissíti fel az imádkozókat a szomszédság jóvoltából.

„Hogy van, mit csinál?” „Megérhettük ezt a Húsvétot es!” – ilyen és hasonló mondatok hangzanak el, amikor falustársak találkoznak. A különleges alkalomból való találkozáskor lehetőség van a rég látott falubelivel való beszélgetésekre is.

Három kislány, akikkel minden évben Húsvétvasárnap „találkozunk”. Az ablakból nézik a házuk előtt elvonulókat.

Ahogy a menetet és a települést jelző zászlókat, úgy a keresztet és a corpust is felváltva viszik a határkerülők.

A mezőn lekerülnek a rúdról a zászlók. Itt nagyobb a szél, nehéz úgy haladni, hogy folyton belekap a zászlóba. Egyébként a rúd sem könnyű. Néhány éve még hármas-zászlót is vittek, amit több ember kellett egyszerre tartson.

A mezőn való áthaladáskor van idő a teljes Dicsőséges olvasó elimádkozására, ez is része a körmenetnek.

Négylábú útitárs is hozzánk szegődik, a gyerekek próbálják hazazavarni, de kitartóan lohol a határkerülők nyomában.

A „Sóhelynek” nevezett mezőn levő keresztnél a csirázó vetésekre kérik a Mennyei Atya áldását az imádkozók, az egész faluközösség nevében.

Az alszegi „csengettyűnél” ismét terített asztallal várják a határkerülőket, ezt követően a következő állomásnál kávéval és kaláccsal kínál meg egy újabb szomszédság. A két kínálat nem fedi egymást.

Papi áldással kezdődött, papi áldással végződik a körmenet. Akik részt vettek a határkerülésen, a húsvétvasárnapi ünnepi szentmisén az első padokban foglalnak helyet, hiszen ők voltak, akik az egyházközség nevében „eljártak”.

Jövőre ugyanekkor, ugyanitt, remélhetőleg ugyanilyen lelkesedéssel, nagyobb létszámban.