A tájházak gondozása és fejlesztése figyelmet igényel

Korondon és Székelyszentléleken például majd négy évtizede működnek helyi múzeumok, melyeket sajátos jegyeket viselő régi lakóházakban rendeztek be. Néhol azonban egy-egy család maga vállalta fel az értékőrzést: Bükkfalván a László házaspár, Bögözben pedig Lukács Ferenc és Márta. A Székelyföld Napok idején a tájházak nyitva voltak, mindenhol igyekeztek életet vinni beléjük, népi mesterségeket, hagyományokat mutattak be.

Családi fészek, tájház és panzió

Bögözben nem volt külön program, „csak” az élet zajlott a 350. számmal jelölt bennvalóban. A Lukács házaspár tájháza egyedi. Ők az ötvenes években épült családi házuk két szobájában és a verandában tartják gyűjteményük egy részét, de úgy, hogy maguk is ott laknak. Ez a magyarázata annak, hogy a kisebbik szobában számítógépet láttunk. A használati eszközök, amelyek korábban is a család tulajdonában voltak, a szín deszkafalán sorakoznak.

„Ma is gyűjtök – mondja a családfő –, szenvedélyesen ragaszkodom a régi szerszámokhoz. Adtak párat a falubeliek, de vásároltam is.”  Ha belenézünk a tájház vendégkönyvébe, akkor ott igen sok beírást látunk. Lukács Ferenc büszkén újságolja, hogy nemcsak hazai látogatói vagy turistái vannak, hanem visszatérő vendégek jönnek Németországból, Izraelből, és újabban a románok is kezdtek oda járni.

A családi hajlék meghosszabbításában, három szinten öt, minden szükségessel felszerelt szoba áll a turisták rendelkezésére. A tájházat és vendégszobákat 2002 óta üzemeltetik. A gyűjtemény korábban egy legalább százhúsz éves, kettős beosztású házban volt. Lukács Ferenc azonban azt a házat kiüresítette, mert el szeretné adni. A berendezett ház egy másik telken található, amely jobb fekvésű, a főútra néz.

Egy tájház nem tájház, jó, ha több is van

Egyébként kár és vétek áruba bocsátani ezt a jó állapotban fennmaradt épületet, amely alatt pince is van, s kőfala, tetőszerkezete megfelelő állapotú. Nem lehet tudni, hogy a majdani tulajdonos mit kezd vele. Viszonylag kevés fáradsággal rendbe lehetne tenni. Ebben az esetben, legalábbis Bögözben, nem lehet azt mondani, hogy a tájházprobléma megoldódott. Pályázatot lehetne készíteni, hogy a közösség vagy egy helyi civil szervezet vehesse meg ezt az épületet. Akár több tájházat is lehetne üzemeltetni, s ahol lehetséges, egész házsorokat, utcaszereket kellene konzerválni, hiszen a településkép is fontos, s ha viszonylag sértetlenül megmaradnának a régi parasztházak, a csűrsorok, azok néprajzi és eszmei értéke, turisztikai hasznosíthatósága is jóval nagyobb lenne. Ezt Énlakán, Máréfalván huszonöt éves kitartó munka árán el tudták érni, miközben a rossz ízlés és a tájidegen építőanyagok használata az udvarhelyszéki települések képét immár nagyjából át is rajzolta.

Sóvidékre látogatnak a tájházas szakemberek
Tájházvezetők, néprajzi gyűjtemények kezelői számára szervezi meg a nyolcadik szakmai találkozót a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont. Az október 24-én, pénteken tartandó, Tájházak és néprajzi gyűjtemények szerepe Hargita megyében elnevezésű szakmai tanulmányúton Hargita megyei szakemberek vesznek részt. A nap során a Sóvidék három településének – Korond, Alsó- és Felsősófalva – tájházait, néprajzi gyűjteményeit tekintik meg.